Ezt a végeredményt a fortélyos félelem szülte. Győztek a félelemkeltés apostolai.
Kiművelt, tekintélyes tudorok riogatták a polgárokat hónapokon át a fasizálódó Magyarország rémképével. Külföldi és hazai médiákban harsogtak a mindent elárasztó rasszizmusról, antiszemitizmusról, Dunába lövésről, cigányüldözésről. A félelemkeltés középpontjába a MIÉP-et állították. Mérhetetlenül felnagyították ennek a radikális nemzeti pártnak a magyar társadalmi életben betöltött szerepét, felhasználták a párt retorikáját a rasszizmus bizonyítására, a MIÉP hatalomátvételéről beszéltek, mindent elkövettek, hogy a Fideszt összemossák a MIÉP-pel, Orbán Viktort és a Fidesz vezetőit a MIÉP cinkosainak nevezték, a gyűlöletbeszéd szószólóinak.
Maga a MIÉP is kavarta a ködöt, kormányzati szerepre készült, a harmadik legerősebb pártként. Sokan valóban elhitték mindezt. És elbizonytalanodtak. Magyarország polgárai nem fasiszták, nem rasszisták, nem gyűlölködők. Nem is akarnak annak látszani. Élni szeretnének, magyarként, Európában. Az MSZP–SZDSZ páros kampányművészei százezrekkel hitették el azt a hazugságot, hogy ha a választók nem őrájuk szavaznak, az a magyar demokrácia végét jelenti. Érvelésük szerint a Fidesz–MDF mindenképpen szövetkezik a rendkívül megerősödő MIÉP-pel. Egy Európából kiebrudalt, fasizálódó ország vízióját vetítették a választópolgárok elé.
Százezrek hittek nekik. Nem annyira rájuk szavaztak, mint inkább a sötét víziók ellen. A szemfényvesztők hazugságait maguk a választási eredmények leplezték le. A MIÉP nem jutott be a magyar parlamentbe! Az MSZP–SZDSZ páros választási eredményeikkel természetesen learatta a félelemkampány szavazatait. A választási matematika szerint ma biztos győzteseknek látszanak. A MIÉP nem jutott be a magyar parlamentbe. Egyetlen egyéni képviselőjelöltjük sem áll nyerésre. Ez a tény, nem az MSZP–SZDSZ páros sikere. A MIÉP tábora mindössze kétszázezer ember. A jelenlegi részvételi arányok miatt ez a parlamenti küszöb elérésére is kevésnek bizonyult. A MIÉP részéről bizonyosan nem fenyeget a jobboldali hatalomátvétel.
Nem a MIÉP részéről fenyeget. A politikai szemfényvesztés talán legfontosabb része, hogy a polgárokkal elhitetnek egy másik hazugságot is. Azt ugyanis, hogy az MSZP és az SZDSZ baloldali párt. Ennek a választásnak a fényében a magyar baloldalnak fel kell tenni egy egyszerű, ám alapvető kérdést, aminek megválaszolása sok mindent tisztázhat. Mitől baloldali ez a két párt? Baloldali ez a két párt? A politológusok rendre elhárítják a válaszokat. Magam úgy vélem, hogy a jobb- és a baloldal fogalma a politikában csak a középhez, a centrumhoz viszonyítva értelmezhető. Mindhárom fogalom politikai tartalma az érdekek és értékek képviseletében ragadható meg. A politikai centrum a társadalom lehető legszélesebb rétegeinek érdekeit képviseli, és az összeegyeztethetőség mértékéig vallja ezen, egymással esetleg konfliktusban is álló rétegek értékeit. A centrum tehát jobboldali és baloldali értékeket egyaránt képvisel, bizonyos határokon belül. A centrum által már nem képviselhető érdekek és értékek – amiknek felvállalása szétrobbanthatná a centrumot – helyezkednek el e politikai skála jobb- és baloldalán.
A mai politológiai szóhasználat a társadalmi erőket jobb- és baloldalra osztja. Ebből a fogalmi zűrzavarból kiemelve a Fidesz a mai magyar politikai élet centruma. Nem jobboldali párt, hanem centrumpárt. Képviseli a nemzeti értékeket (vallás, család, a nemzeti múlt, társadalmi és kulturális hagyományok) és a baloldali értékek egy részét (a tanuláshoz való alanyi jog, az esélyegyenlőség biztosítása, állami beavatkozások a kíméletlen piaci mechanizmusokba, a minimális szociális védőháló biztosítása).
A Fidesz–MDF centrumpárt. Nem baloldali párt, ezért a társadalom legszegényebb, a piaci viszonyoknak legkiszolgáltatottabb rétegeit csak a társadalmi szerkezet egészébe helyezve képviseli, prioritást adva a társadalmi centrumot képező polgári rétegek érdekeinek. És mit képvisel a magát baloldali szerepben illegető SZDSZ? A nemzetközi tőkét. A szabad demokraták a szavak demokratái. A szabadságot hirdetik, a verseny szabadságát, a piaci viszonyok mindenhatóságát az élet minden területén.
A globális kapitalizmus korában élünk. Nincs már szabadverseny. Nem a jobbik győz, hanem az erősebb. A nemzetközi tőke maga alá gyűri az egyes országok gazdaságát. Erősebb és így hatékonyabb a nemzetek létét biztosító gazdaságoknál. A nemzetközi tőke a világra mint letarolandó természeti erőforrásra, a népekre mint profitot termelő olcsó munkaerőre, az egyes országokra pedig mint felvevőpiacra, mint az általa diktált feltételek szerint fogyasztó tömegre tekint.
Szabadverseny?
A világ leghatékonyabb hadseregei avatkoznak be, amint a globalizmus érdekeit sérelem éri. Mindezt kiművelt elmék igazolják ékesnél ékesebb mondatfüzérekkel. A nemzetközi tőke nemzetközi propagandaosztálya az írott és elektronikus sajtóorgánumok tömegén át próbálja elhitetni velünk, hogy a globalizmus a fejlődés egyetlen útja. Hogy a nemzeti értékek, éppúgy, mint a nemzeti gazdaságok idejétmúltak, korszerűtlenek, vagy éppen fasiszták. A nemzetközi tőkének szüksége van tehetséges, meggyőző tollnokokra. És élni is kell valamiből.
Értem én ezt, de kedves szabad demokrata polgártársaim, akik között jó néhány hajdani baloldali is bújócskázik, meg tudnák mondani, hogy ugyan mitől lett a nemzetközi tőke baloldali?
Amennyiben a társadalmi lét legszegényebb, bérből és munkából élő, vagy a szociális hálón kívül rekedő rétegek érdekeinek képviselete, a valódi esélyegyenlőség, a tanuláshoz, munkához, lakáshoz, emberhez méltó környezethez, fenntartható, emberi léptékű fejlődéshez való jog baloldali érték, akkor, bármily furcsán is hangzik ez, kijelenthetjük, hogy az SZDSZ az újkori globalizáció jobboldali elitpártja, mivel mindezekből semmit sem képvisel.
Az MSZP-ről nem mondható el ugyanez. Nem elitpárt. Nem is baloldali. A kacsintó kádárizmus utódpártja. Az állami vagyon felosztásának legfőbb haszonélvezője, ideológiamentes klientúrán, több évtizedes kapcsolatrendszeren keresztül, az egy akolhoz tartozás módján öszszetartott párt. Az önmagát átmentett politikai elit, a privatizációt saját hasznára fordító pártburzsoázia, a mezőgazdaságot kifosztó zöldbárók, a technokrata-bürokrata állami hivatalnokok összetartó érdekszövetsége. Kipróbált, régi elvtársak. Körülöttük a klientúra. Ez a párt valóban és hosszú távon jutalmazza a klienseit. Tábora állandó.
Az MSZP a centrumpárt szerepére tör. Képes egymástól eltérő értékek képviseletére.
Amíg a Fidesz–MDF-et döntően a nemzeti értékek képviselete tartja össze, a nemzeti érdekeket próbálja összeegyeztetni az európai és a tengerentúli elvárásokkal, addig az MSZP-sek a nemzetközi tőke elvárásait teszik eladhatóvá a választók tömegeihez szóló, a Fideszre balról licitáló ígérgetéseikkel. A demagóg ígéretek a választások megnyerésére szolgáló propagandafogások. A valóság ezúttal is más.
Harmincszázalékos infláció kísérte uralmukat, a forint állandó gyengülése, az állami vagyon széthordása, tömeges munkanélküliség, fontos iparágak külföldi kézbe adása, a közszolgáltatások árainak nagymértékű növekedése, az állami lakásépítések megszűnése, a nyugdíjak értékének állandó csökkenése, megfizethetetlen autópályák, a társadalmi mobilitást gúzsba kötő Bokros-csomag. És a következő kormányon számonkért ígérgetéseik.
Mit adtak az országnak uralmuk alatt? Semmit. A klientúra gazdagodott.
Az MSZP-t szövetségesük, a szabad demokraták szalonképessé tették külföldön. A nemzetközi tőke bizalmát élvezhették. A tömegek kormányozhatósága érdekében a nemzetközi tőkének is szüksége van egy centrumpártra. A szabad demokratákkal szövetséges MSZP éppen megfelelt.
Ez ma is így van. A nemzetközi tőke az MSZP választási győzelmében érdekelt. Ezt nyíltan meg is mondták sajtóorgánumaikban. A választás első fordulóját követő napon a tőzsde nagymértékben erősödött. A forint gyengült. Mikor támogatott a nemzetközi nagytőke baloldali pártokat?
Rágalmak özöne egyrészt, ígérgetések másrészt, a választók tudatos félrevezetése, ez volt a szövetségesek stratégiája. A derűs mosolyok alól időnként farkasfogak is villantak. Horn Gyula szorgalmazta a piaci viszonyok alkalmazását, kilátásba helyezve a lakossági gázárak drasztikus emelését. Rettenetes durvasága nem lepett meg. Ő ilyen. A múlt másik vezéregyénisége is megszólalt. Bokros Lajos a mai Magyarországon nem engedné a fiatalok tömeges felsőfokú képzését. Nics rájuk piaci igény. Megoldásnak az emeltszintű tandíjakat tartja. Hogy így csak az elit gyermekei tanulhatnának? A válasz mosoly a bajusz alatt.
Szemlélete csak tükrözi a szabad demokraták elitista nézeteit. Ők ketten őszinte emberek. A nyilvánosan vitatkozó MSZP-s pártelnök és miniszterelnök más taktikát követett. Nem voltak érveik. Ezért hát ígérgettek. És mosolyogtak. Szimpatikusan. A megkérdezettek többsége szerint Orbán Viktornak a vitában mindig igaza volt. Medgyessy valójában nem is vitázott. Mindig egy kicsit többet ígért. Ez szimpatikus. A választás éjszakájának győzelemgőzös mámorában Kovács László már odapöccintett néhány mondatot Orbán kavicsbányájáról. A nemzeti vagyon elherdálásáról. És az eljövendő számonkérésekről. Már nem kellett taktikázni.
A támadások fő csapása eddig is és ezután is Orbán Viktor ellen irányult és irányul. Ez érthető. Orbán Viktor a mai Magyarország legkiemelkedőbb politikai tehetsége, ragyogó intellektusú, európai mércével is nagy formátumú államférfi. Vezetésével vált a Fidesz kormányzó centrumpárttá. Vezetésével haladt Magyarország a nemzeti értékeket megőrző, a nemzeti érdekeket képviselő fejlődés útján. A trianoni gerincroppantó döntések után magyar politikusként a legtöbbet tette azért, hogy a szétszakított magyarság szellemi egyesülése megvalósuljon. Tette ezt úgy, hogy szomszédainkkal a normális viszony megmaradt.
Orbán Viktor sokaknak útjában áll. A globalizmus apostolainak mindenképpen. Hazugság, hogy gyűlöletet keltett. Haladhattunk felemelt fővel. Nem kellett bűnösként osonnunk. Éppen a választások eredménye bizonyítja, hogy Magyarországon nem váltak uralkodóvá szélsőséges nézetek. A bizonyíték ára az MSZP–SZDSZ páros előretörése. Orbán Viktornak nincs alternatívája. Ellensége sok lehet, de ellenfele csak egy. Önmaga.
A Fidesz rettenetesnek bizonyuló hibákat követett el, ezek nagymértékben befolyásolták a választásokat. Kommunikációképtelennek bizonyult a mai Magyarországon létező humán értelmiséggel. Egy ország kultúrája, a kultúrát képviselő értelmiség léte adottság. A változások feltétele, hogy új tereket kell nyitni, ahol szellemi műhelyek alakulhatnak, ahol kultúrharc nélkül jelenhetnek meg különböző kulturális értékek. A Fidesz nem csak ellenfeleit nem kísérelte meg megnyerni, potenciális értelmiségi szövetségesei iránt is közömbös maradt. A napilapok, folyóiratok, írott és elektronikus sajtó, a kulturális élet színtereit a Fidesz átengedte az SZDSZ-nek. Nem jöttek létre új napilapok, folyóiratok, fórumok egy sokszínű kulturális lét bázisaként.
A magyar értelmiség nem ellensége Magyarországnak. Egyszerűen nincsenek lehetőségei. Vagy beáll az SZDSZ szószólói közé, vagy a szobája sarkában kuporog és éhezik. Ezen a tényen nem segít néhány látványos kulturális akció, sem néhány vitatható alkotás elképesztő költségeinek finanszírozása. Magyarországon ma nincs kulturális közélet. Ez a Fidesznek ártott.
Meglehetősen szűk és szűken Fidesz-centrikus lehet a miniszterelnök tanácsadói köre. Most minden mondat számított. Voltak rossz mondatok. Ez Orbán Viktornak ártott. Magam a magyarországi cigányság ügyének elkötelezettje vagyok. Hibának tartom a Lungo Drommal való szövetséget. Kit képvisel a Lungo Drom? Ki tudja? A tanácsadók? (A kérdés költői, ismerem a Lungo Drom-problematikát.) A Fidesznek ma nincs hangadó humán értelmiségi hátországa, pedig lehetne. A szellemi élet néhány nagysága támogatja őket. Meggyőződésből teszik. De a pálya az ellenfeleké.
Mindez elősegítette az emberek félrevezetését. Megfordítható-e az első forduló eredménye? Talán igen. Talán nem. Mindenképpen meg kell próbálni. A választáson több múlik, mint eddig bármikor. Ez a választás nem a hatalom Fidesz vagy MSZP-s kezekbe kerüléséről szól. A választás tétje az, hogy Magyarország nemzeti értékeit, függetlenségét megőrizve halad-e az európai jövő felé, vagy a nemzetközi nagytőke hazai szálláscsinálói segítségével áldozatul esik-e a globalizmus iszonyatának.
Az eddigiek fényében nyilvánvaló, hogy milyen erőknek állt útjában Orbán Viktor. Elsősorban a baloldali állampolgárokhoz kívánok szólni. A szélsőjobboldali veszély hazugságnak bizonyult. Baloldali létükre miért állnának a nemzetközi nagytőke, és a képviseletüket ellátó bankár, Medgyessy Péter oldalára? Bizonyára nem kívánnak a globalizmus szekértolói lenni. Akkor? Ebben a helyzetben Orbán Viktornak nincs alternatívája. Mellé kell állni.
A baloldali gondolkodóknak, az emberi élet minőségéért, az emberi és természeti környezet fennmaradásáért aggódóknak, a szülőhazájukért, népükért felelősséget érzőknek dönteniük kell. Dönteni Magyarország mellett. El kell utasítanunk, hogy a globalizmus gyarmati sorba taszítson bennünket. A Fidesznek kevés a tartaléka. Az egyik a kisgazda vezetésben csalódott, demoralizált parasztság. Őket kell megszólítani. Mindenáron.
A másik tartalék a félrevezetett baloldali érzelmű polgárok tábora. Próbálkozzunk meg az idegen hatalmak elleni nemzeti összefogással. Egyszer már sikerült. Ezerkilencszázötvenhatban. Ma egyetlen jó döntés létezik. Egyetlen jó cselekedet. És azután? Bizonytalan vagyok. Létrejöhet egy igazi, értékcentrikus szellemi élet… Talán.
Miért álljunk akkor a Fidesz mellé?
Mert a másik oldalon nincs ez a talán. Ott tőke van és fegyverek.
A szerző író, filmrendező
origo.hu
Elkészült Magyar Péter pszichiátriai szakvéleménye
