Áttörés előtt a kutatás-fejlesztés támogatása

Az előttünk álló évszázad a mögöttünk hagyottnál is nagyobb mértékben a tudás, a tudomány és a technika évszázada lesz. Minden termékben, szolgáltatásban a jelenleginél is nagyobb lesz a tudás révén hozzáadott érték. Az elmúlt századok kiemelkedő magyar gondolkodói is felismerték a tudás és a tudomány értékeinek társadalom- és jövőformáló erejét, a nemzet életében és felemelkedésében betöltött jelentős szerepét. A tudomány sajátos nemzeti feladatait a nagyvilágra figyelve végzi. „Csak az az igazi tudomány, amely világra szól; s ezért, ha igaz tudósok és – amint kell – jó magyarok akarunk lenni, úgy a tudomány zászlaját olyan magasra kell emelnünk, hogy azt határainkon túl is megláthassák, és megadhassák neki a kellő tiszteletet” – fogalmazta meg máig érvényesen Eötvös Loránd.A tudomány intézményi szerkezete, de maga a tudomány művelése is jelentősen átalakult a XX. században. A tizenkilencedik század végén, a huszadik század elején Európa nagy részén a közoktatás általánossá és kötelezővé tételével az oktatás bizonyos mértékig a kormányzás része lett. A huszadik században hasonló folyamat zajlott le a tudományos kutatás és a fejlesztés tekintetében. A tudomány nem csupán egyéni kíváncsiság vezérelte töprengés a világ és a társadalom felépítéséről, hanem kíméletlen versenyfutás a jólétért és az életért. Az állam szerepe is jelentősen megváltozott. Ma a tudománypolitika szerves része az általános értelemben vett politikának és a kormányzásnak.A huszadik század nyolcvanas éveiben az is nyilvánvalóvá vált, hogy a fejlett világban nem elsősorban hagyományos értelemben vett katonai, sokkal inkább technológiai verseny zajlik. A tudás létrehozásának, hitelesítésének, könnyen hozzáférhető tárolásának, továbbadásának és gyors hasznosításának kérdése vált a verseny legfontosabb terepévé.A tudás meghatározó életben maradási és hatalmi tényezővé válása, a tudomány befolyásának növekedése sokféle új feladatot ró a tudás megteremtőire, a kutatókra és a tudományos intézményekre éppen úgy, mint a közélet, a politika és a kormányzás szereplőire.Összehangolt fejlesztésA közgondolkodás ma is kiemelkedő fontosságúnak ismeri el a tudományt, és eredményeit a nemzeti teljesítmény fontos mércéjének tekinti. Így tekint rá a politikai és szellemi elit is, mely utóbbinak több jeles képviselője érvelt az elmúlt hónapokban számos fórumon – köztük e lap hasábjain – a kutatás jelentősebb támogatása mellett, s fejtette ki nézeteit a magyar tudomány általános és részletkérdéseiről. E sok szálon futó, néha egymás mellett elbeszélő – napjainkban oly jellemző – „hálózatos” műfajú köztöprengés mellett több jelentős műhely is foglalkozott a kutatás, a fejlesztés és innováció kérdéseivel. A magyar kutatás számos intézményi és egyéni szereplője igen aktív tudománypolitikai munkásságot fejt ki. Ugyanakkor hosszú ideje nincs megfogalmazott nemzeti kutatási, fejlesztési és innovációs stratégia. A kormányprogramban egyértelműen kifejezésre jutott az a szándék, hogy állami szerepvállalással, valamint a vállalkozói szféra bevonásával jelentős támogatást kell adni ahhoz, hogy a kutatást, a fejlesztést és a gazdaságot egymáshoz közelebb hozzuk és az ország felemelkedésének szolgálatába állítsuk. Mindehhez összehangolt oktatási, kutatási, fejlesztési és innovációs politikára és a magánszféra kutatási-fejlesztési aktivitását élénkítő intézkedésekre van szükség. A kutatás és fejlesztés kiemelkedő fontosságának felismerésétől vezérelve a magyar kormány létrehozta a Tudomány és Technológiapolitikai Kollégiumot (TTPK), és annak Tudományos Tanácsadó Testületét. A kormányhatározat a testület feladatává tette, hogy dolgozza ki a hazai tudomány és technológiapolitika elveit, készítsen elemzést a hazai kutatásokról, és jelöljön meg tematikai prioritásokat. E munka során a testület tagjai és felkért szakértők tanulmányokat írtak, amelyből vitaanyag készült, azzal a céllal, hogy egy a döntési pontokat megjelölő, egyszerű tudomány és technológiapolitikai koncepcióvá sűrítsük a sokféle elképzelést. Ezt követően került sor a vitaanyagés a tanulmányok egyeztetésére, amelynek eredménye a Tudomány és technológiapolitika 2000 című dokumentum első változata. A Tudományos Tanácsadó Testület által kétszer megvitatott és módosításokkal elfogadott dokumentum alapján született meg a kormány határozata a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Programok (NKFP) indításáról. Ezzel párhuzamosan végre kellett hajtani azokat az elengedhetetlen szerkezeti változtatásokat, amelyek meghatározzák a tudománypolitika szereplőinek munkamegosztását. Kijelölik a szereplők az Oktatási Minisztérium, az MTA, a kutatási és fejlesztési alapok, kutatási és felsőoktatási testületek, felsőoktatási intézmények, kutatóintézetek helyét és feladatait. A Tudomány és technológiapolitika 2000 című dokumentum a magyar tudomány, technológia és innováció hosszú távú fejlesztési programját fogalmazza meg.A dokumentum öt kérdéscsoport – az emberi erőforrások, az intézményi szerkezet, a finanszírozás, az infrastruktúra és a nemzetközi kapcsolatok – mentén tekinti át a jelenlegi helyzetet, és jelöli meg a célokat és a teendőket. A megjelölt teendők közül három kérdést szeretnék kiemelni. Az oktatói és kutatói utánpótlás céljából vonzó oktatói és kutatói életpályamodellt, ezen belül posztdoktori rendszert kell kialakítani. Fenn kell tartani az alapellátáson és a pályázati rendszeren alapuló kétcsatornás állami finanszírozást, és jelentősen növelni kell a pályázati úton felosztott kutatási alapok költségvetési támogatását. A stratégiai fontosságú területeken, pályázati rendszerben nemzeti kutatási és fejlesztési programokat kell indítani az alábbi öt területen: az életminőség javítása; információs és kommunikációs technológiák; környezetvédelmi és anyagtudományi kutatások; agrárgazdasági és biotechnológiai kutatások; a nemzeti örökség és a jelenkori társadalmi kihívások kutatása. Magyarország mindenkor együtt haladt az európai fejlődéssel. A Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Programok is harmonikusan illeszkednek az Európai Unió fejlesztési programjaihoz. Hazánk ma ígéretesen fejlődik, és méltán lehet büszke tudományos eredményeire, a magyar kutatók által képviselt szellemi erőre.A Tudomány és technológiapolitika 2000 című dokumentumban megfogalmazott célok megvalósításához a kormány által a parlamenthez benyújtott 2001. és 2002. évi költségvetés jelentős forrásokat rendel. Jövőre legalább 17,5 milliárd forinttal, 2002-ben további 19 milliárd forinttal növekszik a kutatás és fejlesztés költségvetési finanszírozása. E növekményből 2001-ben 7 milliárd forint a kutatás és fejlesztés műhelyeinek megerősítését, 10,5 milliárd forint a versenypályázati alapok növelését szolgálja. Ugyanezekre 2002-ben további 10, illetve 9 milliárd forintot fordítunk. Az alábbiakban azt tekintem át, hogy e források felhasználásával a Tudomány és technológiapolitika 2000 dokumentumban megjelölt teendőket hogyan valósíthatjuk meg.Hol tartunk?Egy teljesítményelvű – az ifjú nemzedék számára a jelenleginél vonzóbb – életpályamodell kialakításának első lépéseként 2001-től kezdődően egységes oktatói és kutatói bérrendszert vezetünk be. Ennek alapgondolata, hogy a jövedelmet alapvetően az oktatói és kutatói pálya szigorú követelményeken alapuló előmeneteli rendje határozza meg. A pálya egyes szakaszainak (tanársegéd, adjunktus, docens) jövedelmét az egyetemi tanárok garantált illetményének százalékában (45, 50, 70 százalék) határozzuk meg, és pontos megfeleltetésbe hozzuk az oktatói és a kutatói beosztásokat. A garantált professzori illetményt 2001-ben 230 ezer forintban, 2002-ben legkevesebb 245 ezer forintban látjuk meghatározhatónak. A fiatal oktatók és kutatók pályakezdésének segítésére létrehozzuk a Békésy György posztdoktori ösztöndíjat, amely országos versenypályázati rendszerben a legkiválóbb 250 doktorált fiatal részére biztosít docensi jövedelmet. Fenntartjuk a Bolyai-ösztöndíjat. A Széchenyi István-ösztöndíjjal országos versenypályázati rendszerben a százötven legkiválóbb docensnek előlegezzük meg a profeszszori jövedelmet. Az egységes oktatói és kutatói bérrendszer bevezetése a kutatók számára 2001-ben átlagosan 30 százalékos béremelést jelent. Lényegesen növeljük a tudomány akadémiai doktorainak, az akadémia levelező és rendes tagjainak tiszteletdíját. Ezeknek mértéke 2001-ben 25,5, 2002-ben újabb 25 százalékkal emelkedik, és így a doktorok, a levelező, illetve rendes tagok tiszteletdíja 2001-ben 64 ezer, 224 ezer, illetve 288 ezer, 2002-ben 80 ezer, 280 ezer, illetve 360 ezer forintra emelkedik.A műhelyek megerősítéseAz államilag fenntartott kutatóhelyeknél továbbra is fenntartjuk az alapellátáson és pályázati rendszeren alapuló kétcsatornás költségvetési finanszírozást. Az intézmények alapellátásának tervezett növekedése 2001-ben átlagosan a jelenlegihez képest 17,3, 2002-ben további 15 százalékos lesz. A kutatóintézetek esetében a növekedés 2001-ben 27, 2002-ben további 15 százalékos lesz. E számottevő növekedés mellett minden kutatóhely, tudományos műhely számára új lehetőséget jelentenek a 2001-ben a jelenleginek mintegy kétszeresére, 2002-ben további másfélszeresére növekvő versenypályázati források.Minden intézmény meg fogja találni a tevékenységi köréhez legjobban illeszkedő, pályázati úton elnyerhető finanszírozási forrást. Emellett várható, hogy a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Programok révén a kutatóhelyek és a vállalatok közötti kapcsolatok is erősödni fognak. A magyar kutatás és fejlesztés igazán kritikus pontja ugyanis a vállalati kutatási és fejlesztési források dinamikus növekedése. Ennek legfontosabb ösztönzője a kutatást és fejlesztést serkentő társadalmi környezet és a profittermelő képesség megteremtése. Mindkettőnek kulcskérdése az oktatás, a megfelelően képzett munkaerő és a megfelelő kutatási és fejlesztési műhelyek megléte. A vállalatokat természetesen közvetlen ösztönzőkkel is érdekeltté kívánjuk tenni K+F ráfordításaik növelésében. Egyfelől a Műszaki Fejlesztési Alapprogram célzott pályázatai révén, másfelől azzal a régiónkban egyedülálló intézkedéssel, hogy a jövő évtől a vállalkozások kutatási és fejlesztési kiadásaik 200 százalékát leírhatják adóalapjukból, ha saját vagy bármely más magyarországi kutató-fejlesztő helyen végzik vagy végeztetik el fejlesztéseiket.Három pillérAz 1986-ban létrehozott – 1991-től önálló törvénnyel szabályozott – Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) feladata elsősorban az alapkutatások támogatása a tudomány fejlődésének belső logikáját követve. Egyéni kutatói vagy kutatócsoporti kezdeményezésre – elsősorban a felsőoktatási és kutatóintézeti műhelyekben nemzetközi színvonalú tudományos eredmények létrejöttét, eszközbázisuk megteremtését finanszírozza – kissé leegyszerűsítve – évente és programonként 1 és 10 millió forint közötti mértékben. Az OTKA költségvetési támogatása a 2000. évi 3,3 milliárd forintról 2001-ben 5,2 milliárd forintra, 2002-ben 7 milliárd forintra növekszik. A Központi Műszaki Fejlesztési Alapprogram (KMFA) feladata, hogy elősegítse az alkalmazott kutatások, a közcélú műszaki fejlesztések megvalósítását, az infrastruktúra fejlesztését, a hasznosításra alkalmas eredmények megismertetését, gyakorlati alkalmazásának meggyorsítását. A támogatottak köre is jóval szélesebb, mint az OTKA esetében. Egyetemi műhelyektől a kis- és középvállalatokon keresztül a magyar és nemzetközi nagyvállalatok kutató és fejlesztő műhelyeiig terjed. Ismét némi egyszerűsítéssel témánként 10–150 millió forint támogatást lehet elnyerni pályázatain. A KMFA költségvetési támogatása a 2000. évi 6 milliárd forintról 2001-ben 8,7 milliárd forintra, 2002-ben 11 milliárd forintra növekszik. A kormány határozata alapján az Oktatási Minisztérium meghirdette a több szakterületet egyszerre átfogó Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Programok első, a pályázati szándéknyilatkozat benyújtását célzó fordulóját. A pályázat kiírására 2001 első negyedévében kerül sor. A pályázati programok 2001. évi költségvetési fedezete 6 milliárd forint, amely a 2002. évben 10 milliárd forintra emelkedik. A NKFP első négy programja esetében a projektenként kérhető összeg minimum 100 millió forint, az ötödik program esetében ez minimum 10 millió forint. A pályázati projektek értékelésekor előnyt élveznek azok a témák, amelyek vállalkozás és közcélú kutatóhely konzorciális együttműködésén alapulnak. E programokkal olyan nagyívű fejlesztéseket kívánunk elindítani, amelyekben egy programon belül jelen van az alapkutatástól a piaci termékig vagy szolgáltatásig a teljes fejlesztési lánc, a vállalkozások aktív partnerei a kutatás és fejlesztés műhelyeinek, és a programok konkrét eredmények létrehozását célozzák. A kutatás és fejlesztés versenypályázati támogatását a fenti három pillérre helyezve és ezzel egyidejűleg műhelyeit megerősítve, a finanszírozás tekintetében hosszú ideje először áll elő az igazi áttörés lehetősége.A magyar tudomány európai és nemzetközi beágyazottsága igen jó, és ez a magyar tudományos élet egyik erőssége. A nemzetközi programok és kapcsolatok finanszírozási kérdéseiről azonban ma is gyakran sajátos szégyenlősséggel beszélünk. E programokban a magyar kutatók partnerei, versenytársai nálunk jóval gazdagabb – és a kutatásra sokkal többet fordító – országok kutatóinak. Ebből azonnal következik, hogy a nemzetközi programok drágák. Magyarország már ma is teljes jogú tagja az EU ötödik kutatási és technológiafejlesztési keretprogramjának, és ennek megfelelően teljesíti befizetési kötelezettségét. A befizetési kötelezettséget az EU és hazánk GDP-jének aránya határozza meg. A befizetésre 1999 és 2001 között fokozatosan csökkenő (60–40–20 százalékos) kedvezményt kaptunk, és így befizetéseink 1999 és 2002 között rendre 1,98–3,1–4,6 és 5,9 milliárd forintot tesznek ki. A befizetés 46 százalékát 1999 és 2002 között a PHARE-programból fizetjük. Magyarország az ötödik keretprogramban és kiterjesztéseként az európai kutatási térség következő keretprogramjában aktívan részt vesz.Jólétünk zálogaTermészetesen minden magyar kutatási intézmény és minden kutató érdeke és felelőssége, hogy e programokban való részvétel hazánk számára megfelelő közvetlen és közvetett haszonnal járjon. A magyar kutatók 1999-es pályázati mérlege igen jó, az elnyert támogatások 3,5 milliárd forintot tettek ki. Nagy kihívást jelent azonban, hogy 2002-ben a befizetett mintegy 6 milliárd forinthoz képest mennyit sikerül elnyerniük a hazai kutató és fejlesztő műhelyeknek. A keretprogram mellett Magyarország számos nemzetközi programban részt vesz. E programok befizetési kötelezettségei néhány millió forinttól 800 millió forintig terjednek és több tárcánál jelennek meg. A teljes költségüket 2001-ben mintegy 1,4 milliárd forintra becsülhetjük. Az oktatási tárca költségvetésében 2001-ben először jelentetjük meg külön e befizetéseket. Mindezen intézkedéseknek köszönhetően minden reményünk megvan ar