Képviselő úr, hol vannak a bizonyítékok?

Mély döbbenettel és szörnyülködve olvastam a Magyar Nemzet 2001. december 18-i számának hetedik oldalán a „Szanyisodó MSZP” című cikket, amely dr. Szanyi Tibornak, a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőjének, az Országgyűlés külügyi és európai integrációs munkacsoportja alelnökének interneten megjelent mondataiból közöl válogatást.
Rögtön szeretném leszögezni, hogy soha semmilyen pártnak nem voltam és nem vagyok tagja. Nincsenek fideszes kötődéseim és barátaim.
Szanyi képviselő úr sorai – mint egy időgép – visszarepítenek minket az 50-es évekbe. Megidézik azt a korszakot, amikor a politikai ellenfél, vagy a csupán másként gondolkodó üldözendő ellenség volt, akivel szemben minden eszköz meg van engedve, akit el kell tiporni, meg kell semmisíteni. Sőt, a képviselő úr bizonyos tekintetben túltesz az 50-es, 60-as évek hangnemén. Nem emlékszem, hogy ezekben az években az első számú ellenségnek tartott amerikai elnököt vagy angol miniszterelnököt a pártfunkcionáriusok vagy a pártsajtó mocskos csalónak és tolvajnak nevezte volna, vagy azt állította volna, mint ahogy a képviselő úr állítja a Magyar Köztársaság miniszterelnökéről: „sunyi kis bajkeverő”, „bizánci típusú bajkeverő” vagy „tényleges bűnöző, aki elvetemültebb, mint Hitler és Sztálin”. Mert ki is ez az elvetemült gonosztevő, aki túltesz Hitleren és Sztálinon? A Magyar Köztársaság demokratikusan megválasztott miniszterelnöke. Persze lehet, hogy mi, állampolgárok olyan tudatlanok és vakok vagyunk, hogy egy Hitlert, egy Sztálint választottunk meg! Akkor jogosan várhatjuk el egy országgyűlési képviselőtől, aki talán jártasabb a politikában, mint egy átlag állampolgár, hogy tárja elénk bizonyítékait! Egy képviselő, egy országgyűlési munkabizottság alelnöke hivatalos személy, akinek, ha bűncselekmény jut a tudomására, azt kötelessége jelenteni a hatóságoknak. A Magyar Köztársaság törvényei kötelezik őt erre. Hol vannak hát a bizonyítékok? Ha vannak, és ezeket nem jelenti a hatóságoknak, ő maga bűncselekményt követ el. Ha nincsenek, nagy nyilvánosság előtt megrágalmaz egy ártatlan állampolgárt.
Egy országgyűlési képviselő mintát szolgáltat a politikai kultúrából a többi állampolgár számára. Mi az a minta, amit Szanyi képviselő úr soraiból kiolvashatunk? A gyűlöletkeltés és a megfélemlítés mintái. A gyűlöletkeltésé és a megfélemlítésé, amelyet mi, magyarok, sajnos nagyon jól megismertünk. Annak a politikai kultúrának a mintái ezek, amelynek lényege, hogy ha más a politikai véleményed, akkor ellenség vagy, akit el kell taposni, aki ellen egy gyalázkodó lejáratási kampányt kell folytatni, akit meg kell semmisíteni. Aki olvassa Szanyi képviselő úr sorait, annak emlékeznie kell a XX. század borzalmaira, a gázkamrákra, a kitelepítésekre és a politikai ellenfél megsemmisítésének egyéb szörnyű módszereire. Emlékeznie kell, hogy ne feledje: milyen „virágok” hajtanak ki a gyűlölet elvetett magvaiból.
A szerző kandidátus, egyetemi docens