Másoknak, különösképpen rendszerváltási folyamatokon keresztülmenő államoknak – mint például Magyarország – a globalizáció folyamata lehetőséget kínál a fejlett demokráciák közösségébe történő beilleszkedésre is. Ugyanakkor közvetlen kihívásokat jelent a nemzetgazdaságok, a társadalmi stabilitás és biztonság jelenlegi intézményi számára. A globalizáció – sebessége és kiterjedtsége okán – egyszerre lehet stabilizáló és destabilizáló tényező, zavaró és bátorító hatású, valamint eszköz a béketeremtés és a terrorista fenyegetések szolgálatában. Tehát a különböző vehemens érvek a globalizáció „kedvező” vagy „káros” természetéről aligha nyújtanak bármiféle támpontot a valós helyzettel kapcsolatban, hiszen a globális változások rendkívül összetett folyamatára egyszerre igaz mindkét jelző.
Nincs kormány, amely fel tudná tartóztatni a globalizáció folyamatát, de a nemzeti védelmi, kül- és biztonságpolitikák lényeges feladataként kell meghatározni a globális méretű és hatású változások jótékony irányba történő terelését és kedvezőtlen hatásainak ellenőrzés alatt tartását. A változások üteme szinte mindenhol gyorsul, gyakran gyorsabban, mint ahogy kormányok és nemzetközi intézmények válaszolni képesek. A globalizációs folyamatok ugyanakkor jelentős előnyöket kínálnak. Lehetőség nyílik egy egészségesebb világgazdaság megteremtésére, új piacok kialakulására, és szélesebb a hozzáférés az olcsóbb fogyasztói javakhoz. Tapasztalhatjuk a kommunikációs és az információs rendszerek finomodását, a technológiai fejlesztések iránti igényt és a tudás, illetve információ széles körű elterjedését.
Habár ezek a szempontok külön-külön és öszszességükben is igaznak bizonyulnak, az államok felkészültsége – különösen a rendszerváltó országok esetében – arra, hogy a globalizáció előnyeit élvezhessék és hátrányos következményeit kivédhessék, lényeges eltéréseket mutatnak. A fejlett demokratikus országok rendelkeznek a legelőnyösebb pozícióval, mivel képesek fenntartani működőképes intézményeiket, amelyek alkalmasak a legitim üzleti és nonprofit szervezetek szabályozására, valamint a bűnözőcsoportok fékentartására. Közép- és Kelet-Európa államai éppen ebbe az irányba igyekeznek gazdasági, politikai és társadalmi modernizációs átmenetük során. Néhány országban hiányoznak a hatékony kormányzás eléréséhez szükséges erőforrások és az elengedhetetlen politikai szándék. A legtöbb tekintélyelvű közel-keleti, ázsiai vagy afrikai országban nem képesek megteremteni a lehetőségek kihasználásához nélkülözhetetlen intézményi hátteret és kulturális közeget. Ezen országok leggyengébbjeiben etnikai, bűnöző- vagy terrorista csoportok igyekeznek megszerezni különböző kormányzati intézmények vagy egyes területi egységek ellenőrzését.
A globalizáció biztató vonatkozásait számos aggasztó fejlemény kíséri. Ezek magukba foglalják problémák, kockázatok és kihívások változatos körének globális elterjedését vagy kihatásait. A transznacionális problémák kezelésére a legkevésbé felkészültek közé elsősorban a fejlődő országok – de részben igaz a rendszerváltó országokra is – kormányai tartoznak.
A globalizációs folyamatok nemkívánatos következményeinek leggyakrabban említett általános elemei a táguló jövedelmi szakadék a fejlett és a fejlődő országok között, valamint fájdalmas szociális megrázkódtatások számos országban. Figyelembe kell venni, hogy a pénzügyi tranzakciók nagyságrendje és sebessége miatt a pénzügyi válságok rendkívüli gyorsasággal terjedhetnek a nemzetközi pénzügyi és gazdasági kapcsolatok rendszerében. Szintén megfigyelhető jelenség, hogy a globalizáció nem képes véget vetni a háborúknak.
A magyar Külügyminisztérium stratégiatervezési főosztályának elemzései szerint kézzelfogható és közvetlen külpolitikai kihívást jelentő kockázati tényezőként jelenik meg a tömegpusztító fegyverek, illetve az azokat célba juttató eszközök folyamatos terjedése. Elegendő itt utalnunk az észak-afrikai, perzsa-öbölbeli, dél-ázsiai és észak-koreai nukleáris fegyverkezési programokra. Szintén ide tartozik, hogy a konfliktusokhoz vezető etnikai és vallási feszültségek eseteinek száma várhatóan növekedni fog a közeljövőben. Bár a nemzetközi közösségben meghatározó általános béke ellenére, a polgárháborúk száma drámaian növekedett az elmúlt években. Az 1990-es évtizedben 58 fegyveres konfliktus minősült humanitárius válsághelyzetnek, szemben az 1985-ben számon tartott öt hasonló krízissel. Az ilyen típusú konfliktusok által sújtott emberek száma óriásira duzzadt, amelynek 90 százalékát a polgári áldozatok teszik ki. Tizenötmillió hazáját elhagyó menekült és húszmillió saját államán belül lakóhelyéről elűzött ember ellátásáért kell a szomszédos államok és a különböző nemzetközi szervezetek korlátozott erőforrásait mozgósítani. Az Európa határvidékein elhelyezkedő közeli régiók – a Balkán és a Kaukázus – még mindig jelentős válságpotenciállal rendelkeznek ezen a téren is. Az Egyesült Államokban történt események szomorú aktualitást adnak annak a ténynek, hogy nemzetközi bűnöző- és terrorista szervezetek is nagyobb mértékben képesek kihasználni a kifinomult globális információs, pénzügyi és szállítási hálózatokat.
A fentieket figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a nemzetállamok maradnak a politikai, gazdasági és biztonsági kérdések legfontosabb önálló szervezési egységei, de szembe kell nézniük a hatékony kormányzást próbára tevő kérdésekkel. A legelső a globális változások különböző vetületei által kínált előnyök kihasználásának és nehézségei kezelésének megtalálása lesz. A globalizáció elemei – a már korábban említett tényezők szabad áramlása és a tényleges befolyás egy részének nem állami szereplők felé történő elmozdulása – lényegében valamennyi kormány autoritását megkérdőjelezik. Ezzel egy időben jelentkezik a transznacionális kérdéseket érintő kiterjedtebb nemzetközi együttműködés iránti növekvő igény. Mind a globalizáció előnyei, mind a hátrányai – a régiónkban különös módon egybefonódva a rendszerváltás nehézségeivel – hatékony nemzetközi együttműködést követelnek meg. A barátokkal és szövetségesekkel kiépített koalíciók fenntartása a megfelelő konstruktív irányba terelheti a globalizáció hatásait. A legkellemetlenebb következményeinek enyhítése létfontosságú lehet a rendszerváltó országok saját modernizációs átalakulásuk sikeres befejezése és a történelem jelenlegi felbolydult korszakán történő átjutásuk érdekében.
A szerző a Külügyminisztérium helyettes államtitkára
origo.hu
Óriási lehűléssel, szélviharokkal és jégesővel kezdődik a valódi ősz a hétvégén
