A politikában nincs lehetetlen – nehéz e klisére nem gondolni Peter Ulramnak, az ismert osztrák politológusnak a vezető osztrák lapban, a Die Pressében megjelent fejtegetésére, amely szerint az SZDSZ „zsanérpárt”, amelynek segítségével annak a nagy pártnak az ajtaja nyílik meg Magyarország kormányzására, amelyhez a szabad demokraták pártja zsanérnak ajánlkozik.
Ulram ötlete azonban kissé merésznek tűnik, hiszen ha Magyarországon van párt, amelyre a polgári oldalon semmiféle fogadókészség nincs és morálisan teljesen elfogadhatatlannak tekintik, az a szabad demokraták pártja.
Az érzés kölcsönös.
De vajon a „zsanérpárt” fogalma nem alkalmazható egyáltalában a mai magyar parlament egyetlen pártjára sem?
Vajon nem képzelhető el az MDF „zsanérsága”? Az MDF-é, amelynek egyes volt tagjai – akár megengedhetetlen naivitásból, akár egyéb számításból – hajlandóak voltak aktívan elősegíteni a polgári oldal választási vereségét?
Az MDF, amelynek vezetője, Dávid Ibolya az OVB 8:4 arányú döntését megelőlegezve állt a 8-hoz, sietve úgy értékelve a töredék szavazatok számolásának helyességét megkérdőjelező állampolgári beadványt, amely aztán a beadványt elutasító OVB-tagok véleménye is lett? Miért kellett Dávid Ibolyának ebben az ügyben egyáltalában megszólalnia? Neki, akinek erős zavart keltő, korábbi „békejobb” kezdeményezéséről Orbán Viktor és csapata a budapesti plakátokról szerzett először tudomást?
Vajon elképzelhetetlen-e a jelenlegi MDF minden egyes tagjáról, hogy egy minisztériumért ne lenne az MSZP zsanérja, ha a posztkommunisták az SZDSZ követeléseit túlzottan arcátlannak találnák? Vagy akár anélkül is?
Az MDF esetleges átlépése katasztrofális következményekkel járna a jobboldal egységére, mert a polgári oldalt egy pillanat alatt megosztaná – ha nem is középen, de alaposan. Az MSZP – ha az SZDSZ helyett az MDF-et emelné be a kormányzásba – egy kis trikolór púdert is kapna, amely alatt privatizálnák elpirulásra amúgy sem hajlamos, szürke arcú apparatcsikok a megmaradt állami vagyonból mindazt, ami mozdítható. Úgy, ahogy az őket eredetileg hatalomra juttató, nálunk azonnal zabrálásra berendezkedett szovjet hordák tették a magyar polgárok vagyonával.
A közkeletű felfogással ellentétben nem igaz, hogy a politikában nincs lehetetlen. Szingapúrban nem győzhetnek liberálisok, Karintiában sem azok, akik az emberi jogokat lábbal tiporják, és a Közel-Kelet országaiban sem kerülhetnek most hatalomra mérsékelt pártok. Az MDF zsanérszerepe azonban a józan képzelet tartományain belül van.
Magyar Péter nagyot bukott az árvízi hisztériájával