Ritkán olvasok baloldali napilapot, ezért fogalmam sincs, kicsoda valójában ez a magáról rendkívül sokat képzelő R. Székely Julianna nevű glosszaíró. Csodálkozva olvastam a Magyar Hírlapban megjelent irományát (Ami megrengette a közvéleményt, 2001. július 7.), amely elképesztő állításokat tartalmaz. Jobb lapokban a glosszaírásnak is megvannak a maga etikai és erkölcsi szabályai, de úgy tűnik, a Magyar Hírlapra ez nem vonatkozik. R. Székely szerint jobboldali személyekkel foglalkozni az olvasóval szembeni illetlenség... (Vajon kik olvassák ezt a lapot?) Azonkívül azzal a veszéllyel jár, hogy „egy miniszterelnöki tanácsadó fog válaszolni, de olyan minősíthetetlen hangnemben és tartalommal, hogy azt úgysem közölhetjük...”Ezek után kikerestem és elolvastam Tóth Gy. László írását (Valami tényleg bűzlik, Magyar Nemzet, 2001. június 15.) és elbizonytalanodtam. A főtanácsadó higgadtan elemez és kérdez. Tényeket sorol. Hogyan lehet egy írás emiatt „minősíthetetlen”? Miért nem próbálta a Magyar Hírlap szerzője megvédeni Freit, Jusztot, Hornt vagy Petőt? Ha R. Székely beéri a pártpropagandista glosszaíró pozíciójával, akkor tevékenysége rendben van. Ha viszont többre vágyik, akkor meg kellene tanulnia tárgyszerűen, minősítések nélkül érvelni, cáfolni, elemezni stb. És tartózkodnia kellene a túlzó és egyoldalú beállításoktól, az elfogult véleménynyilvánítá-soktól is. Az érdekesség kedvéért elolvastam az L. úr ügyében megjelent anyagokat. Két észrevételem van. Az egyik: kissé unalmas és fárasztó ekkora betűtengeren átrágnia magát az embernek. A másik: hogy nincs értelme. Az ugyanis, amit Kenedi és Fencsik urak (?) produkáltak, az egyáltalán nem meggyőző. Kicsit csodálkozom, hogy R. Székely glosszaírónak már ennyi elég ahhoz, hogy gyanúba keverje az egész jobboldali sajtót és közéletet, és kárörvendőn pálcát törjön mások felett. Ez egy glosszaíró számára azért is rendkívül síkos terep, mert az ő eszmetársai közül bizony sokan vádolhatók komoly történelmi bűnök elkövetésével... És akkor a feljelentések sokaságáról még nem is beszéltünk.Végezetül: álproblémák megoldásával épeszű ember nem tölti az idejét. Engem abszolút nem érdekel, ki milyen származású, miután a származás önmagában nem garantálja senki jellemét, intellektuális képességeit. Az viszont zavar, ha valaki napi huszonnégy órában főfoglalkozásszerűen akar örmény, görög, zsidó vagy francia lenni.
origo.hu
Ha Magyar Péter valóban elkövette a bűncselekményt, akkor nincs helye a közéletben
