A szőke Medgyessy

Szőke nő lép be a pszichiáter rendelőjébe panaszkodva. – Doktor úr, én annyira bizonytalan vagyok magamban…, vagy mégsem?!
Nem tudom, hogy a viccekben miként válhattak meglehetősen igaztalanul az ostobaság megtestesítőivé a gyengébbik nem világos hajszínű képviselői. Egyedi esetekből nem lehet következtetni a halmaz összes elemére, még ha azok bizonyos esetekben archetípusnak látszanak is. Az MSZP-t sem lehet levezetni közvetlenül Medgyessy Péterből, távol essen tőlünk minden ilyen szándék. A látszat csal.
Szóval az MSZP akciózik. Miniszterelnök-jelöltje egy jól kitervelt politikai píár keretében interjút adott a Népszabadság szombati számában. A dolog jól sikerült, a közszolgálati rádió többször idézett belőle az óránként jelentkező ötperces hírekben.
A szocialista párttal közismerten jó kapcsolatokat ápoló lap cikkét jegyző két hírújságíró kérdéseikben érzékelhetően kellő tisztelettel és mondhatni, fullszervizt kínálva közelített a jelölthöz – a cikk címe: (az) MSZP abszolút többséget akar –, ám szándékuk ellenére bolondot csináltak interjúalanyukból. Nem tehettek róla, a szocialista jelölt hozta megszokott formáját.
A Medgyessy-interjú az egyre inkább prédikátorszerepet magára öltő bankos (Paribas Bank, Inter-Európa Bank stb.) és hírhedt lobbista (Szeszipari Terméktanács stb.) karizmatikus, asztalborogató mondataival indul: „Ha tetszik, ha nem, nekem és Orbán Viktornak együtt kell működnünk, vagy így, vagy úgy. Valamelyikünkből miniszterelnök lesz, a másikunk pedig az ellenzék vezére.”
Mint egyébként ismertté vált a híradásokból, az MSZP-sek jelöltjüket a miniszterelnökhöz szalajtották, hogy egyeztessen a terrorakciót követően kialakult helyzetről, akit Orbán Viktor – a következő mondatok fényében – jó érzékkel elutasított. „Ha egy politikus arról beszél, hogy nemzeti összefogást szeretne, akkor nem lenne szabad kitérnie egy ilyen kezdeményezés elől. Próbára akartam tenni azt az összefogásra, egységre, párbeszédre való törekvést, amely ma már szerencsére megjelent a Fidesz és Orbán Viktor retorikájában is.”
A jelölt kampánystábja minden bizonnyal sejtette, hogy Medgyessy állampolgár – már csak jogi státusánál fogva is – az egyeztetésre tökéletesen alkalmatlan, hiszen sem a parlamentnek, sem az MSZP-nek nem tagja. E pillanatban tehát nem köthető az orrára „például a magyar katonai erő jövője”, vagy az, hogy „milyen nemzetközi kötelezettségeket vállaljon Magyarország”, amit egyébként ő maga is érzékel, s amelynek hangot is ad. „Tudom, a politika a pártokon keresztül érvényesül, de ezen egy kicsit kívül- és fölötte állónak érzem magam. Én ugyanis elsősorban eszmékben és értékekben gondolkodom.” Azután elfogynak Medgyessy érvei, enged a belső nyomásnak, s helyüket elfoglalják a szocialista retorikából jól ismert, üres gondolati panelek. „Nehéz megmondani, meddig lehet együttműködni egy politikai erővel, és mi után nem. Az viszont pontosan leírható, hogy mi az, ami számomra elfogadhatatlan. Ilyen a kirekesztés, az antiszemitizmus, az intolerancia, a gyűlölködés, az idegengyűlölet, a hozzá kapcsolódó külfölditőke-ellenesség. Ha ezekkel azonosul bármelyik párt, legyen az a Fidesz, a MIÉP, vagy akár más párt, az számomra elfogadhatatlan. Ilyenkor nem a párt neve a fontos. Ezért elvárom a kormánytól és a kormánypártoktól, hogy ezektől a nézetektől elhatárolódjanak.” A süketelés egyébként Medgyessy szerint „Európában bevett gyakorlat. (…) Európában a politikusok beszélgetnek egymással, nemcsak azért, mert a pozíciójuk ezt diktálja, hanem azért is, mert nyitott, konszenzuskereső emberek, s van egymásnak mondanivalójuk”.
Medgyessy tehát Orbán helyett Pokornival tudott volna „egyeztetni”, aki azonban a kormányfőjelöltnek nem felelt meg. A Fidesz elnökével nem hajlandó, mégha egyébként „nem derogál Pokornival egy asztalhoz ülni. Szerintem jól képzett pedagógus, értelmes ember” – mondja szemébe az egyre inkább elképedő olvasóknak.
Medgyessy elbizonytalanodását az interjú azon részei tükrözik a leginkább, amelyet a szerkesztők – enyhe kontrasztként – a Visszaszerezzük az előnyt, illetve a Megnyerjük a választást alcímmel jeleznek. A közvélemény-kutatások adatai ellenére Medgyessy itt tesz hitet amellett, hogy az MSZP a kormánypártokat január közepéig egyértelműen legyőzi. Az a váratlan kérdés azonban megzavarja, amely arra utal, hogy az MSZP-ben a tisztábban látók vele szemben esetleg Németh Miklós visszajövetelét kezdik feszegetni. „Erre a kérdésre majd akkor térjünk vissza” – válaszol visszafogottan, a laikus olvasó számára váratlanul a mindeddig nagykedvű Medgyessy, aki az MSZP leendő koalíciós partnereiről kezd beszélni, továbbgörgetve a már meglévő kommunikációs káoszt. Körülbelül annyi hámozható ki szavaiból, hogy az MSZP együttműködne a számára nem természetes szövetséges Munkáspárttal és a cigánysággal, illetve inkább szavazóival, de közel állnak hozzá a szakszervezetek is, amelyek vezetőinek viszont nem akarnak listás helyeket osztogatni.
A gondolati kuszaság végül az újságírókat is maga alá temette. A cikk felvezetőjében is kiemelt mondathoz képest – miszerint Medgyessy magának vagy a miniszterelnök, vagy az ellenzék vezetőjének szerepét osztotta le – azt kérdezik tőle, hogy választási kudarc esetén visszavonul-e az üzleti életbe. Medgyessy erre összeroppan, amit válasza is jelez: „Ezzel nem foglalkozom, mert az MSZP megnyeri a választásokat.”