Egy balliberális akció és egy tévedés anatómiája

Egész oldalas politikai hirdetés jelent meg az Élet és Irodalom 2002. március 29-i számának 24. oldalán Köszönjük címmel (alcíme: Magyarország valóban válaszúthoz érkezett). A rövid szöveg szerint egy hét múlva eldönthetjük, hogy Magyarország az indulat és a szélsőséges politika, vagy a nyugalom és a gyarapodás országa lesz-e. Nincs abban semmi új, hogy a választási előrejelzések miatt elkeseredett balliberális értelmiségiek akcióznak, hiszen nem ma kezdték. Olyan sokat próbált jeles, népfrontos, balliberális demokraták, mint Bodor Pál, Bolgár György, Galló Béla, Jancsó Miklós, Kéri László, Kornis Mihály, Krausz Tamás, P. Szűcs Julianna vagy Vásárhelyi Mária nem először írnak alá együtt, hiszen lassan egy évtizede, hogy ez a kör mindig kiáll az SZDSZ és az MSZP mellett, miközben egy részük büszkén hangoztatja állítólagos függetlenségét.
Ami új, az az, hogy a nagyobb támogatottság érdekében a régen bevált kék cédulás módszerhez nyúltak, azaz csaltak. Az ismertebb nevek legtöbbje ugyanis kétszer szerepel az aláírók listáján. Ilyen például: Jancsó Miklós, Szegvári Katalin, Vásárhelyi Mária, Horváth Aladár, Kéri László, Koncz Zsuzsa, Kornis Mihály, Lengyel László stb. stb. De olyan is akad, akinek egymásután kétszer írták le a nevét: Dénes Judit, Dénes Judit – Gárdos Péter, Gárdos Péter stb. Kálmán C. György is kétszer szerepel: esztétaként és irodalomtörténészként is aláírta az ívet. Egy másik módszer: Vida család, Vida Pál, Vida Pálné. Ez így már három aláírás. Itt már nagyon elragadott valakiket a szélsőséges politika elleni harc.
Sajnos az aláírók között olyanok is szerepelnek, akik nem írtak alá sem az SZDSZ-nek, sem az MSZP-nek. Ezt azért merem ilyen határozottan állítani, mert ezek a személyek velem együtt írták alá a Magyarország válaszúthoz érkezett című felhívást, melyben – többek között – ez állt: „Hazánk az elmúlt négy évben a békés polgári építkezés, a nyugodt, kiszámítható gyarapodás szigetévé vált. (…) A közelgő országgyűlési választásokon arról kell döntenünk, hogy azokra akarjuk-e bízni a sorsunkat, akik az elmúlt 55 évből 47 éven át kormányozták az országot, de mindig kudarcot vallottak… (…) A múlt és a jövő erői csakugyan felsorakoztak. A jövő a mi oldalunkon áll. És mi a jövő oldalán állunk. Amennyiben egyetért kezdeményezésünkkel, a [email protected] címre írjon!” Ezt tettük: Aknay János képzőművész, Aknay Jánosné képzőművész, Bauer István képzőművész, Bereznay Péter képzőművész, Bereznay Péterné óvónő, Balogh Edit építészmérnök, Beke Pál népművelő, Szemadám György képzőművész, Szabó Katalin Olga és Tóth Gy. László politológus, publicista. Az én aláírásomat leszámítva mindegyik név ott szerepel a nyilvánvalóan SZDSZ-es kezdeményezés alatt. (Vajon engem miért hagytak ki az ÉS-ben megjelent lista összeállítói?) A névsor egy apró tévedés miatt került balliberális kezekbe, ugyanis egyikünk figyelmetlen volt, és elhagyta az egyetlen megkülönböztető jelzést, az 1-est a két e-mail cím között.
De a lényegen ez aligha változtat: a lista egészével történt manipulálásokra akkor sincs mentség. Akik ilyesmire képesek, azok jellemtelen, szánalmas, sunyi kis csalók. Sajnos, az egész eljárás jellemző a baloldal gátlástalanságára, képmutatására és erkölcstelenségére. Úgy látszik, ismét működésbe lépett a régi jó kommunista reflex: a cél szentesíti az eszközt.