Emlékeznek a világszenzációra, amikor néhány évtizeddel ezelőtt Kínában megtaláltak egy földbe ásott agyag hadsereget? Ehhez ugyan nem mérhető az én felfedzésem, de most, amikor múltunk emlékeit egyre inkább megbecsüljük, erre a felfedezésre is érdemes figyelni.Úgy kezdődött, hogy hatvanöt esztendővel ezelőtt palóc falumban, Mátraballán Albertus Imre, a bátyám barátja elvitt a kertjük végébe, a Dóna patak partjára, ahol a föld egy helyen agyagos volt. Előbb kis hengereket formázott, majd ezeket elkezdte hajlítgatni és csipkedni. Ügyes kezében pompás kis lovacskák formázódtak, szinte percek alatt. Aztán agyagökröcskéket csinált, és a négy ökör mögé néhány mozdulattal még szekér is került. Készített továbbá agyagbirkát, agyagmalacot is. Nem győztem bámulni a tudományát.Albertus Imre huszonegy évesen bevonult katonának, az újonckiképzés során tüdőgyulladást kapott és meghalt. Úgy hittük akkor, hogy vele együtt sírba szállt a művészete is. Bátyám, aki a Nemzeti Galéra főigazgató-helyetteseként sok magyar alkotó útját egyengette, egy alkalommal Túry Levente műhelyében próbált kiformázni egy ilyen kis lovacskát, amelyet kiégettek, és ki tudja miért, zöld zománccal borítottak. Sokáig őrizgettem én ezt a szobrocskát, ám egyszer, mikor nem voltam otthon, játékszerként megkapták a gyermekeim, s összeragaszthatatlanul darabokra tört.Legutóbb, amikor otthon jártam, a ballaiak büszkén újságolták, hogy az iskolában a gyerekeknek kerámiaműhelyt rendeztek be. Én pedig szomorúan mondtam el a zöld lovacska történetét. Ekkor derült ki, hogy Albertus Imre halálával nem merült végleg feledésbe az agyagállatkák készítésének tudománya. Két öccse, az immár hetvenkét éves Jóska és a két évvel fiatalabb Sanyi is elleste testvérétől, hogyan kell ménest, nyájat avagy négyökrös szekeret csinálni. Tárgyalásba kezdtem Albertus Jóskával, aki először arra hivatkozott, hogy reszketős már a keze, s nem úgy sikerülnének a lovacskák, ahogy szeretné. Végül mégis sikerült rábeszélni, hogy immár gyárilag megtisztogatott agyagból próbálja meg ő is meg Sanyi is a gyermekekre hagyni örökül az állatok formázását.Jóska egyébként úgy mondta, hogy ők – jó alkotó módjára – a látvány szerint, természet után dolgoztak. Ha így lenne, nagy baj lenne, hiszen ma már csak két ló van a faluban, ahhoz pedig nem tudom, meddig kellene elmenni, hogy egy ökröt láthasson az ember. Nekem azonban szilárd meggyőződésem, hogy egy ilyen nagyon jól meghatározható technikát nem az Albertus gyerekek találtak ki. Imre örökölhette a nagyapától, nem a Dóna patak partján termett, hanem valahonnan messziről hozhattuk.Amikor a mátraballai iskola keramikusműhelyében kiégetik az első agyaglovat, agyagökröt, agyagbirkát, úgy érzem majd, hogy nem éltem hiába.
origo.hu
Orbán Viktor: Győztek a hazafiak!
