Ajándék mobilnak ne nézd az értelmét!

A kormány nemrég bejelentette, hogy a köztisztviselők és a tanárok kedvezményesen tíz-tízezer számítógéphez jutnak a közeljövőben. Nosza, másnap sajtótájékoztatót tartott Lendvai Ildikó, az MSZP alelnöke és Simon Gábor, a szocialisták országos választmányának alelnöke. Elmondták, hogy szerintük ez PR, és ilyen akciókkal nem lehet információs társadalmat építeni. Ezt követően bejelentették, hogy „a szocialista párt minden érettségiző számára alanyi jogon biztosítana mobiltelefont, amelyen internetezni is lehet”. Piaci áron mindössze nyolcmilliárd forintba kerülne „az értékes ajándék, amely segítség az életkezdéshez, a munkavállaláshoz és az önmenedzseléshez”. Azt is megtudhattuk, hogy a szocialisták hamarosan tárgyalásokat kezdeményeznek a mobilszolgáltatókkal. Ez nem PR-akció, nem felelőtlen ígérgetés, hiszen Medgyessy Péter szerint a szocialisták nem csinálnak ígérgetős kampányt. Az ajándék mobiltelefon a szociálisan mélyen érzékeny szocialista párt válasza az információs társadalom kihívásaira. (A hasonlóan nagy ívű elképzeléseiket ők előszeretettel nevezik modernizációs törekvéseknek.) Úgy látszik, én nem vagyok túl modern, mert olyan embert keveset láttam, aki mobilon szokott rendszeresen internetezni. A szocialisták azonban minden bizonnyal alapos hatástanulmányokat készítettek bejelentésük előtt. Bizonyára ezekből derült ki az a világban még nem észlelt tény, hogy a internetezésre képes mobiltelefon hiánya a tizenévesek, sőt az egész társadalom egyik legégetőbb problémája. Nem is csoda, hogy az MSZP ezt meg akarja oldani.
Orbán Viktor miniszterelnök annak idején kijelentette, megteremtjük a tömeges felemelkedés alapjait. Ezek szerint sikeres volt ez a gazdaság- és szociálpolitika, hiszen a világon máshol még nem jutottak oda, hogy az állam ingyen osszon mobiltelefont a fiataloknak. (Pláne olyat, amivel még internetezni is lehet!) Sőt, akik máshol hátrányos helyzetűnek számítanak, mert az érettségiig sem jutnak el, a szociálisan mélyen érzékeny MSZP-től nem kapnának mobiltelefont. Nekik Magyarországon ma már nem kell segítség „az életkezdéshez, a munkavállaláshoz és az önmenedzseléshez”. Így sikerül megőrizni továbbra is a szocialista esélyegyenlőséget.
Lehet, hogy a szocialista párt, mély szociális meggyőződéséből fakadóan, szegény rászoruló mobilszolgáltatókon is segíteni kíván. Egy ilyen nyolcmilliárd forintos évi üzlet bármelyik mobilszolgáltatónak sokat érhet. Ha a haszon egy kis részét visszacsurgatnák a… De hagyjuk!
A szülők is rendkívüli módon fognak örülni. A gyermek beszélget, internetezget egy kicsit mobilon, és a szülő majd fizeti a számlát, ha tudja. Esetleg kölcsönt vesz fel. Nagy öröm lesz. Néhány hónap alatt a telefon árának a többszörösébe is kerülhet a kedves anyukáknak és apukáknak ez az értékes ajándék. Az MSZP megint úgy ad, hogy a számlát más fizeti. Ügyes!
Lehet, hogy ezt másképp gondolta Lendvai Ildikó és Simon Gábor? Elképzelhető, csak kampánytaktikáról van szó. Hagyják, hogy a következő sajtótájékoztatóján maga Medgyessy ígérje meg, helyesbítek: jelentse be, a szocialisták, ha véletlenül hatalomra jutnak, akkor majd a telefonszámlát is kifizetik (közpénzből), vagy háromszorosára emelik a diákhitel összegét, hogy a fiatal használja az értékes érettségi ajándékot.
A családanyák és családapák, nagymamák és nagypapák eközben lélegzet-visszafojtva figyelik a szocialista ajándék mobil további fejleményeit, hiszen a gyermekük, unokájuk legfontosabb problémájáról van szó. Illetve figyelnék, de valami érthetetlen okból kifolyólag sem a televíziók, sem az újságok nem tudósítanak erről. Így azt sem tudhatják, megkezdődtek-e már a tárgyalások az MSZP és a mobilszolgáltatók között. Egy biztos: a mobilszolgáltatók tárt karokkal várják (vagy várták) a tárgyalásokra Medgyessy Pétert.
(Hogy a szülőkkel ki tárgyal? Ez bizony a jövő titka.)

A szerző egyetemi hallgató