Igazságharc, szabadságharc

Meghalt Mátyás király, oda az igazság. Lehet, hogy azóta nincs igazság, amióta Mátyás király nem él. Nézőpont kérdése. Mert az is lehet, hogy az igazság a minap halt meg. Lett oda. Veszett oda. Éspedig akkor, amikor az amerikai szoldateszka Végtelen Igazságról Tartós Szabadságra változtatta a készülő nagy terrorista akció fedőnevét.
Szó, szó, szó. A magyar ige, görög logosz lényegileg szót jelent. A Biblia szerint szóból lett az egész világ, s azóta is szóból ért a világ. A verbalitás: hatalom. Egy szón sok minden múlhat, s olykor egy szón a halál is lovagolhat. Az utolsó szó joga? Vannak mély értelmű és már-már szent szavak. Ilyen szó az igazság és a végtelen. Úgy gondolnánk, aki egyszer kimondja, holtáig ragaszkodik hozzá. Hajlandó megküzdeni érte – a végtelen igazságért. Hajlandó akár a Colosseum oroszlánjai közé is alászállni – poklokra – a kimondott igazságért, a végtelen igazságért. Az adott szóért. Ehhez képest Amerika se szó, se beszéd, visszavonta egyszer már adott szavát. Csata nélkül kapitulált az előtt a világ előtt, amelynek a szó nem játék, hanem szentség. Tárgyalás és még kevésbé befejezés nélkül eleve lemondott az első szó jogáról.
Ebben a lépésben minden benne van. A Nyugat minden ereje és gyöngesége.
Mert micsoda gyöngeség is odadobni a végtelen igazságot szinte semmiért. A szabadságért. És micsoda erő kell ehhez. Egy ilyen döntés meghozatalához. Ilyen s ehhez hasonló döntésektől Nyugat a Nyugat. Milyen lesz a gyöngeséged? Óh, tudom már, óh, tudom már. Milyen lesz az erősséged? Óh, tudom már, tudom már. Ebben a döntésben ott a pillanat, amikor Kopernikusz így töpreng: meglehet, bár a végtelen igazság Arisztotelészé, de szabad a Napot középre kérnem? Természettudomány nélkül nincs ipari forradalom. Ipari forradalom nélkül nincsen Nyugat, márpedig a természettudomány igazságai épp azért természettudományosak, mert mindig megkérdőjelezhetők. A Nyugat azért Nyugat, mert képes az önkorrekcióra. Ez az önkorrekció a hagyomány nézőpontjából szemlélve önfeladás. És a hagyomány a Nyugatot épp e képességéért gyűlöli leginkább. Hogy neki úgymond semmi se szent. Addig, amíg az iszlám végtelen igazságát egy másik – akár keresztény – végtelen igazság ellensúlyozza, nyelvük közös. A közös nyelvből, a bosszú, az indulat, a csalhatatlanság önköréből tör ki Amerika, ha máshol nem, hát a verbalitás szintjén, a Végtelen Igazság helyett a Tartós Szabadság mellé állva. Változva, formálódva. Merthogy először a coltjához kapott. Vadnyugati stílusú válasz készült a vadkeleti provokációra: nekünk van igazunk. Aztán, mielőtt kilőtte volna a tárat – rádöbbent, hogy nem colt, hanem pokolgép volt a kezében. Az igazság nem tudni, kinek ketyeg.
Mi is az igazság? „Az igazság szabaddá tesz.” Aki hisz benne, azt megszabadíthatja. De ahány vallás, annyiféle igazság. Saját, belső igazságunk felszabadíthat ugyan, de politikai értelemben a szabadság a végső igazságot mindenképpen megkérdőjelezi. Ahol vallásszabadság van, ott az istenek nem diszkriminálhatók. Ahol világnézeti szabadság van, ott a végső, végtelen igazságra hivatkozvást egy párt sem kerekedhet a többi fölé. Nem lehet politikai diszkrimináció, vagyis egypárt híján egyik pártnak sem lehet abszolút értelemben igaza. A legapróbb ügyekben is elemi erejű élmény, amikor igazunk van. Amikor nekünk van igazunk. Erről az élményről lemondani nagyon nehéz. Valódi áldozat. Az archaikus világot az emberáldozat működtette. A keresztény világot az Úr egyszülött Fiának a világ bűnéért való feláldozása működteti. A modern jogállamot pedig az igazságnak a szabadság oltárán való feláldozása működteti. Ezért szabad ez a világ.
Akkor kérdezni is szabad, ugye? Vajon miféle kultúra az, amelyik a Végtelen Igazságot PR-szempontok miatt habozás nélkül feláldozza a Tartós Szabadság oltárán? Hátha ugyanez a kultúra a tartós szabadságot is képes lesz majd feláldozni egy jobb névért a következő napon? Egyébként a legjobb, legtalálóbb név az volt, hogy Sivatagi Vihar. Ennél már, akármennyit is fáradozzanak, csak rosszabb jöhet.