Dr. Kende Péter esete A Viktorral

Dr. Kende Péter kommunista, zsidó és pedofil. Egyik sem igaz. Íme dr. Kende sajátos tényfeltáró és leleplezési mechanizmusának lényege. A Viktor című könyvében szó szerint ez olvasható: „A pesti folklór úgy emlegeti: a papa félig cigány, a mama félig zsidó. Egyik sem igaz.”
Minden hiányossága ellenére nem érdektelen mű dr. Kende könyve. Ha valaki arra kíváncsi, milyen is valójában Orbán Viktor és környezete, annak nem ezt a művet kell elolvasnia. Aki viszont arra kíváncsi, hogyan lehet valóságos információk nélkül megjátszani a jól értesültet, hogyan lehet betegesen bennfentesnek mutatkozni és hogyan lehet gyűlölködve teleírni oldalakat ellenőrizhető és konkrét információk nélkül – annak érdemes elolvasnia ezt a könyvet. Aki éppen arra kíváncsi, hogyan gondolkodnak és milyenek az Orbán Viktort eszelős módon gyűlölők, az sok érdekességet megtudhat e szubkultúráról. Igaz, hogy a cím kissé megtévesztő, de mint tudjuk, nem ez a baloldal legnagyobb aljassága történelmünkben. Ez a kötet valójában dr. Kendéről és a neki készséggel fröcsögőkről szól.
Az intimpistáskodni vágyók mindig imádnak szerepelni. Kéri László máig nem tudja feldolgozni, hogy egykori tanítványai nemcsak sokkal okosabbak és tehetségesebbek nála, de ráadásul a posztkommunista-baloldali-balliberális politikai nézetekkel is szakítottak, és a jövőre vonatkozóan is bizony sorozatban nekik lett igazuk. Fodor Gábor egész habitusán, minden mondatán érezhető az elbizonytalanodás, a tehetségtelen ember vergődése, aki elárulta társait, ráadásul légüres térbe is került. Nem lehet könnyű ilyen fiatalon reális távlatok nélküli SZDSZ-es politikusként élni. Ungár Klára is sok mindent elmesélt saját identitászavaráról, sérelmeiről, emlékeiről. Kár, hogy Kende doktor nem kérdezett rá: volt-e összefüggés az informátor kínosan megszellőztetett szexuális elbizonytalanodása és politikai váltása között. Ungár Klára nézőpontja a könyv egésze szempontjából is meghatározónak tűnik.
Kende doktor párbeszédeket ad közre olyan szituációkról, ahol sem ő, sem informátorai nem voltak jelen. A szerző szakértőket is kérdez. Popper Péter pszichológus – Horn Gyula egykori tanácsadója – szerint Orbán egy miniduce, aki fiatal korában borzasztóan hasonlított Sztálinra, manapság meg állandóan hülyeségeket beszél. Ennyire árnyalt kép festésére képes egy igazi baloldali szakember. Persze dr. Kende sem bajlódik apróságokkal. Ilyen mondatokat ír le: „Valójában kegyetlen terminátor, ám képes úgy előadni magát, hogy abban senki ne találhasson kivetnivalót.” De ha valaki képes folyamatosan úgy előadni magát, hogy abban senki nem talál kivetnivalót, akkor hogyan, mikor és mitől lehet az illető mégis terminátor? Igaz: dr. Kende nem magyarból és nem logikából doktorált.
De Kéri László véleménye is elgondolkodtató: „Minél tovább van hatalmon, annál paranoiásabb, annál gonoszabb lesz. Annál bosszúállóbb lesz a tízmillióval szemben, aki nem érti őket. Ez a tizenöt ember, ha most megnyeri a választást, meg aztán megint, akkor egyre inkább büntetni fogja a magyar társadalmat saját mássága, jóvátehetetlen magánya miatt.” De vajon mire alapozza Kéri ezeket a mondatokat? Milyen társadalmi, pszichológiai folyamatok elemzése után jutott ilyen következtetésekre? Nem lehet, hogy a baloldalra szorult és mára kissé marginalizálódott egykori reformkommunista és liberális értelmiségi csoportok érzik magukat másnak és magányosnak? Ha hiszünk a társadalomtudományokban, akkor annyit azért meg kell jegyeznünk, hogy felmérések szerint a magyar társadalom többsége a polgári jobbközép híve. Milyen tízmillióról beszél tehát Kéri László?
Kende doktor könyvét lehetetlen komolyan venni. Még a jobboldallal nem szimpatizáló, de a magukra valamit is adó értelmiségiek közül is jó néhányan visszataszítónak minősítették dr. Kende tevékenységét. Ám van a könyvben három olyan mondat, amely miatt Kende doktor annyi elnézést sem érdemel, amennyi még egy tetten ért gyengeelméjű tolvajnak is kijár. Idézem: „A nagyapa öregkorára meghibbant, s egyesek szerint azok a jelek, amelyek annak idején a nagypapán látszottak, már ma előjönnek Kövér Lászlón is. (…) Indulatai, haragjai, utálkozásai, gyűlöletei irányítják minden szavát és tettét. Valójában folyamatosan kontrollvesztett állapotban van, reakciói gyakran már patologikusak.” Hogy ez kinek a véleménye, az nem derül ki. Ha Kende doktor nem csak a Köztársaság tér felé térne le mindig a körútról, akkor valószínűleg tudná, hogy Kövér László a Fidesz egyik legnépszerűbb politikusa és teoretikusa, annak ellenére, hogy Verebes István szerint Kövér nem „kompetens személy”. Hát a Heti Hetesben biztos nem…
Ezek után két szubjektív megjegyzést én is megengedhetek magamnak. Az egyik: dr. Kende Péter nyilvános szerepléseit, nyilatkozatait, rángatózását és metakommunikációját nézve attól tartok, hogy a szerző itt saját magáról írt. A jelenséget a pszichológia kivetítésnek, szakszóval projekciónak hívja. A másik: Orbán Viktort és Kövér Lászlót több mint egy évtizede ismerem. Valóban nem könnyű emberek: gyakran ingerültek, fásultak és fáradtak. Lényegében olyanok, mint bármelyikünk. De a legfontosabb mégiscsak az, hogy semmiben nem hasonlítanak dr. Kendére, aki elfelejtette könyvének címe alá írni: önarckép álarcban.
Kende doktorról egyébként annyi tudható, hogy kommunista volt, akihez ma az SZDSZ áll legközelebb. Műve ennek megfelelően egy pesti szubkultúra előítéleteinek tárháza: közhelyek gyűjteménye, százszor elismételt rágalmak, alaptalan vádaskodások és népmesei motívumok közvetítik az indirekt üzenetet: mit keresnek ezek az egykori vidéki kollégisták a hatalomban?
Persze azt már régóta tudjuk, hogy dr. Kende Péter és elvbarátai alig hasonlítanak hozzánk: őket ugyanis különleges anyagból gyúrták… Szomorú, hogy a politikai baloldalon ilyen módszerekkel még ma is nagy karriert lehet befutni.
A posztkommunista szocialisták szellemi és erkölcsi színvonaláról mindennél többet mond az, hogy a rendezvényeiken ünnepelt sztárként szerepeltetik ezt a gátlástalan és erkölcstelen szellemi terroristát.