A történelmi egyházak küldetése és a millennium

Nyolcvanéves a Soli Deo Gloria Református
Diákszövetség. A megemlékezés nemcsak időszerű, hanem szétzilált világunkban komoly üzenetet is hordoz. Kezdjük mindjárt azzal, hogy egyidős Trianonnal, azzal a nyugati diktátummal, amelyben az ország földje, területe kétharmadát elvesztette, és ennek következményét, jelenségeit még most is érezzük, látjuk.
Voltaképpen a Soli Deo Gloria szövetséget Trianon hozta létre. Nyolcvan éve, 1921. július 11-én Siófokon harminc ifjú református teológust hozott össze az egyház iránt megnőtt felelősség: igehirdetés mellett szociális misszióra is fel kell készülniük. Ahogy deklarációjukban hangoztatták: „Magyarok százezrei a földkerekség minden táján kétségbeejtő elhagyatottságban vívják tusáikat. A református diákság sorsukat állandóan napirenden tartja, problémáikkal foglalkozik, gyűléseit, konferenciáit, lapját bocsátja a nagy ügy szolgálatába.”
A húszas évek végén a Soli Deo Gloria (Egyedül Istené a Dicsőség) szövetség életében új korszak kezdődött: Balatonszárszón, főleg diákok gyűjtéséből, adakozásából üdülő- és tanácskozó hely céljára, diákkonferenciák tartására kétezer négyzetméteres telket vásárolt, amit később eladásra felkínált öt hektárral bővített. Nyaranta az ország minden tájáról református diákok ezrei ott, a híres szárszói konferenciákon találkoztak, itt beszélték, tárgyalták, vitatták meg hazájuk, nemzetük, népük, egyházuk problémáit, teológusok, mérnökök, közgazdászok, orvosok, tanárok, jogászok itt formálták meg véleményüket, határozták meg tennivalóikat a történelmi magyar kálvinizmus szellemében.
Akik ott voltunk, Isten kegyelméből ott lehettünk, azok egy életre kaptunk erőt cselekedeteinkhez, egyházunk-hazánk szolgálatához. És a virágvasárnapi konferenciák itt Pesten, a Kálvin téren! Ha csak visszagondolunk is, zsúfolt a Kálvin téri templom, a Nemzeti Múzeum lépcsősorain alig volt hely! Ebben a globalizálódó világban sok táborra van szükség Szárszón és máshol az országban. Talpunk alatt csak így marad magyar föld és fejünk fölött tető.
A Soli Deo Gloria szövetség lelkes szervezője Töltéssy Zoltán lelkész, első védnöke dr. Ravasz László püspök. Az érdeklődés, a lelkesedés évről évre növekedik és behálózza a református iskolákat az egész országban. Szükségessé vált hivatalos és hivatásos, független személy kinevezése. Első főtitkára dr. Fónyad Dezső lelkész, aki 1929 őszén állt a szövetség élén. Ebben a tisztségben követték dr. Kiss Sándor és dr. Soós Géza.
Tudom, nemcsak én emlékszem Szárszóra megilletődve... Veres Pétertől idézem: „Az utóbbi években sokszor és sok helyen találkoztam az értelmiségi ifjúság különböző csoport-jaival. Mindenütt kedves hangulat, tiszta testvéri érzés fogadott. De a legkedvesebb, legfelejthetetlenebb élményem mégis a Soli Deo Gloria szövetség balatonszárszói találkozója volt. Nem a konferencia volt meglepetés, nem az előadások és hozzászólások voltak kivételesek, hanem az a felszabadult testvéri érzés volt új és szokatlan, ami ezeket a fiúkat és lányokat egyformán áthatotta. Valóságos szellemi fürdő volt ez a néhány nap, s a hatása meg is látszott mindnyájunkon.”
És nem hagyhatom említés nélkül: pártállam idején ezt a diákszövetséget is betiltották, és a szárszói tábor földjét, házát elkobozták. Ezt sem szabad elfelejteni. A diktatúrák, lehetnek keletiek vagy nyugatiak, nevezhetik marxizmusnak vagy globalizációnak, veszélyt jelentenek, pusztítást hoznak.
A nyolcvan év előtti „első” Trianont, követte a második háború utáni – a franciák, angolok után jött az amerikai és szovjet diktátum. A XX. század legcsodálatosabb forradalmát, szabadságharcát, ’56-ot vérbe fojtották. A világ vak és néma maradt. Magunkra maradtunk. Nem lehet csodálkozni azon, hogy a globalizáció világa iránt milliók tiltakoznak.
Hazánk ezeréves fennállását ünnepli. Vele egyidős a római katolikus egyház, a református és evangélikus egyházak ötszáz évesek, és a zsidó felekezet mózesi Tízparancsolata több ezer éves. Pártok születnek és eltűnnek. Az évszázadokat jelentő történelmi felelősség azonban ezeké az egyházaké. Nélkülük nem szabad dönteni. Akik róluk valaha is gonoszul döntöttek, hamar elvesztek, megítéltettek.

A szerző egyetemi főkönyvtáros