Tisztelt Szerkesztőség

Dzsingisz kán nyomában
Néhány héttel ezelőtt felröppent a sajtóhír (Magyar Nemzet, Krónika rovat, augusztus 18.), miszerint egy chicagói egyetemi tanár kutatásokra készül, amelyeket egy volt kereskedő-jogász finanszíroz majd, aki évtizedek óta foglalkozik amatőr szinten a mongol nagykán történetével. Mint ismert, a Dzsingisz által összekovácsolt nomád birodalom a kán halála után nem maradhatott fej nélkül. A hadjáratban részt vett hozzátartozói igyekeztek a holttestet a család elhunyt tagjainak nyughelyére eljuttatni, de ezt a nagy hőség és az óriási távolság alaposan akadályozta. Tibet határvidékétől több mint ezer kilométeres út állt előttük, hogy felvigyék északra, az Onon és a Herlen folyók tájékára, ahol a nagykán szülőhelye és nemzetségének temetője feküdt. Útközben meg kellett állniuk a kínai Sárga-folyó nagy kanyarulatában elterülő Ordosz-vidéken, ahol ideiglenesen el is temették. Így szól a szájhagyomány, és azon a helyen, ahol évszázadokon át őrizték nyughelyének az emlékét, a XX. század végén egész palotajellegű emlékcsarnokot építettek. Oda ma is gyakran látogatnak el emlékének tisztelői az Ecinhoro-csi nevű szentélybe.
Hazaérkezve végül a holttestet titokban temették el, írásos emlék nem maradt az eseményről, még a nevezetes krónika, a Mongolok titkos története sem szól róla.
Az 1960-as évek elején, amikor keletnémet régészek is elkezdtek dolgozni Mongóliában, a velük együtt kutató Franz Schubert lipcsei etnográfus, kiváló mongolista, a Burhan Haldun hegyen határozta meg a sír helyét, de ásatást végezni nem engedték. Teltek az évek, évtizedek, és végül az egyik vezető japán lapkonszern és más vállalatok költségén, N. Egami neves régészprofesszor elvi irányításával, ötventagú (!) expedíció érkezett a Kentij és a Herlen megyék területére 1990-ben, hogy vallatóra fogják a tájat, az ottani régészeti emlékeket. A három évre tervezett kutatásból végül négy esztendő lett – közben mongol régészek és néprajzkutatók is bekapcsolódtak a munkálatokba –, újabb pontot jelöltek ki az ásatásra Binder település közelében, de erre a Mongol Tudományos Akadémia már nem adott engedélyt. Elkészült viszont az egész bejárt terület régészeti térképe, olyan alapossággal, amilyenre addig nem volt példa. A föld alatt rejtőző emlékek felkutatására még proton-magnetométert is alkalmaztak, melyet helikopterrel vontattak.
A nagykán tovább őrzi titkát. Sírja nyilván jeltelen, mint általában a más nomád uralkodóké, hunoké vagy másoké, de az sincs kizárva, hogy valamelyik észak-mongóliai barlang rejti azt, mert ilyen középkori mongóliai temekezésekre van példa. Magunk 1961-től kezdve tizenkét alkalommal végeztünk ásatásokkal is egybekötött terepmunkát a mongol régészekkel közösen, de bennünket a nagykán sírjának felkutatása nem foglalkoztatott. Úgy gondoljuk, hogy – mint Atilla vagy Árpád sírját – nem a céltudatos kutatás, hanem a véletlen fogja azt feltárni.
Mongólia – beleértve a ma Kínához tartozó terülteteit is – régészeti szempontból nagyon ígéretes és kevéssé kutatott ország, különösen ami a késő középkori és korábbi elpusztult városok területét, romjait illeti, amelyek feltárása még alig-alig kezdődött meg. Ez fontosabb lenne kultúrtörténeti szempontból, de még nagyobb anyagi áldozatokat kíván, mint például Dzsingisz kán sírjának a feltárása vagy akár csak helyének a felfedezése.
Erdélyi István régész, az MTA doktora
***
Ellenzéki ötlettelenség a T. Házban
Megdöbbenéssel vegyes csodálkozással szemlélhetjük hétről hétre a szocialista párt jeles képviselőinek a legnagyobb jóindulattal is „kissé furcsának” tűnő ötleteiről, elképzeléseiről szóló híradásokat. Leginkább ide-oda kapkodó, nem egészen átgondolt, sajátságos vágyálmakat megfogalmazó gondolatok ezek. Talán az elképesztő médianyomás ellenére történő Fidesz-népszerűségnövekedés (ami egyébként kormányon lévő párt esetében már önmagában a csodák kategóriájába tartozik) gerjesztheti ezeket? A sorozatban tökéletesen illik a legújabb, Kovács László-féle eszmefuttatás a kisebbségben történő kormányzásról! Vagy az a kifakadás, hogy majd „ők visszaadják a nyugdíjasoknak, amit a Fidesz elvett tőlük!” Reméljük, a nyugdíjasok még emlékeznek arra, mit is kaptak 1994 és ’98 között az MSZP–SZDSZ-kormánytól. De az akkori, soha nem látott reálérték-csökkenés kompenzálására Horn Gyula, bizonyítván, hogy furcsa ötletekben ő sem szenved hiányt, kitalálta (gondolván, más dolguk úgy sincs), hogy ingyen repülhessenek. Ugyanígy ide sorolható Medgyessy Péter elmeszüleménye az olimpia megrendezésének jogáról való lemondásról New York javára. Hogy ez mely ötlettől vezérelve juthatott eszébe, talán örök rejtély marad. Mert ugyebár egy terrorizmustól fokozottan veszélyeztetett, egy borzalmas támadást átélt városnak belátható időn belül más sem hiányzik, mint emberek tömegeit egy helyre koncentrálni, kitéve őket potenciális célpontnak. Egyébiránt emlékezhetünk a nem oly rég volt olimpiai rendezvényre Atlantában, ahol szintén volt robbanásos merénylet. Teljességgel érthetetlen, miért is kellene lemondanunk a rendezés megpályázásáról? Netalán valamiféle kárpótlás ürügyén? (Ez a kifejezés egyébként nem mindenhol kelt osztatlan sikert, különös tekintettel a privatizációra.) Az ember sokszor elgondolkodik, a politikusok némelyike vajon kiknek vagy mely országoknak érdekeit képviseli a T. Házban? Vajon nem arra esküdtek fel, hogy mindenekfelett a saját országuk felemelkedését és gyarapodását segítik elő minden, lehetőségükhöz mért eszközzel? Talán nem kellene folyton más nemzetek érdekeit a miénk elé helyezni. Főképp nem önös érdekekből! Volt részünk bennük épp eleget, szenvedtünk miattuk elégszer. Végre van egy kormány, amely nem megalázkodva hajbókol mások előtt, hanem egyenes gerinccel a saját hazája érdekeit tartja szem előtt. Reméljük, ez így is marad, és belátható időn belül nem lesz lehetőségük egyeseknek hasonló ötleteik kivitelezésére.
Koczka Sándor Gyöngyös
***
Terrortámadások: gondolkodni tilos?
Amerika történelme során mindig a civilizáció és az emberi kultúra nagy reménysége volt. Ma is az, de azért nem csalhatatlan és nem tévedhetetlen. Ez éppen mostanában bizonyosodott be. Arra is sok jel utal, hogy – ha meg is próbálják leplezni és bagatellizálni – létezik a világon Amerika-ellenesség is, hol nyílt, hol rejtett formában, hiszen az USA a világ egy részét a „zsebében tartja”.
Az Amerika-gyűlöletről leginkább elvtársainknak kell tudniuk. Ők negyven éven át hivatalból átkozták e nagyhatalom világuralmi törekvéseit, és kedvenc szlogenjük volt az „amerikai imperializmus” kifejezés. Még a köpönyegforgatás előtt.
Napjaink amnéziás, balliberális sajtója – amely szintén átesett egy kaméleon-színváltoztatáson – most százszázalékosan Amerika-párti, ami aktuálisan és konkrétan a gondolkodás nélküli kardcsörtetésben nyilvánul meg. Túlbuzgóságukban azt hirdetik: a bekövetkezett terrortámadással kapcsolatban az amerikai politikáról tilos gondolkodni, tabutéma, és bűnnek számít. Csakhogy a magyar közvélemény (ebbe beletartozom én is) a gyászos negyven év után már nem akar új tabukat, tilalmi korlátokat állítani sem a bel-, sem a külpolitikai események értelmezése elé.
A Szabad Nép egykor nagy előszeretettel idézte a nyugat-európai házfalakra festett jelszót: „Amy go home!” (Amerikaiak, menjetek haza!) Utódja, a mai Népszabadság erre már nem akar emlékezni, noha a két lap között többnyire még ma is fennáll a személyi folytonosság. Arról sem tájékoztatják olvasóikat, milyen sokan vannak a világon, akik sajnálják ugyan az áldozatokat, de egyúttal úgy látják, hogy a gazdag Amerikát valakik megleckéztették. Tettes még nincs, de az szinte biztos, hogy melyik irányból jött a támadás: keletről nyugatra, a szegényektől a gazdagok felé. A két eltalált célpont (WTC, Pentagon) pedig arra utal, hogy a támadók szerint a szegénység oka az igazságtalan világkereskedelmi szisztéma és a multinacionális cégekkel összefonódott katonai-hatalmi politizálás.
Én, ahogy a legtöbb magyar ember, őszintén együttérzek a tömeggyilkosság áldozataival, illetve a szeretteiket sirató rokonokkal, de azt nagyon nem szeretném, ha most az átkosban kompromittálódott, Amerika-szidalmazó vezető zsurnaliszták határoznák meg, mit illik gondolnom, és hogyan vélekedhetek a történtekről. Hiszen még az is megeshet, hogy Amerika okosabb lesz az őket vakon támogató kardcsörtetőknél, és nem indít direkt megtorló hadjáratot. Szerintem a mostani presztízsveszteség után Amerika megalapozottan torolja meg szörnyű sérelmét, de biztos vagyok benne, hogy a világterrorizmus jogos és törvényes felgöngyölítése mellett előbb-utóbb saját nemzetközi politikáját is felül fogja vizsgálni, hogy ne indukáljon új Amerika-ellenességet.
Kövér Károly Szeged
***
Regyep János (Vác): Úgy tűnik, a Gallupon, a Mediánon és a Demokratán kívül a többi közvélemény-kutató nem hajlandó tudomásul venni a valóságot. Miután a Fidesz és az MDF megkötötte a választási szövetséget, aminek értelmében közös listát állítanak, és az egyéni indulókat is közösen támogatják, értelmetlenné vált külön-külön mérni népszerűségüket, hiszen együtt méretik meg magukat. Amelyik politológus ezt nem képes felfogni, az magáról állít ki szegénységi bizonyítványt, bizonyítván azt, hogy nem képes alkalmazkodni a normális demokráciához a népi demokráciában pallérozódott agya. Hozzám hasonlóan nagy számban vannak például olyan gondolkodású emberek, akik a keresztény értékrendet meggyőződésből vallják, és elkötelezettek a polgári demokrácia és a jogállam mellett. Elméletben a fent idézett három kritériumnak az általam nagyon tisztelt Antall József nyomdokain járó Magyar Demokrata Fórum felel meg – ez meggyőződésem. Ezt a politikát azonban a gyakorlatba átültetni és sikerrel folytatni a rendszerváltás másik meghatározó alakja, az általam szintén tisztelt Orbán Viktor képes. A Fidesz–MDF-szövetség számomra, és tudat alatt még sokaknál Antall–Orbán-koalíció, aminél jobb gyógyszert e kommunisták által felforgatott kis ország nem kaphatna. A kockázatokról és mellékhatásokról ne az önjelölt (méregkeverő) gyógyszerészeket kérdezze meg!
*
Horváth Géza (Pápa): Ez év szeptember 21-én egy toulouse-i vegyi gyárban borzalmas robbanás történt. Egy ammónium-nitrát nevű anyag robbant fel földrengésszerű károkat okozva és számos személyi áldozatot követelve. 80 évvel ezelőtt, 1921. szeptember 21-én egy német vegyészeti gyárban (BASF-Oppau) hatalmas robbanás történt, ugyancsak ammoniumnitrát robbant fel. Ez a robbanás is földrengésszerű volt, 516 áldozatot követelt, ezenkívül több százan megsebesültek, s a környéken hétezer otthon (lakás) ment tönkre. Hogy mennyi veszéllyel jár ezen anyag kezelése és tárolása, arra Putnoky professzor már 1942-ben felhívta figyelmünket. Az ammóniumnitrátot hazánkban is gyártják, őrölt mészkővel keverve pétisó néven hozzák forgalomba. Egyébként sok mindenre lehetne felhívni a figyelmet (az utak túlzott sózására, a mosószerek szakszerűtlen felhasználására stb.) – de ki hallgat ránk öreg szakemberekre?
*
Dr. Nagy János (Budapest): Pallag László képviselőt megsajnáltam. Ellene jókora összegű, több- milliós kártérítést ítélt meg a bíróság, és további perek is folynak ellene. Másokra tett sérelmes, nem bizonyítható állítások nagy nyilvánosság előtti hangoztatása rágalmazás vagy becsületsértés, akkor is, ha ezzel nincs tisztában az elkövető. A hazai iskolákban nem ártana némi jogi alapismeretet tanítani, mert igen sokan jogilag tájékozatlanok. A személyiségi jogoknak rágalmazással, becsületsértéssel történő megsértése esetén a bíróság által megállapítható kártérítés legmagasabb öszszege ügyenként jelenleg tízmillió-kétszázezer forint lehet. Ennyi a becsület legmagasabb árfolyama. A jó hírnév értéke nehezen fejezhető ki pénzben, de úgy vélem, a sajtóból ismert milliós kártérítési összegek túllőnek a célon. Nem tartom kiegyensúlyozottnak a bírósági gyakorlatot. Egy rágalmazási ügyben, néhány valótlan állításért a feljelentettre milliós kártérítést szabhatnak ki, ami akár 5–20 éves átlagbérrel megkereshető összeg is lehet. Ha nem tud fizetni, a házát fél vagy negyed áron elárverezik, a családját földönfutóvá teszik, nem tudja a gyerekei jövőjét biztosítani. Nem tudom, az lenne a büntetés célja rágalmazás esetén, hogy egzisztenciálisan kilátástalan helyzetbe hozza a feljelentett személyt? Nem lenne elegendő a feljelentett jövedelmét figyelembe véve olyan összegű bírság, ami nem hozza teljesen lehetetlen helyzetbe őt és a családját? Első alkalommal talán a feljelentett személy néhány havi jövedelménél több megfizetését nem kellene, hogy a bíróság kiszabja, a büntetés akkor is elérné a célját, az elrettentetést a valótlan állítás terjesztésétől.
*
Kossuth Gyula (Pápa): Hivatkozással a Magyar Nemzetben az SZDSZ által kezdeményezett Kossuth-emlékévvel kapcsolatban megjelent levélre és Pilhál György tollából származó írásra, a leghatározottabban tiltakozom! Jómagam a Kossuth-nemzetség és a Kossuth Szövetség tagja, alapítója vagyok a Szabad Demokraták Szövetségének, annak is pápai szervezetének. Mint a Kossuth- nemzetség tagja és hivatalos képviselője örülök annak, hogy az SZDSZ nem feledkezett meg Kossuth Lajosról. Kossuth Lajos a nemzeté, és így a szabad demokratáké is. Néhány rokonom (ha valóban rokon) tiltakozása nem fejezi ki, és nem is fejezheti ki a Kossuth-nemzetség álláspontját, így nincs is erkölcsi alapjuk arra, hogy a család egészének nevében formáljanak véleményt. Remélem, hogy a Magyar Nemzet a korrekt tájékoztatás híve, ezért közlési kérésemet méltányolják.
*
Czető Lászlóné (Budapest): Bizony fárasztó és idegesítő az ellenzékiek felszólalása. Nem tudom, melyik MSZP-s vagy SZDSZ-es titulálta felelőtlennek ezt a kormányt a szeptember 25-i ülésnapon, de többen fejezték ki aggodalmukat is, hogy milyen nehéz lesz a következő kormány helyzete. Szegények, szinte biztosra veszik, hogy ők következnek: már előre isznak a medve bőrére. Ne tegyék! Mi több, javaslom, ha netán véletlenül az MSZP kapná a legtöbb szavazatot, ne vállalják a kormányzást. Vigye csak tovább ez a felelőtlen Fidesz, amit elkezdett. Kínlódjanak csak ők, ha ilyen felelőtlenül megünnepelhettük magyarságunkat és kereszténységünket a millennium évében; ha ilyen felelőtlenül tartalékoltak pénzt, és rendezték az árvíz és egyéb természeti csapások kárait; ha éhbér helyett kötelezővé tették a negyvenezer, majd az ötvenezer forintos minimálbért; ha próbálták és próbálják a nyugdíjakat úgy rendezni, hogy ne kelljen segélyért mennie a tisztességben megőszült állampolgárnak. Most nem akarom emlékeztetni az ellenzékieket, hogy kik is a felelősek voltaképpen ezért a szégyenletes nyugdíjszámításért. Nem akarom megkérdezni, hogy hová tették a levont nyugdíjjárulékokat. Inkább sorolom a Fidesz felelőtlenségeit. Felelőtlenül próbálják a cigányságot felemelni onnan, ahová a szocializmus sülylyesztette őket, hogy kötelezik a gyerekeket a tanulásra, esélyt adnak arra, hogy majdan ne bűnözésből kelljen élniük; hogy ilyen felelőtlenül tiltják a drogok kis- mértékű fogyasztását is, megvédve ezzel egész társadalmunkat; hogy ilyen felelőtlenül segítik a fiatalokat a továbbtanuláshoz az igen kedvező kamatozású hitel folyósításával, és hogy nem engedik ezzel is a fiskális bankárokat meggazdagodni. Javaslom (Kovács Lászlóval ellentétben), hogy kössön még ez a kormány jelentősebb nemzetközi megállapodásokat, és majd küszködjön azok betartásával. Már most megígérem, hogy szavazatommal meg fogom büntetni a Fideszt. Hozzá fogom segíteni őket ahhoz, hogy ilyen felelőtlenül vigyék tovább az ország gazdasági és lelki felemelkedését. Kívánom az egész magyar népnek, hogy éljünk ilyen felelőtlen kormány mellett, egyre jobban. Kovács Lászlóék meg örüljenek, hogy nem kell küszködniük, bár érzésem szerint felszólalásaik összeállítása sem lehet könnyű feladat, amikor is általuk is elismert jót rossznak, hibásnak kell beállítaniuk – hatalomra jutásuk érdekében.