Állítsanak szobrot Kádár Jánosnak!

Mint „műkedvelő” történész, több éve foglalkozom Kádár János életútjával és a kádári éra eseményeivel. Örömmel konstatáltam, hogy a tv2 is napirendre tűzte ezt a kérdést és telefonos közvélemény-kutatással segítette (2001. július 16-án) a probléma nyilvánosság elé terítését.Úgy vélem, hogy egy (vagy több) Kádár-szobor felállításával kapcsolatos téma felvetése aktuális és jogos társadalmi elváráshoz kapcsolódik. Ebben az értelemben nem szabad, hogy politikai-ideológiai szempontok vagy szubjektív egyéni, illetve különféle csoportos (közösségi) állásfoglalások alapján döntsenek, hanem kizárólag konkrét és „rideg” történelmi események elfogulatlan értékelésének birtokában, bizonyított (és bizonyítható) adatok alapján. Vitathatatlan, hogy a Kádár-szobor felállítását nem kizárólag érzelmi szempontok indukálják, hanem legújabbkori történelmünk mélyrehatóbb megismerésének érdekei is, hiszen az elmúlt évtizedekben számos csúsztatás, ferdítés, valótlan állítás és félrevezetés történt ezen a területen.Túlzás nélkül állítható, hogy Kádár egyénisége, cselekedete és történelmi szerepe példa nélkül álló a magyar nép egykori vezetői személyiségével (vezéreivel, királyaival, elnökeivel stb.) történő összehasonlítás korrekt vizsgálata alapján. Ezt a tényt nem csupán szóban vagy nyomtatásban, hanem szobor (szobrok) formájában is ki kellene fejezni, közkinccsé kellene tenni, hogy generációk sokasága ismerje meg, tanuljon belőle és emlékezzen rá. Egy leendő Kádár-szobornak tehát (a történelmi eseményekhez és a személyhez) méltó, méreteiben és anyagában is impozáns megjelenésű kompozíció formájában kellene érzékeltetni, hogy történelmünk legnagyobb árulóját, hazaárulóját, hazugját, és idegen szuronyokkal hatalomra került, véres kezű despotáját szemlélteti.Bizonyított tény, hogy Kádár elárulta barátját (Farkas Mihállyal együtt személyesen vett részt Rajk kihallgatásán és megkínzásán), Dubcseket, Nagy Imrét és az ’56-os forradalmárokat, akiknek (ország-világ előtt) büntetlenséget ígért. Bizonyított tény, hogy Kádár hozta létre az ÁVH-t, felesége és rokonsága az ÁVO-nál és az ÁVH-nál dolgozott. Bizonyított tény, hogy Kádár személyesen igazította el az ÁVH-s brigantik vezetőit a kulákok verésének módszereiről. Bizonyított tény, hogy Kádár, Marosánnal együtt bátorította a sortüzek elkövetőit, százszorosan több ember halála, megkínzása, bebörtönzése szárad a lelkén, mint a magyar nép egyik legnagyobb ellenségének, Haynau császári generálisnak.Mindezek alapján a leendő szoborkompozíciót célszerű lenne egy szovjet szuronyokat ábrázoló talapzatra elhelyezni (ahol a szuronyok mérete megegyezne az Akropolisz oszlopainak méreteivel), Kádárt Hruscsov, Mao és Tito figurája támogatná, egy márványtáblán pedig a kivégzett áldozatok nevei lennének feltüntetve, külön kiemelve a fiatalkorú Mansfeld Péterét, akit már a konszolidált időszakban vittek a bitóra Kádár pribékei (a börtönorvos jelentésében olvasható, hogy tizenhárom percig (!) hagyták vergődni a kötélen az ítélet-végrehajtók).Végezetül, a történelmi igazság és hitelesség biztosítása céljából, célszerű lenne az egész szoboregyüttest a Vértanúk terén felállítani, Nagy Imre ott lévő szobrát pedig Kádár elé emelni, de a szemüvegét le kellene venni, ne kényszerüljön szembe nézni árulójával és gyilkosával. Bár ez a probléma úgy is megoldható lenne, hogy a szobrot háttal függesztenék Kádár elé. Egy mély étteremben pedig biztosítani kellene a szoborhoz zarándokolók (virágot vivők) számára, hogy ingyen kapjanak egy pohár seritalt, illetve 3,60-ért egy cipócskát, hadd lakjanak jól, ha bírja (elég edzett) gyomruk és a lelkiismeretük.Készséggel felajánlom, hogy egy részletsebb vázlatot és leírást – minden ellenszolgáltatás nélkül – kész vagyok a kivitelezők rendelkezésére bocsátani.