Szanyisodó baloldal

December 18-án e lap hasábjain tettem közzé Szanyi Tibor szocialista képviselő internetes ámokfutásának dokumentumait. És december 18. óta várom, hogy az MSZP, az SZDSZ vagy csatolt részeik megszólaljanak ebben az ügyben. A kettős mérce ékesszóló bizonyítéka, hogy bántóan nagy a csend. Pedig Szanyi doktor mocskos csalónak, sunyi bajkeverőnek, tényleges bűnözőnek titulálta a Magyar Köztársaság demokratikusan választott miniszterelnökét, aki szerinte még Hitlernél és Sztálinnál is roszszabb. Nem szól a kórus, nem hangoskodnak balliberális személyiségek, nem tiltakozik a Nyilvánosság Klub, nem ír cikket Vásárhelyi Mária, Várkonyi Tibor, Aczél Endre stb. Csak az érintett lépett elő: ő viszont nem adhatott elő mást, csak mi lényege… Arrogáns, cinikus és szánalmas magyarázkodást, egyben alaptalan vádaskodást.
Először az Aktuális című tévéműsorban tűnt fel, ahol arra tett reménytelen kísérletet, hogy komoly politikusként mutassa be magát, mint az Országgyűlés külügyi és európai integrációs bizottsága alelnökét. Produkciója nem sikerült: az EU-val kapcsolatos nézetei alapján egy tülekedés-szakértőt ismerhettünk meg a szocialista politikusban. A Magyar Nemzetben megjelentekkel kapcsolatban előadta, hogy ő már két hete „szent fogadalmat” tett: nem foglalkozik az üggyel, mert a Magyar Demokrata neki tulajdonított egy olyan kijelentést, amelyet nem ő tett. Mást nem tudott mondani. Amikor a műsorvezető újabb és újabb idézetekkel szembesítette, akkor tudálékos előadás következett, miszerint az internet egy olyan bensőséges fórum, ahol alapszabály, hogy a valós életbe nem visszük ki a virtuális fórumon megjelenteket. Ha valaki ebből bármilyen szirupot vagy kreálmányt csinál, az nemcsak az internetes etikettel ellenkezik, de szerinte törvényi problémákat is felvet. Itt neki tulajdonítanak olyasmit, amitől ő már elhatárolódott.
Csak konkrét kérdésre vallotta be, hogy nem éltek vissza a nevével, magyarul ő írta a december 18-án közölteket. Előadása a virtuális és a valós létről kissé zavarosra sikeredett. Hogy mit és kinek akart adresszálni, azt végképp nem értjük. Szanyi úr rendszeresen csúsztat és hazudik. A parlamentben lényegében azt állította, hogy Magyarországnak, illetve a miniszterelnöknek nincsenek megfelelő külföldi kapcsolatai, az 1998-as parlamenti választások eredményét pedig puccsszerűnek minősítette. Az ilyen, könnyen cáfolható állításokat nem illik még kommentáni sem.
Ezután, december 27-én a Népszavában jelentetett meg egy újabb, nehezen követhető írást Orbanissic Park címmel. Másnap a Magyar Nemzetnek írott olvasói levele látott napvilágot. Ebben felháborodásának adott hangot amiatt, hogy „a kivonat »fényes« centrumában egy olyan förtelmes állítást” tulajdonítottunk neki, amit ő nem mondott. Ellenkezőleg: „attól egészen konkrétan és teljességgel” elhatárolódott. Ezt sose vontuk kétségbe, csakhogy mi azt sem állítottuk soha, hogy azt a bizonyos „förtelmes” állítást Szanyi úr mondta volna! Miután szó szerint idéztünk az internetről, ezért az általa emlegetett hamisítás vádja alaptalan rágalom. Álságos és cinikus dolog most acsarkodókról meg hamisítókról beszélni. Szanyi úr egész internetes szereplése önmagáért beszél.
Gátlástalanságának bizonyítéka, hogy egész internetes ámokfutását Szanyi Tibor utólag „egyedi kísérletnek” nevezte, és kifejtette: vállalja minden egyes leírt mondatát. A szocialista képviselő jelleméről és kaméleontermészetéről sokat elárul magyarázkodása: „az internetes világban csak úgy boldogulhatok, ha hozzáigazítom stílusomat a netezők sajátos, bárdolatlannak tűnő nyelvezetéhez” (Blikk, 2001. december 22.).
Nyilvánvaló, hogy Szanyi úr előre menekül: fenntartja jogilag és morálisan egyaránt védhetetlen korábbi véleményét, alpári stílusát pedig egyfajta alkalmazkodásként próbálja feltüntetni. Ezek szerint a jövőben nyugodtan kidobhatjuk a kocsinkban felgyülemlő szemetet az úttestre, miután ezt sajnos sokan mások is megteszik…
Érdekes jelenség, hogy Szanyi Tibor engem próbál felelőssé tenni azért, amit ő írt. Ez a baloldali népfrontos módszer egyre általánosabb. Egyre többen kifogásolják, hogy – egyébként minden kommentár nélkül – újraközlöm az általuk írottakat (Szembesítés). Emiatt voltam már „halállista-készítő”, feljelentő, cenzor stb. Ahelyett, hogy elszégyellnék magukat, dühödt vagdalkozásba kezdenek, és úgy tesznek, mintha nekem lenne takargatnivalóm. Úgy tűnik, a balliberális szerzők többsége valójában irtózik a demokratikus nyilvánosságtól, ahol furcsa, nemegyszer végiggondolatlan és gyűlölködő mondataikat bárki összegyűjtheti, és újra kinyomtathatja. Ők valójában azt szeretnék, ha írásaiknak csak szakavatott olvasói és egyetértő csodálói akadnának. Akinek pedig valami nem tetszik, az kussoljon…
Elgondolkodtató Kovács László szocialista pártelnök egyik legfőbb ígérete, miszerint kiszorítják a közéletből az agresszív stílust. Ennek fényében különösen érdekes dr. Szanyi Tibor sajátos stílusa, vagy dr. Horn Gyula megnyilatkozása, aki egy lakossági fórumon a fideszesek k… anyját emlegette. És akkor dr. Toller Lászlóról, valamint dr. Szabó Zoltánról nem is beszéltünk.
Ugyanez a cinikus képmutatás jellemző a balliberális fórumok majdnem mindegyikére. Bölcskei Gusztáv püspök például hiába tiltakozott a 168 Óra című hetilap aljas és provokatív címlapja ellen, a VIP-listás Mester Ákos semmi kivetnivalót nem talált újságja november 29-i címlapján. Szerinte nem érthető félre az, amit egy ország félreértett. Wisinger István, a MÚOSZ elnöke pedig korrektnek tartotta Mester Ákos cinikus válaszát…
Az nyilvánvaló, hogy amíg Szanyi Tibor és társai az MSZP színeiben országgyűlési képviselők lehetnek, addig semmi hitele azoknak a baloldali fogadkozásoknak, amelyek szerint választási győzelmüket követően nyugodt, tárgyszerűen érvelő politikai közéletre számíthatnánk. Úgy tűnik ugyanis, hogy a posztkommunista baloldalt nem zavarja a Szanyi Tiborok dilettantizmusa, cinizmusa és gátlástalansága.
A jövő elkezdődött ugyan, de a múlt sem ért még véget.