Mit ér a Fidesz, ha európai néppárti?

Vajon miért izgultak a baloldalon olyasmiért, aminek „semmi jelentősége nincsen”: átiratkozik-e Fidesz-Magyar Polgári Párt a Liberális Internacionáléból (LI) az Európai Néppártba (EPP)? „Az EPP gerincét adó kereszténydemokrata mozgalom az utóbbi években meglehetősen diszkreditálódott Európában” – nyilatkozta Jan Weijers, az LI főtitkára (Népszabadság, aug. 22.). A bal véleményt legjellemzőbben Aczél Endre fogalmazta meg (Népszabadság, aug. 8.): az ügynek „magyar szempontból az égadta világon semmi jelentősége nincsen”, és „ami pedig az európai konzervatívokat illeti, nos, ők egy fantomszervezet... Az EDU-ből nőtt ki a Konzervatív Internacionálé: ez az a szervezet, amelyhez a Fidesz csatlakozhat. Miáltal egyszersmind társult tagjává válhatna az Európai Néppártnak, amely azonban nem párt, hanem csak az uniós parlament konzervatív pártjainak nagyon laza és egyébként semmi fegyelmet nem ismerő frakciója. Amíg Magyarország nem tagja az EU-nak, addig ez a (társult) tagság gyakorlatilag semmit sem ér. A Fidesznek ugyanis nincs módja arra, hogy az EU parlamentjében felszólaljon...” Aczél szerint az a kérdés: „a Fidesz liberális vagy konzervatív irányban tájékozódik-e a mai és a jövő Európájában”.A közember valóban nem rágta körmét amiatt, hogyan dönt a Fidesz. Fogalma sincs az Európai Néppártról meg az európai kereszténydemokráciáról. A magyar sajtón keresztül – amely igyekszik megóvni ezektől a belpolitikai vonatkozásban is továbbgondolható információktól – egyoldalúan az európai integráció baloldali felfogása szűrődik át. A magyar közvéleményben egy baloldali ihletésű Európa-kép van kialakulóban.Pedig nem valószínű, hogy egy kereszténydemokrata párt (CDU) válsága valóban diszkreditálná az európai kerszténydemokráciát, hiszen az lényegében az egész egységesülésnek a diszkreditációját jelentené. Elvégre az integráció kereszténydemokrata fogantatású eszme. Az Európai Közösség alapító atyái (Schuman, Adenauer, de Gasperi) hívő keresztények és kereszténydemokraták voltak. Schuman szerint „a demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem is lesz, mivel a kereszténységellenes demokrácia karikatúra lesz, amely vagy zsarnokságba vagy anarchiába süllyed”; ezért „a kereszténydemokrácia megvalósításának nagyszabású terve Európa felépítésében ölt majd testet”. (R. Schuman, Európáért, Bp. 1991.) Nem véletlen, hogy éppen az emberi méltóság és jogok védelme, a szolidaritás és a szubszidiaritás kereszténydemokrata alapelvei váltak az európai integráció eszmei pilléreivé.A második világháború után a megerősödött baloldali mozgalmak ellensúlyozására 1947-ben Luzernben megszületett az „Új Nemzetközi Csapatok” (Nouvelles Equipes Internationales), melynek célja Európa egyesítése volt, és amelyből létrejött egyrészt 1961-ben a Kereszténydemokrata Világunió, a majdani Kereszténydemokrata Internacionálé (KDI); másrészt 1965-ben – az EK-n kívüli testvérpártok felé nyitott – Európai Kereszténydemokrata Unió (EUCD). Az 1978-ra meghirdetett első európai választásokra tekintettel az EUCD 1976. július 8-án Luxemburgban, hét EK-ország pártjainak részvételével megalapította „választási pártját”: az európai kereszténydemokrata pártokat tömörítő Európai Néppártot (EPP). Mivel az EPP-nek kezdetben erőteljesebb kereszténydemokrata hangsúlyai voltak, az északi protestáns államok konzervatív pártjai nem csatlakoztak hozzá. Aztán az egyre erőteljesebb szocialista fölény ellensúlyozására 1978-ban létrehozták a kereszténydemokrata és a konzervatív pártok „munkaszövetségét”, az Európai Demokrata Uniót (EDU).„A centrumpolitika, a társadalmi egyensúly megteremtésére tett erőfeszítések, a szélsőségek minden formájának elutasítása, a megbékélés, a társadalmi felelősségtudat és a gazdasági hatékonyság, a regionális és nemzeti identitás, az európai hivatás áll politikai filozófiánk középpontjában” – fogalmazta meg beszédében Martens elnök az EPP tavalyi brüsszeli XIII. kongresszusában a párt alapelveit.Az 1999-es európai választásokon a baloldal elvesztette dominanciáját, és 1970 óta először, kényelmes többséggel, a 38 nemzeti tagpártot tömörítő EPP – ez a „fantomszervezet” – az Európai Parlament történetének legnagyobb pártjává vált. (A liberális frakció mindössze 43 mandátummal bír.) A parlament elnöke (Nicole Fontaine) és a Prodi-féle bizottságban hatan (Barnier, Fischler, Monti, de Palacio, Patten, Reding) a sérelmezett módon alulképviselt EPP tagjai. Három EU-tagországban (Spanyolországban, Luxemburgban és Ausztriában), hét tagjelölt államban az EPP-tagpártja adja a kormányfőt. Az unió tagállamainak túlnyomó többségében ugyan baloldali (szociáldemokrata) kormányok vannak hatalmon. Mivel azonban az amszterdami szerződés jelentős mértékben megnövelte az Európai Parlament hatáskörét és politikai súlyát, új helyzetében az EPP a konzervatív pártok felé való nyitással és a kelet-közép-európai bővítés sürgetésével európai szinten kívánja ellensúlyozni a nemzeti kormányok és a brüsszeli adminisztráció domináns baloldaliságát.A XIII. kongresszuson az EUCD teljes mértékben integrálódott az EPP-be, így az EU-tagjelölt kelet-közép-európai országok eddig EUCD-tag kereszténydemokrata pártjai így immár szinte teljes jogú társult taggá válhatnak (egyedüli korlátozásként, természetesen, az Európai Parlamentben való részvétel joga nélkül), és ilyenformán megnyílt előttük az európai politikában való közvetett részvétel lehetősége. Tehát szavazati joggal bíró, választó és választható, az EPP döntéshozatalára közvetlen, és így az európai politika alakítására is közvetett befolyással bíró társult taggá válhat a megfigyelő tag, az MDF és az FKGP. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja már régebbről társult EPP-tag. És társult taggá válhat a Fidesz. Az EPP régóta és nem azért sürgeti ezt a döntést, mert mutatóban szüksége lenne egy kormányfőre (mint az LI-nek), hanem mert elhatározott szándéka az európai politikai egyensúly helyreállítása. (Talán ez nem tetszik a baloldalon? Vagy hogy az EPP mértéktartást tanúsított tagpártja, az Osztrák Néppárt és az Ausztria elleni hecckampányban?) Tény, hogy hazánk EU-csatlakozásáig egyetlen magyar pártnak sincs lehetősége felszólalni az Európai Parlamentben. (Az LI talán módot nyújt rá?) De az EPP-tag magyar miniszterelnöknek lehetősége lesz évente kétszer, a három EU-tagország miniszterelnökének, az Európai Parlament elnökének és a bizottság hat tagjának társaságában tartott EPP-csúcstalálkozókon közvetlen befolyást gyakorolni az Európai Parlament legnagyobb pártjának döntéseire. Az EPP-ben a Fidesz – magyarországi és határainkon túli magyar társpártjaival közösen – így többet tehet nem csupán a párt, hanem az egész ország, mi több, az egész nemzet érdekében. (E tekintetben nem mellékes, hogy az EPP „fontosnak tartotta hangsúlyozni Európa sokszínűségének megőrzése és a tagállamaiban élő hagyományos nemzeti kisebbségek kiemelt védelme iránti elkötelezettségét... A (kisebbségi) jogok tiszteletben tartása ugyanakkor a tagjelölt országok csatlakozásának elengedhetetlen feltételét jelenti”. (Lásd Merani nyilatkozat, 1997.) Martens elnök, magyarul is megjelent könyvében külön fejezetben áll ki a nemzeti kisebbségek kollektív szabadságjogai és a területi autonómia mellett. (W. Martens, Az egyik és a másik Európa, 1996. Bp., Püski). A Fidesz döntése végül is nem csupán elvi-eszmei jelentőségű: a hatékonyabb európai érdekérvényesítési lehetőségen túl, a jelentős nemzetközi háttér megszilárdíthatja a magyar jobbközép erők belpolitikai pozícióit, és ezek együttműködése nemzetközi színtéren (az EPP-ben) bizonyosan – kedvezően – kihat azok belpolitikai viszonyára is. (Bizonyára ez sincs ínyére a baloldalnak!)Aczél Endre állítása tehát rosszhiszemű félretájékoztatás. A Fidesz az EPP-nek válhat társult tagjává, nem az EDU-nak (amely társszervezete az EPP-nek, és csak annyi a köze hozzá, hogy az idei évtől közös a brüsszeli irodájuk). „Konzervatív Internacionálé” pedig csak Aczél-vízióban van, a valóságban Kereszténydemokrata Internacionálé létezik (79 tagpártja van, elnöke a panamai dr. Ricardo Arias-Calderon). Aczél (és a Népszabadság) következetesen „téveszti össze” a kereszténydemokrata jelzőt a pejoratívnak és elriasztónak szánt konzervatív minősítéssel. Szerinte Európában csak két alternatíva létezik: liberális és konzervatív. A kereszténydemokratáról megfeledkezik. Vajon miért? Márpedig az EPP statútumában egyértelműen és egyedül kereszténydemokrataként határozza meg önmagát. (Lásd Yearbook 1999, Bruxelles.) Az EPP-nek csak annyi a köze a konzervatívokhoz, hogy tavaly az EPP európai parlamenti képviselőcsoportja kibővült a brit konzervatívok 36 tagjával. Az EPP-frakció azonban a liberálisokkal is szövetséget kötött, hiszen az EPP magáénak vallja a klasszikus liberális alapértékeket is. Csak a neoliberálisokkal és a szocialistákkal való kacérkodást utasítja el. Talán ez fáj annyira odaát?Az EPP laza és fegyelmezetlen lenne? Az laza és fegyelmezetlen, aki tájékozatlanul ilyet állít.