A bővítés folyamata, az európai újraegyesítés

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy az önök akadémiája a Senator Honoris Causa címre érdemesnek tart. Nagy megtiszteltetés, hogy kontinensünk kiváló akadémikusainak és tudósainak tekintélyes köre meghívott soraiba.Jómagam sem tudós, sem művész nem vagyok, csupán egy fiatal politikus, aki soha nem gondolta volna, hogy egy nap itt áll majd és köszöntheti ezt a tekintélyes testületet. Úgy vélem, néhányukat meglephette az a tény, hogy egy európai ország harmincöt éves fiatalembert választ miniszterelnökéül. Nos, hadd hivatkozzam a hadseregre: ott, amikor az obsitot osztják a leszerelő katonáknak, a fronton eltöltött éveket duplán számítják a katonáknak. Hasonlóképp, azt a tíz évet, amelyet egy kommunista, majd posztkommunista ország ellenzéki politikusaként éltem meg: ez legalább triplán számít. Ebben a tekintetben, kérem, kezeljenek politikai veteránként.Két dolgot szeretnék kiemelni, amikor arról beszélek, hogy mit jelent számomra az önök által adományozott cím.Először is azt a tényt, hogy ez európai elismerés.Mindig is csodáltam, hogy az akadémia milyen aktívan tör nemes célja elérésére: az európai kultúra és tudomány művelésére. Közös feladatunk az európai kultúra elemeinek interdiszciplináris szellemben való integrálása, a tudományok és művészetek közös pontjainak felfedezése, ezáltal segítve Európa nemzeteit a kölcsönös megértésben, így járulva hozzá Európa újraegyesítésének ügyéhez.Ez egyben az én politikai hitvallásom is.Európa még ma is – tíz évvel a berlini fal leomlása után – magán viseli a hidegháború sebeit. A mi generációnknak megadatott a lehetőség és egyben felelősség, hogy a megcsonkított Európát újraegyesítse. Tíz év után Magyarország lezárta a politikai és gazdasági átmenet időszakát. Ám sok európai ország gazdasági mutatóival vetekedő eredményeink önmagukban nem sokat jelentenek számunkra. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem is számítanak. Mégis, úgy gondolom, a csupasz gazdasági adatok Európája nem a mi Európánk.Számunkra ugyanis Európa mindenekelőtt az a hely, ahol a tudás és a tudomány, a kultúra és az intellektus, az erkölcsiség és a keresztény értékek alkotják a társadalom alapjait.Másodsorban azt a tényt szeretném aláhúzni, hogy ezt a címet egy magyarnak ítélték.Nagyra értékelem az akadémiának a Közép-Európa átalakulásában játszott szerepét. Az akadémia volt azon fórumok egyike, mely lehetőséget biztosított közép-európai értelmiségieknek, tudósoknak arra, hogy részt vehessenek Európa kulturális életében a hidegháború idején. Ez egy olyan ország számára, mint Magyarország, különleges jelentőséggel bír: a magyar történelem egyik meghatározó jellegzetessége, hogy a nagyobb társadalmi és politikai változásokat hosszas és alapos szellemi és kulturális készülődés folyamata előzi meg.Hozzáteszem: ha a XX. századi magyar történelem politikai összegzését végezzük, azt láthatjuk, hogy ebben a legszerencsétlenebb, majdnem tragikus században, melyben Magyarország többször a magyar államiság létét, sőt a nemzeti identitás fennmaradását fenyegető elnyomást szenvedett el, mindig a szellem és az intellektus mentett meg minket. A magyarok nemzetközileg is elismert szellemi teljesítménye segített életben tartani a magyar szellemet, erőt. Büszkeséget és önbecsülést adott, megmentette nemzeti tudatunkat, és életben tartotta annak a reményét, hogy ismét a kezünkbe vehetjük a sorsunk irányítását.A magyar származású tudósok jelentősen hozzájárultak az abszolút geometria megalkotásához, a nukleáris energia és a C-vitamin felfedezéséhez, a villanymotor, a golyóstoll, a hologram, a rádió, a televízió, a számítógép feltalálásához. Mindez a szellemi tevékenységben összpontosuló energiáink megnyilvánulása volt. A tudományos kiválóságunk hagyománya leginkább talán a tucatnyi magyar származású Nobel-díjas felidézésével érzékeltethető. A magyar iskoláknak meghatározó szerepük volt a későbbi kiemelkedő teljesítményükben. Hozzá kell tennem, hogy a cím, amellyel most megtisztelnek, ezen erőfeszítéseknek szól.Ma Magyarország ismét a fiatal tehetségek országa. Magyar középiskolások évről évre nemzetközi díjakat aratva térnek haza természettudományos versenyekről. Szintén ennek köszönhető, hogy az egyetemeken és főiskolákon tanuló magyar diákok száma a demokratikus változások óta több mint kétszeresére emelkedett. Erősen hisszük, hogy mindenféle versenyképesség továbbra is a magasan képzett emberi elmén alapszik majd.Van egy bölcs mondás: mikor egy életre tervezel, képezd és oktasd az embereket. Úgy gondolom, hogy mikor egy közös európai életre tervezünk, az erőforrásaink befektetésénél a fiatalok nevelésére kell koncentrálnunk.Mint politikus, ezt az elvet helyeztem erőfeszítéseim középpontjába.Azon a véleményen vagyok, hogy a sokszínűség szépséget és misztikumot kölcsönöz az emberi kultúrának. A kultúra nemzeti sokszínűsége tulajdonképpen mindig is az európai identitás alapvető tényezője volt. A kizárólagosan haszonelvű megközelítés azzal a kockázattal jár, hogy megfosztja emberi dimenziójától a tanulást. Létfontosságú a humán tudományágak megerősítése, mert ezek egyben a tudományos és gyakorlati ismeretek gerincét is alkotják.Ezt a kitüntetést a demokratikus Magyarországnak tett gesztusnak is tekintem, azon országnak tett elismerésnek, amely történelmének minden fordulópontján a szabadságot és a függetlenséget választotta, és amikor kellett, harcolt is érte. Kötelességemnek érzem, hogy mint Senator Honoris Causa, Magyarország ezen szellemét magammal vigyem az európai térbe.Mint mondtam, a jövő nem olyan valami, amibe pusztán belépünk. A jövő olyan valami, amit magunk alkotunk. Beszédemet azzal kezdtem, hogy utaltam az akadémia európaiságára. Talán ezzel kellene befejeznem is. Nekünk, magyaroknak, Európa nem egyszerűen a bővítés kérdése. Úgy érezzük ugyanis, hogy a bővítés folyamata valójában az Európával való újraegyesülésünkről szól. Mi nem egyszerűen csak csatlakozni akarunk az EU-hoz. A célunk az, hogy együtt teremtsünk egy új közös jövőt.Különösen akkor szoktam elgondolkodni arról, hogy mi a vonzó a politikában, amikor tudósokkal találkozom. Számomra a politika szerepe nem más, mint valóra váltani egy álmot. De úgy hiszem, pontosan ez az, ami közös önökben és bennem: a hit, hogy az álmokat valóra lehet váltani, nos ez vonzotta önöket a tudományhoz, akárcsak engem a politikához.Elnök úr, tisztelt szenátus, kérem, engedjék meg, hogy biztosítsam önöket arról, hogy úgy fogok cselekedni, mint az önök akadémiájának igaz szenátora, aktívan küzdve az akadémia nemes céljaiért.Köszönöm, hogy kitüntettek ezzel a megtisztelő címmel.