Bölcs tanács. Csakhogy akkor az RTL Klub Heti Hetes című műsorában elhangzott mondatot hogyan kell értékelnünk? Az nem ízléstelen kicsit? Aki ilyeneket mond, az nem bugris? Már utaltunk rá, hogy Verebes úr és társai a nagy nyilvánosság előtt rendszeresen zsidóznak, és jókat szórakoznak a buzikhoz kötődő gusztustalanságaikon is. Hogy ezt miért csinálhatják büntetlenül, az sokunk számára rejtély. Árulkodó, hogy az úgynevezett balliberális értelmiségieknek egy szava sincs a kisebbségeket is sértő, undorító vihorászás láttán. Vagy lehet, hogy e műsor szereplői és társaik döntik el, hogy ki a szalonképtelen antiszemita, és ki nem az? Erre utal Verebes már idézett írásának egy másik része: „Épp most is valami »kommunista, zsidó szülők« körül kuszálódtak a szavak, amiben persze én csöppet sem a »kommunista«, de még csak nem is a »zsidó« szavacskákat vélem triviálisnak, hanem, lepődj meg, sokkal inkább az azokkal jelzett »szülők« felemlegetésétől kezdtem viszolyogni. (...) Amúgy igaz, hogy semmi az, ha bárki sercint egy kereket a foga közül vagy fesztelenül elernyeszti végbélizmait, amiképpen semmi az a mondat is, ami a »kommunista, zsidó szülők« kapcsán elhangzott annak a pártelnöknek a szájából! (...)” Erről az emberről írta Mester Ákos: „(…) intellektuálisan fölkészült, sokoldalú, többműfajú értelmiségi (…)” (Enynyi, 168 Óra, 2001. április 20.)
Azt nem állítjuk, hogy élvezetes, de mindenesetre tanulságos Verebes írásait olvasni. Mielőtt bárki zavarba jönne: ezeket a szövegeket egy médiasztár írta, szándéka szerint magyarul... „Esetedben tenni leszek képes róla, hogy leszoktassalak a kérdésekre kötelező válaszok elszabotálásáról.” (Népszava, 2000. január 22.)
„Mert ha rád támad is a nemtelenség – s miért ne tenné, amikor egyre-másra ebben áll a »társadalmi harcokba való mérkőzések módszertana«, a »ha te is ugyanolyan mocskos vagy, mint én, majd csak hallgatólagossá vedlik, egyensúlyt nyer a kivételezettséget követelő, hozamdús becstelenség« csábító alapelve –, te akkor is farkasszemet nézhetsz a pocsék vállalhatatlansággal (…)” (Népszava, 2000. május 6.)
„Már adottság, hogy a nekünk nem tetszővel versenybe szálljunk politikailag, ideológiailag, gazdaságilag, jogilag, vagy akár csak spirituálisan szemtől szembe! (…) Hát akkor miért gyűlnek egyesekben a leplezett öklendezésekbe nyúvasztott fóbiák?! (…)” (Népszava, 2000. április 29.)
Egy másik gyöngyszem: „Hogy pártolok valamit, s némelyek úgy értik, azzal egyszersmind tagadok is mást, ami időszerű ellentéte emennek… Vagy hogy kifogással élek amaz ellenében, akkor meg, tessék, egyesek azt vélik, avval már áttételesen védelmére kelek a kipécézettel szemben fellépő erőknek. (…) Vagyis én akkor lennék nyugodt – amennyiben megérem! –, ha te is kizárólag a magadét képviselnéd, függetlenül attól, hogy azok közt lesz majd megannyi tévedés, s megannyi érvényesség is! (…)
Sőt!… Merengő estéiden akkor fekszel majd nyugodt lelkiismerettel leendő ágyadba, ha másnap reggeltől felelősséget csakis sok tapasztalatból, sok kudarcnak és sok sikernek következtetéseiből, vagyis sok színből gyúrt, de feddhetetlenül SAJÁT véleményedért kell vállalnod.” (Népszava, 2000. március 25.)
Azt szokták mondani: a stílus maga az ember. De miféle stílus ez? Ha már a szerző nem tud magyarul, a szerkesztőségben sem akadt senki, akinek feltűnt volna a közölt szövegek értelmetlensége? Ezek után némi elképedéssel emlékeztetünk arra, hogy Verebes, a nagy stiliszta, az RTL Klub egyik adásában kijelentette: Orbán Viktor mondatai értelmetlenek...
Verebes politikai elképzelései ugyancsak elég színesek: „A jelenlegi választékból azt szeretném, ha Pusztai Erzsébet, Szabó Iván, Zsigmond Attila kerülne hatalomra. Ma már azt kimondani, hogy nemzeti, tulajdonképpen szégyenteljes, ilyet már egy értelmiségi nem mond.” (Bóta Gábor: Oda a méltóság, Interjú Verebes Istvánnal, Magyar Hírlap, 2001. augusztus 25.) Nagy bajban lenne az ország, ha a Verebes-félék határoznák meg, ki az értelmiségi… Mert az ő definíciója szerint John Lukácstól Makoveczig tart a nem értelmiségiek hosszú sora. Számukra ugyanis a „nemzeti” fogalmának igenis van jelentése, és a szó használata nemhogy nem szégyellni való, hanem adott esetben megkerülhetetlen. Ráadásul újabban Medgyessy Péter, az MSZP miniszterelnök-jelöltje saját pártját mint nemzeti középpártot határozza meg. (Másképpen: nemzeti szocialista középpártként...) Ezek szerint már a baloldali politikusok sem lehetnek értelmiségiek.
Verebes István, a mértékadó véleményformáló sosem hallgat. Mikor Várszegi Gábor, a Fotex tulajdonosa megvette az FTC-t, Verebes kifejtette: Várszegi okos ember, ne feltétezze róla senki, hogy nem tudta mit csinál. Mint mondta: „Ez mindenképpen egy provokáció.” Véleménye azért elgondolkodtató, mert a más oldalról jövő, hasonló megfogalmazásokat a balliberális médiumok képviselői a leggyalázatosabb zsidózásnak minősítették. Vagy zsidózni is lehet, csak nem mindenkinek? Verebes álláspontját az SZDSZ-es Eörsi Mátyás így kommentálta: „Verebes István a Heti hetes hangadója. Vajon tisztában van azzal, hogy milyen igényt fogalmazott meg a magyarországi zsidóság iránt? Vajon akkor is követendőnek látja a »heraus mit uns« (ki velünk – a szerk.) mintáját, ha egyszer majd valaki azt tartja provokációnak, hogy a Heti hetesben is sok a zsidó?” (Heraus mit uns, Magyar Hírlap, 2001. szeptember 30.)
Mint látható, a rajongók mellett azért akadnak kritikusai is. Fáy Miklós nemrégiben például ezt írta: „A magam részéről szerencsétlen jelenségként élem meg Verebes orrának zajos szuszogását (…) tudnék még mondani ilyet, kezdve a kétes tisztaságú hajzaton, végezve az öltözködési kultúrán (…) A Verebes által elkövetett hibák néhánya egyszerűen ostoba.” (Mégiscsak egy szakma… ÉS, 2001. február 9.)
A legszomorúbb az egész történetben az, hogy Verebes Istvánnak sajnos igaza van akkor, amikor így fogalmaz: „Úgy alakult, hogy most piacom van.”
A Heti Hetes másik hasonló stílusú és kaliberű sztárja az omnipotens Havas Henrik, aki a Ki kicsodában megjelent életrajzában fontosnak tartotta tudatni, hogy „1988–89-ben a HNF Orsz. Tan. tagja” volt, 1990-ben pedig a „Hazafias Választási Koalíció országgy. képv. jelöltje.” Persze az sem maradt titokban, hogy 1995-ben a magát konzervatívnak tartó újságíró a „Min. eln. Hiv. c. áll. titk.”-ára volt. Magyarul: hat napra leszerződött a konzervatívnak nehezen nevezhető Horn Gyulához...
Havas szereti a kényes helyzeteket. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem dísztermében tartott egyik előadásán például zavarban volt: a jó ízlés miatt szinte szégyenkezett a Heti Hetes és Csiszár Jenő miatt. Kiderült, hogy kényes gyomra nem veszi be azt sem, ahogy az ÉS munkatársai megpróbálták lejáratni Lovas Istvánt. Van amiben nem enged: igenis sajtóegyensúly van, elvégre az ő iskolájában nem csak balliberális újságírók tanítanak. Havas és társai – önértékelésük szerint – bátor, szókimondó emberek. Ekkora önbizalom láttán az ember elbizonytalanodik: ez most melyik heti Havas? A páros vagy a páratlan?
A Heti Hetesben nem számítanak a tények. A hetek például fontoskodva gúnyolódnak azokon, akik a nyugati baloldali politikusok kommunista előéletét teszik szóvá, miközben a köztudottan baloldali Fejtő Ferenc az alábbiakat vetette papírra: „(…) a francia állami közigazgatás és a privát nagyüzemek vezetőségében igen nagy számmal vannak jelen az ifjúkorukban szélsőséges mozgalmakban – mint a trockizmus, maoizmus, ultranacionalizmus – szerepet játszó értelmiségiek.” (Fejtő Ferenc: La Donna e mobile, Magyar Hírlap, 2001. január 8.) Lionel Jospin francia miniszterelnökről kiderült, hogy korábban trockista ügynök volt, amit ráadásul letagadott. De miért kellene bármiről is tudni a médiasztároknak, amikor így is övék a világ? Miért kellene tájékozottnak lenniük, hiszen csak milliókat butítanak hetente! Glasgow-t is össze lehet keverni Belfasttal. Nem számít. Havas, Verebes és a többiek félműveltsége, felületessége más kérdésekben is tettenérhető. Íme, Havas mint futballszakértő: „Legkifinomultabb értelmiségi (és nem árja) barátaim körében is téma még Rossi mexikói mesterhármasa.” Nem tudjuk, kikkel barátkozik Havas, és miért volt fontos egy kicsit zsidózni. Egy tény: Rossi nem játszott Mexikóban. Az említett mesterhármast Spanyolországban hozta össze.
Havas néha meglepő megállapításokat tesz. „Amikor utoljára leültem beszélgetni Piller Andrással, és végighallgattam hosszú előadását költségvetésük helyzetéről, az volt az érzésem, hogy nem is egy tévécsatorna vezetőjével ülök szemben, hanem olyan valakivel, akinek tök mindegy, traktorgyárat vagy autószalont vezet, csak a forintokat képes számolgatni. Ezt nem sértésnek szánom, inkább önkritikának, úgy látszik, a média ma már nem a kreativitásról, hanem a pénzről szól.” (Interjú Havas Henrikkel, Blikk, 2001. március 2.) Komolyan gondolhatta bármikor bárki, hogy a kereskedelmi televíziózás a kreativitásról és a kultúráról szól?
„Nagy formátumú, nehéz fickó, pengeéles az esze, villámgyorsan vált (...) Igazi szellemi képességeit azonban a televíziós hatalmi show érvényesíti: agresszív szellemessége, egyéniségének erélyessége, színes szubjektivizmusa, gyors judíciuma és értékelvűsége (abban, hogy felismeri a mások tehetségét is) kiváló médiaegyéniséggé tette.” E sorok írója Ceaucescu egykori dicsőítője, Bodor Pál. A szöveg Odze György A Henrik című interjúkötetében olvasható. A könyv színvonaláról sokat elárul a kérdező-szerző egyik megjegyzése: „Akkor úgy éreztem, hogy ha Havas Henrik nő lenne, szívesen lefeküdnék vele.”
Nemrégiben a Heti Hetes egyik adásában Havas Henrik a Fradi eladásával kapcsolatos vita közben lényegében lezsidózta a vevő Várszegit. Az egész tranzakcióról az jutott eszébe, hogy mi lenne, ha ő ekkora kereszttel a mellkasán kóser éttermet vásárolna a Dohány utcában. A meglepett társak egyike baromnak nevezte Havast. Egy korábbi adásban a kóser Viagráról folyó idétlenkedés közben Havas a következőket mondta: kár, hogy nincs itt a Verebes, mert ő zsidó és ráadásul impotens is! A mai napig nincs tudomásunk róla, hogy az RTL Klub vizsgálatot indított volna Havas e kifejezetten antiszemita kijelentése miatt. De a Mazsihisz sem tiltakozott. Egyáltalán: honnan tudja Havas, hogy Verebes zsidó?
Mielőtt a Heti Hetes úgynevezett sztárjai azzal intéznék el az eddigi észrevételeket, hogy ők jobboldali kritikákra elvből nem válaszolnak, búcsúzóul íme egy idézet az Élet és Irodalomból: „Mint ahogyan nincsen az a rétor széles e hazában, aki meg tudná arról győzni Havas Henriket, hogy Heti Hetes-beli szereplése, funkciója, ezáltali ismertsége előéletétől, esetleges szakmai képességeitől teljességgel független: pökhendi gőgje, nagyképű manírja, cinikus flegmája kell nekik csupán mint szerep: fogyjanak bár százezerszám a könyvei, tanítson tíz egyetemen, komoly újságírók sorában többé szóba sem jön a neve.” (Keresztury Tibor: ÉS, 2001. szeptember 7.)
No comment.
A magyarországi kereskedelmi televíziók igencsak vitatható színvonalára és időnkénti gátlástalanságára valószínűleg elfogadható magyarázat a minél nagyobb nézettség szüntelen hajszolása. De vajon mi az oka annak, hogy ezek a televíziók közéleti és hírműsoraikban ennyire elfogultak? Miért politizálnak? Mi a racionális magyarázata annak, hogy a kereskedelmi csatornák lényegében az MSZP-nek és az SZDSZ-nek kampányolnak? Politikai szimpátia, közös értékrend vagy üzleti megfontolások? Miért nem érvényesül a tárgyilagosságra és a semlegességre való törekvés elve?
A Heti Hetes adásait nézve nehezen hihető, hogy a fenti kérdésekre válaszokat kapjunk. Úgy tűnik, az elektronikus társadalom egyik elkerülhetetlen velejárója a tudatlanságukra és gátlástalanságukra büszke médiasztárok szellemi terrorja és manipulációi. (Nincs kegyelem.)
De ki a leggyengébb láncszem?
origo.hu
Menczer Tamás: Nem fognak győzni
