Hogyan értelmezzük az alkotmány rendelkezéseit?

Hatvanvalahány évvel ezelőtt Laczkó Géza Aldous Huxley Légnadrág és társai című művéhez írott előszavában a szerzőt a boncoló orvoshoz hasonlítja, aki azt mondja a rettenetes bűzös sebre: „Milyen gyönyörű fekély!” Hasonló gondolatoktól vagy éppen indulatnyilvánítástól kell óvakodnia a jogásznak is, amikor a második metróper boncolgatásába belekezd.Medgyessy Péter pénzügyminiszter 1998. április 7-én a Dél-Buda– Rákospalota-metróvonal Etele tér és Baross tér közötti szakaszának – vagyis a 4-es metrónak – létesítésével kapcsolatban a fővárossal és a BKV-val beruházási szerződést írt alá. A szerződés az Európai Beruházási Banktól felvett ötvenmillió ECU összegű hitellel összefüggő kötelezettségvállalásokról címet viseli. A mintegy 160 milliárd forintnyi építési költség a magyar államot hatvan, a fővárost pedig negyven százalék arányban terheli. Járai Zsigmond pénzügyminiszter a szerződést 1998 novemberében felmondta. Ezért a fővárosi önkormányzat a szerződés érvényességének megállapítása iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróságnál pert indított a magyar állam ellen. Az elsőfokú bíróság az 1999. április 6-án hozott ítéletében helyt adott a keresetnek, mert a felmondást alaptalannak találta. A Fővárosi Bíróság mint fellebbezési bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az alperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett sikerre. Megjegyzem, hogy a megállapítási per megindítása frappáns ötlet volt, mert a főváros viszonylag alacsony összegű perköltséget kockáztatott, ami a pervesztes alperes elmarasztalásával megtérült, és a jogalap kérdése a Legfelsőbb Bíróság által a felülvizsgálati szakban javára eldőlt. Ezután már „biztosra ment”, amikor megindította a magyar állam ellen a pert mintegy 100 milliárd forintos elmarasztalásért, (amellyel Rogán Antal szeptember 28-i számunkban foglalkozott.)Szeptember 29-én hozta meg a Fővárosi Bíróság mint elsőfokú bíróság az ítéletét, amelyben ugyan „csak” 26,578 milliárd forintban – és kamataiban – marasztalja a magyar állam alperest – a fennmaradó 71,401 milliárd követelést idő előtt0inek találta –, de indokolásában nem hagy kétséget: a beruházás teljesítése esetén az alperes ezt az öszszeget is köteles lesz megfizetni.A Magyar Gazdaság szeptember 30-i számában közölt cikk szerint: „Bár a kormány még nincs birtokában a bírói döntésnek, s a részletes indokolást sem ismeri hivatalosan, a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) közleményben jelezte – tekintettel a per súlyára és annak a központi költségvetésre gyakorolt hatására –, hogy fellebbez az elsőfokú ítélettel szemben.” (Bezzeg az időszakos lap – szemben a kormánnyal – már „bir-tokában van a bírói döntésnek”). A tudósításokból arról is értesültünk, hogy az alperes jogi képviselője várhatóan a fellebbezést azzal indokolja: a kormánynak nem volt meghatalmazása az Országgyűléstől a szerződés megkötésére. A második metróperrel valamennyi országos napilap az első oldalon foglalkozik. Demszky Gábor pedig Kínából nyújtja a 2002 Békejobbot, ahol legjobb tanítómestere, Mao sírjánál van zarándokúton, hogy erőt merítsen a közelgő választásokon szeretett pártjának győzelemre viteléhez. És még hátravan a koalíció számára a feketeleves: a héten a Soros Alapítvány és a Nemzeti Kulturális Alap jótékony és közös támogatásával életben tartott, korlátozott olvasottsággal hivalkodó hetilapok gunyoros és heves támadása.Márpedig a koalíció kilátásai a pernyertességre nem kifejezetten vérmesek. Az „első” metróperben meghozott, a Legfelsőbb Bíróság által a felülvizsgálati szakban elbírált, a jogalap kérdésében a fővárosi önkormányzat javára kedvező döntést tartalmazó ítéletre tekintettel aligha lehet derűlátó, hacsak védekezését a korábbinál alaposabban, markánsabban elő nem terjeszti. Erre azonban módja van, hiszen az államháztartásról szóló törvény szerint az államháztartásban a központi kormányzat és a helyi önkormányzatok mint különálló alrendszerek szerepelnek, amelyekben a gazdálkodást éves költségvetés alapján kell folytatni. Az Országgyűlés a költségvetési törvényben meghatározza – többek között – a helyi önkormányzatoknak juttatandó címzett, cél- és egyéb támogatásokat is. Külön hangsúlyt érdemel a 33. paragrafusba foglalt tételes jogi rendelkezés, amely szerint: „(1) Az Országgyűlés felhatalmazza a kormányt, hogy a központi költségvetés terhére, a költségvetési törvényben meghatározott mértéken belül, meghatározott célokra, egyedi esetben kezességet vállaljon. (2) Az Országgyűlés a törvényen alapuló és az (1) bekezdés szerint vállalt kezességek alapján várható fizetési kötelezettségek (a kezességi szerződésből eredő fizetési igények beváltásának) fedezetére a költségvetési törvényben előirányzatot hagy jóvá.” Majd: „A kormány a költségvetési törvényben meghatározott célokra, illetve mértékben történő kezességvállalásról nyilvános határozatban dönt. Ebben rögzíti a kezességvállalás indokát, annak mértékét vagy összegét, feltételeit, a hitelfelvevőt, a fizetésre kötelezettet, illetve a kezesség típusát, a típus megválasztásának indokát. A központi költségvetés terhére vállalt egyedi kezességekre vonatkozó megállapodásokat a kormány nevében a pénzügyminiszter írja alá, és azokat havonta megküldi az Állami Számvevőszéknek.” (42. paragrafus 1. és 3. bek.) Lehetséges, hogy a közelgő választások miatt a Horn–Kuncze-kormányzat olyan időzavarban volt, hogy nem fordított gondot ezekre az üres formaságokra?A Fővárosi Bíróság ítéleti indokolásában nincs nyoma annak, hogy az alperes az általunk előbb vázlatosan ismertetett védekezést felhozta. Lehetséges, hogy a Pénzügyminisztérium azon kiváló szakemberei, akik a Medgyessy Péter pénzügyminiszter által 1998. április 7-én sebtében aláírt beruházási és kezességvállalási szerződést szorgosan előkészítették, az alperes jogi képviselőit már nem tartották szükségesnek az államháztartási törvény általuk való megsértéséről tájékoztatni? Pedig a per ugrópontja éppen a szerződés érvényességének a kérdése. Az államháztartási törvénybe ütköző szerződés ugyanis semmis.(Ptk. 200. paragrafus 2. bek.) Hiszen az Országgyűlés felhatalmazása nélkül a kormány a helyi önkormányzatnak nem juttathatott címzett, cél- és egyéb támogatást; a központi költségvetés terhére nem köthetett kezességi szerződést; a kormány pedig elmulasztotta a kezességvállalásról szóló, nyilvános határozatban történő döntéshozatalt. Törvényt sértett tehát Medgyessy Péter pénzügyminiszter, amikor ilyen előzmények híján a fővárosi önkormányzattal kötött szerződést aláírta. Majd tévedett Járai Zsigmond pénzügyminiszter akkor, amikor a szerződést felmondta, holott az semmis, „aminek az érvénytelenségére bárki határidő nélkül hivatkozhat” (Ptk. 234. paragrafus 1. bek.). Persze nem feledkezhetünk meg arról, hogy a szerződés érvényessége tekintetében a Legfelsőbb Bíróság a fővárosi önkormányzat javára az első perben már kedvező döntést hozott – holott ezeket az imént idézett jogszabályokat hivatalból ismernie kellett. Így kevéssé áltathatja magát az alperes azzal, hogy a bíróság, amely „eurokonform” bírósági szervezeti törvényünk jóvoltából abban a groteszk eljárásjogi helyzetben van, hogy a második metróperben – mint fellebbezési és mint felülvizsgálati fórum egyaránt – dönteni fog, eltér a korábbi jogi álláspontjától.Egyébként is vitatható, hogy ebben az alkotmányjogi értelmezésként felfogható kérdésben a polgári per bírósága jogosult vagy hajlandó-e állást foglalni. Az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezni – a bírósági eljárás felfüggesztése mellett – pedig csak akkor jogosult, ha az előtte folyamatban levő perben olyan jogszabályt vagy állami irányítás egyéb jogi eszközét kell alkalmazni, amelynek alkotmányellenességét észleli (AB tv. 38. paragrafus 1. bek.). Erről pedig adott esetben aligha lehet szó.Van azonban eshetőség az alkotmány rendelkezéseinek az Alkotmánybíróság általi értelmezésére (AB tv. 1. paragrafus g. pontja és 51. paragrafusa). Ehhez azonban a precedensértékű 31/1996. /XII. 18./ alkotmánybírósági határozat indokolása szerint három feltételnek kell egyszerre megvalósulnia: a. az indítványt az AB tv. 21. paragrafusának 6. bekezdésében meghatározott szervnek vagy személynek kell előterjesztenie (ilyen – többek között – a minisztertanács vagy annak tagja); – b. nem általánosságban, hanem valamely konkrét alkotmányjogi probléma aspektusából kell az alkotmány ugyancsak konkrétan megjelölt értelmezését kérni. (A kérdés megfogalmazható úgy, hogy: jogosult volt-e Medgyessy Péter pénzügyminiszter az Országgyűlés és a kormány kifejezett és alakilag is megfelelő határozata, felhatalmazása nélkül 1998. április 7-én a beruházási és kezességvállalási szerződést aláírni?); – c. az adott alkotmányjogi probléma közvetlenül – más jogszabály közbejötte nélkül – levezethető az alkotmányból. (Ilyen az alkotmány 19. paragrafus 3. bek. c. és d. pontja, és 35. paragrafus 1. bek. b. és c. pontja.) A választási ciklus fele idején túl vagyunk. Legfőbb ideje, hogy a koalíciós kormány – ha már csínbe jött a metróperekkel – kellő érvként letegyen valamit a jog asztalára. Ilyen lehet például az alkotmány rendelkezéseinek az adott kérdésben az Alkotmánybíróság általi értelmezése, ami igencsak alkalmas lesz a per kimenetelének a koalíció számára kedvező irányú megfordítására, az ellenzéknek egy hálás propaganda- anyagtól való megfosztására.