A kereszténydemokraták teendője vasárnap

Még fél óra sem telt el, amikor e sorokat papírra vetem, a vasárnap esti híradásokból, amelyekben tudósítás hangzott el, hogy Füzessy Tibor mint a KDNP egykori alelnöke és országgyűlési képviselője – ezúttal a Centrum párt néven összeverődött gyülekezet prókátoraként – felszólítja az ország kereszténydemokrata tagságát, hogy a választások második fordulójában ne a nemzeti és kereszténydemokrata értékeket megjelenítő Fidesz–MDF-szövetséget támogassák, hanem az egykori állampárt teljes jogutódaként élő MSZP-t. És mindezt teszi azzal az indoklással, hogy most nem kereszténynek, hanem demokratának kell lenni.
Példátlan arcátlanságnak tartom Füzessy Tibor nyilatkozatát, amelyben a kereszténységnek mint hitbéli elkötelezettségnek a feladása árán is arra próbálja rászedni egykori volt párttársait, hogy szavazzanak arra a pártra, amelyiknek miniszterelnök-jelöltje még nem is olyan nagyon régen az akkori miniszterelnök-helyettesi kinevezését attól a Kádár Jánostól vette át, aki az ország első számú vezetőjeként egy idegen hatalom szolgálatában árulta el a hazát.
Engem túlságosan nem lepett meg a nyilvánosság előtt tett hitvallása, mert mint a Kereszténydemokrata Néppárt egykori alapítója, nyolc évig alelnöke, országgyűlési képviselője és az Antall-kormány államtitkára, bőséges információm volt róla, és szenvedő megélője voltam a párton belüli pusztításainak. Arra azonban nem mertem gondolni, hogy a politikai közéletben már teljesen devalválódott és mindenki által felejteni akart egykori kádári főügyészként ismét felveszi a lopott reverendát, és megszólítja azokat, akik már régen és kellő megvetéssel küldték őt a politikai enyészet útjára.
Mára már valamennyien tudjuk, Füzessynek köszönhető, hogy az egykori harmincezer taglétszámú és biztos parlamenti szereplőként működő párt ma alig 400 tagot számlál, és kiskarrieristák gyülekezetévé silányult. Ha késve is, de legalább pályája végére bemutatta igazi arcát.
Mint a KDNP alapítója és a párt megalakulását jelentő szekszárdi zászlóbontás szervezője, a kereszténydemokrácia hithű harcosa és ki nem oltható lelkes agitátora, azt üzenem félmillió kereszténydemokrata barátomnak, hogy ma azokat kell támogatnunk, akik nem próbálják megosztani a kereszténydemokráciát keresztényre és demokratára, mert ez a fogalom a mi politikai értelmezőszótárunkban egy és oszthatatlan szubsztancia. A kereszténydemokratáknak szóló történelmi üzenet a Kossuth téren hangzott el, nem pedig este a televízióba belopakodó, egykori hitszegő politikustól. Azt tanácsolom a kereszténydemokratáknak, hogy ne Fuché egykori francia titokminiszter gyenge magyarországi epigonjára hallgassanak, hanem arra a hívó szóra, amely ott hangzott el a Kossuth téren többek között egy nagyszerű tudós, egy kedves és szeretetre méltó, egykori kiváló sportolóból lett anyuka, a soha megöregedni nem tudó és nem is akaró igazi kereszténydemokrata szájából.
Hallgassanak egy fiatal, tehetséges, tiszta értelmű és lelkű politikusra, szavazzanak az általa vezetett kereszténydemokrata értékeket is megjelenítő pártszövetség közös jelöltjeire.
Ha ezt teszik, akkor nyerünk.

A szerző a KDNP alapítója