A szocialisták és a „szélsőjobb eszközei”

Egy héttel ezelőtt, azt követően, hogy százezres tömeg hallgatta a Testnevelési Egyetemen a miniszterelnököt, Kovács László „hatalma elvesztésétől rettegő diktátornak” nevezte Orbán Viktort. Pedig a retorikájukban a ráolvasásokat („hanyatlik a gazdaság”, „csökken az életszínvonal” stb.) és a kormánypárt politikusainak diabolizálását ötvöző ellenzéki frontemberek ekkor még csak sejthették azt, ami szombaton bizonyossággá vált. Mérvadó becslések szerint egymillió ember gyűlt össze a Kossuth téren azért, hogy támogatásáról biztosítsa a Fidesz– MDF-kormányt, valamint az általuk képviselt, a polgári értékrend mentén folytatott politikát.
Persze már a szombati összejövetel meghirdetése után munkába léptek az ellenzéki lapok főfoglalkozású riogatói. Többek között azt is megtudhattuk uszító hangvételű irományaikból, hogy „a nácibeszéd ebben a pillanatban nem veszély, hanem tény”, és Orbán Viktor „a szélsőjobb eszközeihez nyúlt”, amikor „az utcára vitte a politikailag felhevült tömegeket”.
Ismét rövidnek bizonyult szocialistáink és szabad demokratáink emlékezete. Legalábbis túl nagy feladatnak bizonyult memóriájuk számára, hogy felidézzék, milyen rendezvénynek is adott otthont éppen a Kossuth Lajos tér március 23-án, napra pontosan három héttel a hétvégi Fidesz-MPP–MDF nagygyűlés előtt.
Lapunk március 25-i számában Kampány jótékonysági koncertnek álcázva címmel adott hírt a Koncert a köztársaságért című rendezvényről, amely természetesen a legkevésbé sem volt kampányrendezvény, hiszen nem az MSZP, és nem is az SZDSZ szervezte, hanem a pártatlanságáról oly híres Otthont Magyarországból Összefogás. Persze a koncert valóban jótékonysági céllal jött létre – ezt mi sem bizonyíthatná jobban, mint hogy a rendezvény kezdetén legalább háromfős tömeg osztogatott a közönségnek olyan postautalványokat, amelyek segítségével az Éhező Gyermekek Alapítvány javára adakozhattak a jelenlévők. Az csupán apró szépséghibának tekinthető, hogy a koncertet tízmillió forinttal támogatta a főváros szabad demokrata vezetésű önkormányzata. És persze az is csak a puszta véletlennek, illetve Sub Bass Monster, Gerendás Péter, a Pa-Dö-Dő és a Republic együttes roppant nagy népszerűségének tudható be, hogy Medgyessy Péter, Göncz Árpád, valamint Kovács László mellett Enrique Baron Crespo, az Európai Szocialista Pártok elnöke is ott csápolt a közönség soraiban, miközben a színpad melletti kivetítőkön olyan pártsemleges és mindenféle kampányjellegtől mentes szlogenek váltották egymást, mint: „Magyarország nem királyság, hanem köztársaság”, „Ne szavazz a kirekesztőkre” vagy „Ne szavazz a gyűlöletbeszédre”. És nyilván az is csak véletlen, hogy a fellépőket olyan köztudottan független személyiségek konferálták föl a színpadra, mint Jancsó Miklós vagy Juszt László.
Ebből is kitűnik, hogy a magukat „kormányváltónak” nevező erők mennyire ügyelnek arra, nehogy az utcára vigyék a tömegeket. Vagy netán mégis azt bizonyítaná mindez, hogy a felettébb eurokonform és extremitásoktól mentes szocialistáktól sem áll távol a „szélsőjobboldali eszközök” használata? Egyébként a szocialisták péntekre ismét öszszejövetelt szerveznek. Mivel ők a világért sem vinnék utcára a „politikailag felhevült tömegeket”, az ötvenes években porig rombolt Regnum Marianum templom egykori helyének szomszédságába, a Városligetbe várják „előmajálisra” a „szervezett dolgozókat”, nem kampánycélokból, mindössze a végett, hogy „demonstrálják a munkavállalók és a szocialista párt együttműködését”. Talán még sör és virsli is lesz. A szocialisták, ahogy a Népszabadság írja, ötvenezer embert várnak a rendezvényre. Mi szombaton ennél jóval többen voltunk. És most vasárnap is jóval többen lehetünk, mint ők. Csak fel kell állni, és el kell menni szavazni. Ennyire egyszerű.