A New York-i tőzsde árzuhanása

A világ mértékadó gazdasági közvéleménye már hónapok óta nagy nyugtalansággal, sőt idegességgel figyeli a New York-i tőzsde eseményeit. A figyelem indokolt, mert a jelenlegi „túlglobalizált” világban a New York-i tőzsde állapota messzemenően befolyásolja az egész világgazdaság működését és jövőjét, ezen belül a magyar gazdaságét is. Tehát magyar szempontból egyáltalán nem közömbös, hogy mi történik a New York-i tőzsdén. Annál is inkább, minthogy a magyar gazdaság gyakorlatilag a külföldi megavállalatok kezében van s ezek szorosan reagálnak a tőzsdei eseményekre. Ha e vállalatok tőzsdei árfolyama tartósan esik, akkor bekövetkezhetnek a tömeges elbocsátások a költségcsökkentés érdekében, akár teljes üzemegységeket is bezárhatnak. Erre már nem kevés példa van Európában. Aki nem fogja fel, hogy jelenleg pontosan mi zajlik New Yorkban, az nem látja azt sem, hogy ez a helyzet milyen veszedelmeket rajt magában Magyarország számára. Most bukkan elő a globalizáció egyik újabb árnyoldala.
Mindezt előrebocsátva a kérdés tehát az: mi is történik a vezető amerikai tőzsdén?
Röviden fogalmazva: március óta a korábbi, több éve tartó emelkedés hirtelen megrekedt, a részvények árai azóta folyamatosan esnek, igen sok kevesebb mint a felére. És ami fontos: az elmúlt hetekben az esés zuhanássá fokozódott, időnként pánikszerű hangulatban. Különösen váratlanul érte a tőzsdét, hogy erősen zuhant az ismert világcégek részvényárfolyama is. Például alig hat hónappal ezelőtt az IBM részvénye 120 dollár körül mozgott, ma már 65-68 dollárért is kapható. A General Electric részvényei ugyanezen idő alatt 40-42 dollárról 25-26 dollárra estek, az Eastman Kodak-részvények pedig 60 dollárról 25 dollárra és így tovább.
Az árfolyamesés átfogó jellegét jól mutatja a közismert Dow Jones index, amely a legjobbnak ítélt 30 amerikai világcég összesített mutatója. Ez az index az év elején még 10 600 pont körül volt, de július 22-én már 7784 ponton zárt. A teljes képhez tudni kell, hogy 2001 májusában a Dow Jones még 11 337 ponton volt. Tehát az index egy év alatt 33 százalékot vesztett értékéből. Ez az arány jól mutatja az egész New York-i tőzsde általános értékvesztési arányait is. Ennél még súlyosabb veszteségek történtek a NASDAQ részvénypiacon, amelyet Amerikában éveken keresztül úgy reklámoztak, mint a jövő nagy meggazdagodási lehetőségét. Ez az index 2000 januárjában 5000 pont felett volt, július 22-én pedig 1282 ponton zárt. Ez 75 százalékos értékvesztés két és fél év alatt. Ilyen mértékű tőzsdei értékvesztés csak 1929–33-ban volt az Egyesült Államokban. Ez is mutatja, hogy nem egy szokványos helyzettel állunk szemben.
Minthogy a részvények pénzértéket fejeznek ki – értékpapírok –, azok árfolyamesése a tulajdonos számára közvetlen vagyonvesztést jelent. Amerikai becslések szerint az amerikai lakosság eddigi összvesztesége a New York-i és a NASDAQ tőzsdén együtt körülbelül nyolcbillió, azaz nyolcezer-milliárd dollár. Ebből a NASDAQ-ra eső rész ötbillió. Nyolcbillió dollár hatalmas összeg amerikai méretekben is, ekkora veszteséget az amerikai gazdaság sem képes következmények nélkül elviselni. Gyakorlatilag arról van szó, hogy a részvények árfolyamesése miatt sok tízmillió amerikai család – egyes becslések szerint összesen körülbelül 75 millió amerikai – szegényebb, mint korábban, és emiatt vásárlásaikat visszafogják vagy csökkentik. Több millió amerikai számára még a saját nyugdíja is kérdésessé vált, ahol a magánnyugdíjalapok részvényekbe fektették a nyugdíjmegtakarításokat – és vesztettek.
Az elszenvedett veszteségek miatt az amerikai lakosság vásárlási hajlandósága erősen csökkent, s éppen ebben van a tőzsdei árfolyamesés legnagyobb veszélye.
Az amerikai fogyasztók magatartása már jó egy éve meglehetősen bizonytalan, a reálfogyasztás lényegében stagnál, mert az amerikai lakosság a maga egészében súlyosan eladósodott. Amerikai szakvélemények szerint az eladósodás az elmúlt években riasztó méreteket öltött. Csupán 1995 és 2000 között a lakosság összadóssága 4,1 billió dollárról 6,5 billió dollárra nőtt, ami közel 65 százalékos emelkedés. Sokan például még a részvényeket is hitelből vásárolták.
Most ehhez az eladósodáshoz váratlanul hozzájött a részvények értékvesztése, az ezzel kapcsolatos vagyoncsökkenés. Érthető, ha ennek következtében a vásárlás stagnál, esetleg csökken, ami elhúzódó gazdasági válságot is okozhat.
Ráadásul az amerikai megavállalatok maguk is óriási adósságokat halmoztak fel az utóbbi években, arra számítva, hogy a korábbi magas részvényárfolyam örökre fennmarad. A tornyosuló problémák miatt a vállalatok tömegesen bocsátják el az alkalmazottakat, hogy csökkentsék a vállalat költségeit. Emiatt viszont növekszik a munkanélküliség, már körülbelül hat százalék, s ez tovább csökkenti a fogyasztási lehetőségeket.
Most minden összeomlóban van. Mint egy hatalmas kártyavár, aminek a magas részvényárfolyam volt a tartópillére.
A kártyavár összeomlását az utóbbi hónapokban jelentősen meggyorsították azok a pénzügyi botrányok, amelyek során egyre több amerikai óriásvállalatról az derült ki, hogy pénzügyi jelentéseit meghamisította. Lényegében az történt, hogy egy sor amerikai nagyvállalat az utóbbi években erősen manipulált éves jelentéseket közölt a vállalat helyzetéről, eltitkolva a súlyos veszteségeket, sőt mesterséges „jövedelmeket” is kreáltak. Mindezt a vállalatok könyvelését ellenőrizni hivatott könyvelőcégek aktív közreműködésével, mint például Arthur Andersen. Ez a manipuláció hatékonyan segítette a részvényárfolyamok szakadatlan emelkedését a New York-i tőzsdén.
Most kiderült, hogy ezek a vállalatok nem is olyan óriásiak, mint amilyennek magukat mutatták, hiszen hamis pénzügyi jelentésekkel félrevezették a közvéleményt. E vállalatok közül némelyik a közelmúltban már hivatalosan is csődbe jutott, miután a valódi pénzügyi helyzet nyilvánosságra került. Legnevezetesebb közülük az Enron, amely többmilliárdnyi nem létező jövedelmet próbált kimutatni, illetve a WorldCom távközlési vállalat – ez utóbbi Magyarországon is ismert. A vizsgálatok során kiderült, hogy a WorldCom összadóssága 141 milliárd dollár, nettó vagyona pedig gyakorlatilag nulla. Eddig ez a legnagyobb vállalati csőd az amerikai gazdaság történetében.
A napvilágra került csalások miatt az amerikai kongresszus mindkét háza vizsgálatokat indított, kilátásba helyezték a szabályok megszigorítását, beleértve börtönbüntetés kiszabását a valós adatokat meghamisító vállalatvezetőkkel szemben. De ez már a veszett fejsze nyele. Az Egyesült Államokban és világszerte erősen megingott a bizalom az amerikai cégek pénzügyi és egyéb szavahihetősége iránt, amerikai befektetők ezrei perelik a vélt felelősöket s ez a bizalmi válság hirtelen felgyorsította a már egyébként is egyre tornyosuló részvényeladási hullámot. Ez magyarázza az utóbbi hetek pánikszerű eladási hangulatát.
Az amerikai pénzügyi világ vezető szereplői azt remélik, hogy az eladási hullám hamarosan véget ér, akár olyan áron is, hogy az árfolyamok tovább zuhannak, de utána hamarosan megindul egy újabb tartós áremelkedés a tőzsdéken, főleg New Yorkban. Ez azonban egyáltalán nem biztos.
Az amerikai gazdaság és az amerikai kormány súlyos eladósodása eleve korlátozza az amerikai fogyasztói piac érdemleges bővülését. Latin-Amerika vezető gazdaságai már összeomlottak, Ázsia még most sem heverte ki az 1997–98. évi gazdasági összeomlást, az Európai Unió térsége pedig maga is munkanélküliséggel és gazdasági stagnálással küszködik. A szintén eladósodott és elszegényedett Közép-Európa pedig e tekintetben eleve jelentéktelen tényező. Ha pedig az amerikai vállalatok a globalizáció ellenére sem lesznek képesek fokozni eladásaikat a világban, akkor nem lesz, ami a részvényárfolyamok emelkedésére ösztönözne. Logikus feltételezés, hogy a most kirobbant manipulációs botrányokat éppen az okozza, hogy a vállalatok – még a legnagyobbak is – többé már alig képesek manipulációk nélkül, a tisztességes verseny keretei között jövedelmező módon fennmaradni a fogyasztói jövedelmek – és fogyasztói piacok – globális stagnálása miatt. Egy ilyen helyzet viszont előrevetíti egy súlyos globális gazdasági és szociális krízis lehetőségét.
Bush amerikai elnök a legutóbbi hetek tőzsdei fejleményeire utalva több ízben is optimistán nyilatkozott. Kijelentette, hogy az amerikai gazdaság alapvetően egészséges, hamarosan várható egy új gazdasági fellendülés. Nem tudni, Bush elnök mennyire ismeri Herbert Hoover volt amerikai elnök nézeteit az 1929–33. évi válság idejéből. 1929. október 25-én, az akkori tőzsdei összeomlás második napján, Hoover elnök így nyilatkozott: „Az ország alapvető tevékenysége, a javak és szolgáltatások termelése egészséges és virágzó alapokon nyugszik.” Mint tudjuk, e nyilatkozat után tíz keserves év következett az Egyesült Államokban és a világban. Az Egyesült Államok számára csak a második világháború hozta meg a várt prosperitást.
Pár hónapon belül eldől, hogy Bush elnök jövendölése sikeresebb lesz-e, mint néhai hivatali elődjének akkori megnyilatkozása.
A szerző közgazdász, értékpapír-szakértő