Tőkéczki nem kevesebbel vádolja a civil társadalmat, mint anarchiaokozással, a tőkés társaságok világuralmának elősegítésével. A civil szerveződés szerinte semmire se jó, a szerveződések egymást semlegesítik és inkább károsak, mint hasznosak, mert az államot lerombolják, tehetetlenné teszik. „A sokféle és egymással is ellentétben álló civil szervezeteket a valóságban még ellenőrző szerepre is nehéz használni, hiszen többségük spontán partikularizmusa, mások utópista doktrinerizmusa tiszta apolitizmus.” A civil társadalomnak hamis vagy ostoba prófétái vannak.
Civil elköteleződésem és az egyik legnagyobb, 1987-ben alapított hazai civil szervezet élén, három kormányzati cikluson (1992–2000) átnyúló szolgálatom okán én másképpen látom a civil társadalom szerepét és helyzetét. Mindenekelőtt visz-szautasítom a cikk stílusát, hangnemét. A kollektív bűnösség ellen már sokat küzdöttünk, semmilyen vonatkozásban nem volna jó újraéleszteni.
Egyetlen jó dolog van a cikk megjelenésében. Alkalmat ad talán arra, hogy az önkéntesek nemzetközi évében közösen átgondoljuk a civil szervezetek helyzetét, szerepét, ezúttal nem szociológiai tanulmányban, hanem társadalmi együttgondolkodás során. Bár az indítás indulatos volt, jó lenne higgadtan folytatni. Az én olvasatomban a társadalomnak olyan közösségeiről van szó, melyek nem választási ciklusokban, hanem hoszszú távon gondolkodnak.
Milyen államot gondol Tőkéczki? A cikk szerint jóságosat, amelyik biztosan tudja a dolgát, tanácsra nincsen szüksége. Ilyet már túléltünk egyszer, nem hiszem, hogy ilyenre vágynánk újra. Honnan veszi ez az állam a mindentudó embereit? Az irányítására a hatalmat megszerzett pártoktól? A pártok nem vindikálhatják maguknak a mindentudás jogát. Józanul nem gondolhatnak arra, hogy az uralom kizárólag az övék legyen. Pedig igyekeznek gondoskodni róla (lásd a médiakuratóriumokban a civilek egyéves, a pártok négyéves megbízatását). És mitől lesz ez az állam demokratikus? Honnan kerülnek végrehajtó emberek az állami gépezetbe? Hol nevelődnek? Úgy tűnik, Tőkéczki hisz az állam tökéletességének lehetőségében. Nagy hiba. Hol is van ebben a civil közösségek helye? Tényleg úgy gondolja Tőkéczki, hogy csak akadályozzák az állam működését? Hiszen egy sor, a közjó érdekében ellátandó feladatot az állam el se tud látni nélkülük és nem csak szociális téren. Tőkéczki implicite azt is mondja, hogy nincs szükség a civil közösségekre („…a valóságban még ellenőrző szerepre is nehéz használni” őket). De hiszen ezek nem elégséges voltáról, a közösséghiányos magyar társadalomról szól nem egy szociológiai, mentális helyzetet elemző kutatási jelentés. (Mellesleg miféle kitétel az, hogy „használni” őket? Manipulálni? Legitimációt szerezni általuk?)
Kinek az uralmát szeretné Tőkéczki látni? A pártokét? Vagy valami steril módon létrejött jóságos államét? Honnan kapják ezek a „kádereiket”, ha nincs „edzőterep”? Tényleg azt gondolja, hogy a civil érdekeket az állam mind képviselni tudja? Kik azok a mindentudók? Hiszen nap mint nap látjuk, hogy legyen bármilyen jó a szándék, a kidolgozásban nem árt, ha az érintetteket is megkérdezik. Sokszor civil kezdeményezésre jön létre a törvényi szabályozás (lásd az anyanyelv ügyét). Vannak helyzetek, amikor a szociális érdekek annyira sérülnek, az állam képviselői minden józan érvelés ellenére annyira hajthatatlanok, hogy egy civil szervezet demonstrál (némi eredménynyel is), míg a szakszervezetek hallgatnak.
Azt gondolom, gyümölcseikről ismerszenek meg a civil közösségek is. Tizenegy év elteltével már igazán lehetne tudni, hogy kikre, miben lehet számítani. Éppen az az elképesztő, hogy mennyire tájékozatlanok sokszor az illetékesek, vagy jobb a békesség alapon nem vállalják fel, hogy különbséget tegyenek.
Nehéz a civilekkel, ez igaz. Elsősorban nem a sokféle érdek miatt, hanem azért, mert a magyar társadalom iszonyú mértékben pártpolitikával átszőtt. Nehéz olyan civil fórumot létrehozni, ahol igazán pártsemleges szervezetek jönnének össze. Elég arra gondolni, hogy például a pártok ifjúsági szervezetei mind civilekként vannak bejegyezve. Így aztán konszenzust létrehozni majdnem lehetetlen. Aztán ott van a keletkezésük módja. Vannak valóban alulról szerveződöttek, csak névleg létezők, vannak kényszerből alakultak stb.
Tudomásul kell venni, hogy a civilek politizálnak (a köz ügyeivel foglalkoznak), de (ha igazán civilek) nem pártpolitizálnak. A civil szervezet a mindenkori állammal van kapcsolatban, függetlenül attól, hogy éppen milyen irányultságú kormány van hatalmon. Amelyik közösség hiteles akar maradni, az tudja, hogy mi tartozik rá és mi nem, folyton szeme előtt tartja a kitűzött céljait.
Civilek pedig vannak Magyarországon, akik sokat szenvednek a pártpolitizálás uralmától, a pártok melletti másodrendűségtől (pedig vannak köztük nagyobbak, mint az összes párt együttvéve), az egyre növekvő bürokráciától, a finanszírozás nehézségeitől. A maguk területén sokan profik, csak nincs PR-ügynökségük, hogy világgá kürtölhessék a dolgaikat. Meglévő energiákat a munkára és nem a hírverésre fordítják. A valóban civilek nem akarnak hatalmi pozíciót, de az általuk képviselt érdekek figyelembevételét elvárják. Tőkéczki feltehetően a médiából tájékozódik, nem pedig országjárással. A kettő, mint tudjuk, messze nem fedi egymást.
Civil közösségek a sok nehézség ellenére mégis dolgoznak, mert fontosak a céljaik, mert felelősségtudatuk van, mert elkötelezettek, mert hosszú távon gondolkodnak, mert valamit meg akarnak teremteni, szolgálni akarnak. Ezzel viszszaélni nem szabad. A civil társadalomnak is megvannak a maguk emberi nehézségei, gyakran kemény ellentétei. Sokszor szeretnék egybeterelni a szervezeteket, nem nagy sikerrel. Ez a társadalom még mindig tanuló sok szempontból. A civil szervezetek fiatalok. A kellő önazonosság-tudat kialakulása előtt minden egybeterelési kísérlet veszélyezteti az egészséges fejlődést. Nem vagyok benne biztos, hogy az olyan nagyon jó, ha a nyugati nagy mammut szövetségekre gondolok. Az intézményesülés veszélyezteti, sok esetben megöli a karizmát és az egyes tagok se tudják érvényesíteni a magukét.
A társadalom minden szereplőjének, közösségeinek illő alázattal kellene viseltetniük egymás iránt. Egyikük zsebében sincs a bölcsek köve. Nekem abban a szerencsében volt és van részem, hogy a közösségben, ahová elköteleztem magam, a fontos dolgok mind együttgondolkodásból születnek. Bizony, az elmúlt tizennégy évben igen sok jobbító javaslatot kaptak tőlünk az állam képviselői, éppen a közért érzett felelősségünkből fakadóan. De hasonlóan működik számtalan kisebb civil közösség a helyi önkormányzatokkal együttműködve, a helyi társadalom javára.
Ki neveli igazán a felelős állampolgárt? Nemde elsősorban a család és a civil közösségek. Az ember a családban és közösségben válhat érett személyiséggé, aki egyéni döntéseket képes hozni, következésképpen például ellen tud állni a nyájszellemnek (ez sokféle hatalmi szempontból szemlátomást nemkívánatos dolog), meg tudja védeni az értékeit és érdekeit. A civil közösségek így segítik „az állam nélküli gazdasági erőközpontok” diktatúrája elleni küzdelmet. Vagy ez se kell?
Veszélyes vizekre evezett Tőkéczki László. Éppen a fogyasztói társadalom ellen immunizáló egyik lehetőséget támadta meg. Ahogy „divatos, ám velejéig hamis alaptézis az állam és képviselőinek gonoszsága”, a politika úri huncutság volta, ugyanúgy hamis az is, ahogy a civil társadalomról beszél.
A szerző a Nagycsaládosok Országos Egyesületének volt elnöke
origo.hu
Menczer Tamás: Nem fognak győzni
