A szabadidőt felemészti a tévézés

A nyolcvanas évek közepéhez viszonyítva tizenhat százalékkal több szabad idővel rendelkezünk napjainkban – állapítja meg a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) tavaly őszi adatain alapuló 1999–2000. évi életmód-időmérleg vizsgálata. A korábbiakhoz képest másként, gyökeresen eltérő szerkezetben töltjük el a rekreációra fordítható időnket. Jelentősen csökkent, nyolcvan százalékra a könyvolvasás és hetven százalékra a beszélgetés időalapja, s miközben másfélszer több időt töltünk a tévé előtt, kevesebbet olvasunk újságot és kevesebbet járunk moziba, színházba. Több időt fordítunk ugyanakkor sétára, sportra és vendégeskedésre, a legnagyobb mértékben azonban – hatvan százalékkal – a vallásgyakorlás ideje növekedett meg egy átlagos őszi napon.Az adatok tanúsága szerint az egyik legfeltűnőbb változás, hogy 1986-hoz képest a férfiak körében közel tíz, a nők esetében pedig mintegy húsz százalékkal csökkent a társas kapcsolatokra, illetve a társas szórakozásra fordított idő mértéke.Bár a lakosság szabadon felhasználható időkerete 16 százalékkal növekedett, lényeges szerkezeti átrendeződés jellemzi a szellemi-fizikai regenerációra szánható időalapot. Másként szórakozunk, mint régen, illetve a kikapcsolódásnak újabb formái nyertek teret. Általánosságban elmondható, hogy mára a nyugdíjasok és a foglalkoztatottak között a társas kapcsolatok ápolására fordított időfelhasználás korábbi, nagyobb különbségei mérséklődtek, igaz: e folyamat hátterében az idős generáció elmagányosodása húzódik meg. Míg korábban a nyugdíjasok több időt fordítottak társas kapcsolatokra, mára – minden jel arra utal – a foglalkoztatottakhoz képest bezárkózottabbakká váltak: kevesebb időt töltenek társas kikapcsolódással. Hasonló folyamatot lehet megfigyelni, ha az időfelhasználást életkor szerint elemezzük, e tekintetben ugyanis – a kilencvenes évek végére – a harminc és ötvenkilenc év közötti korcsoport időértékei közelítenek egymáshoz, míg korábban a hatvan éven felüliek és a legfiatalabbak időfelhasználása mutatott hasonlóságot. A településtípusok szerinti vizsgálat szintén azt a tapasztalati tényt igazolja, hogy a városiak több időt fordítanak társas kapcsolatokra, mint a vidéken élők, s hasonlóan az iskolai végzettség is befolyásoló tényező. Jellemző, hogy a legintenzívebb társas kapcsolatokkal rendelkező felsőfokú végzettségűek időráfordítása – 1999-ben – a férfiak körében egyharmaddal, a nőknél pedig hatvan százalékkal haladta meg a szakmunkások körében tapasztalható időfelhasználást.Az igazán szembeötlő fejlemény az olvasás tekintetében tapasztalható. Az adatok egyértelműen arra utalnak, hogy a kultúra közvetítésének e hagyományos formája drasztikusan visszaszorult, jelzi ezt, hogy a férfiak körében az olvasásra fordított idő a kétharmadára, míg a nőknél kevesebb mint háromnegyedére esett vissza. Különösen a fiatal korosztályok esetében kirívóak a számok: a 15–19 éves fiúk körében 39-ről 13, míg a nők viszonylatában 33 percről 17-re csökkent az olvasással töltött napi idő. A fiatal generációk életéből tehát a hagyományos kulturális tevékenységek fokozatosan kiszorulnak, s e tekintetben nincs jelentős különbség falu és város között. Jellemző ugyanakkor az is, hogy megváltozott az olvasás belső szerkezete is. A könyvolvasás részaránya a nőknél, míg az újságolvasásé a férfiak esetében növekedett. A folyóiratok iránti érdeklődés mindkét nem körében viszszaesett.A tévézés a nyolcvanas évektől központi szerepet tölt be az otthoni szabadidős tevékenységben, a kilencvenes évektől azonban uralkodóvá válik. Egy évtized alatt több mint ötven százalékkal növekedett a tévézésre fordított idő. A 15–74 éves korú férfiak napi átlagban két óra negyven, míg a nők két óra harminckét percet töltenek a képernyő előtt.A vallásgyakorlás, mint a vállalt értékek megjelenítésének egyik igen fontos színtere, ugyancsak észrevehető változáson ment keresztül a rendszerváltást követően. Ennek legszembetűnőbb következményeként elsősorban az intézményi keretek között vallásukat gyakorló férfiak arányában következett be jelentős, csaknem háromszoros növekedés, jóllehet, a vallásgyakorló nők aránya még így is kétszerese a férfiakénak. Természetesen növekedett az e tevékenységre fordított idő is, noha figyelembe kell venni, hogy a magánélet egyik legbensőbb szférájáról van szó, így a válaszolók zömében csak a templomban vagy a más nyilvános helyeken gyakorolt vallási tevékenységükről adnak számot.A KSH – uniós kritériumokat is teljesítő – vizsgálata teljes körű képet ad a fizikai rekreáció módjáról és időfelhasználásáról is. Ha a sétára, kirándulásra, testedzésre és különféle sportokra szánt időt összegezzük, akkor ez a férfiaknál napi átlagban – 1999-ben – tizennégy, a nőknél nyolc percet tett ki, amely a korábbi időszakhoz képest növekedés. E tendencia azonban nem annyira e tevékenységek felértékelődésének, mint a megnövekedett szabadidőnek köszönhető: tudvalevő ugyanis, hogy a korábbi évtizedekhez képest több lett a hétvégi szabadnap. Az életkori csoportok között jelentősebb mértékű időfelhasználás csak a húsz év alattiak körében figyelhető meg, ám a tévéközpontú életforma elterjedése mellett már az is eredmény, hogy egyetlen életkori csoportban sem csökkent a fizikai rekreációra fordított idő nagysága. A múlt évi őszi adatokon alapuló, ám jelenleg is zajló vizsgálat még számos, érdekes adalékkal szolgál a magyar népesség szabadidős elfoglaltságáról. Egyebek mellett megtudható, hogy a hobbira – főként a kedvenc állatokra – fordított idő mintegy húsz, s a vendégeskedésre, a táncra és a játékra szánt idő tizenöt százalékkal növekedett. Az adatsorokat elemezve azonban mindenképpen intő jelzés, hogy a szabadidőt leginkább felemésztő tévézés tekintetében alig mutatkozik különbség a településtípusok között, s a médiának ez a szelete immár áttörte a falusi életformát.