Egy új rendőrállam felé

Sokat hallhattunk az elmúlt egy-két évben Lendvai Ildikóéktól Magyar Bálintékig, hogy az emberek félnek az Orbán-kormány által teremtett diktatórikus légkörben. Félnek az emberek, de ha ők nyernek a választásokon, véget vetnek a félelem légkörének. Már csak április 21-ig kell még kibírni, utána félelem nélkül lehet élni – mondta Kovács László biztatásul, maguknak. Más kérdés, hogy a magabiztos, nagyhangú, naponta az egész országot megtöltő, gátlástalan megnyilvánulásukból nem az látszott, mintha olyan nagyon féltek volna bármitől vagy bárkitől is.
Ma tehát már a félelem nélküli időszakot éljük. De Kovácsék még mindig félnek. Még mindig Orbántól, de még inkább a híveitől. Meg úgy általában is félnek a polgártól, az öntudatra ébredt magyar állampolgártól. Van is rá okuk. Ők aztán igazán tudják, hogy miért kell félni az öntudatos polgártól, hiszen féltek tőle 1990 előtt is éppen eleget, volt is rá okuk.
A félelem rossz tanácsadó. Ha a hatalom fél, akkor az emberek is félni kezdenek a hatalomtól, hiszen a rettegő hatalom félelmetes.
Sz.-né U. Andrea is félt és szabadságra vágyott, ezért 1987-ben elhagyta az országot. Svájcban telepedett le, ma svájci–magyar kettős állampolgár és Svájcban él. Kiegyensúlyozott életvitelű, diplomás hölgy, aki figyelemmel kíséri az eseményeket, de kívül marad a közéleti történéseken. Illetve kívül maradt eddig, 2002. július 21-én 18 óráig. Ekkor ugyanis a turistaként Budapesten tartózkodó Sz.-né a testvére társaságában elment fagylaltozni és az útjuk a XI. kerületi polgármesteri hivatal előtt vitt el. A hivatal előtti térségben lévő padon egy nő ült és a kezében tartott egy táblát, amin a szavazócédulák megsemmisítése elleni tiltakozó szöveg volt olvasható. De ezt Sz.-né nem is vette észre, csak azt, hogy kb. 10-15 ember három-négy fős csoportokban beszélget. Jobbára idős asszonyok voltak. Sz.-né ráérősen megállt és érdeklődéssel belehallgatott az egyik asszonycsoport beszélgetésébe (ami a kemencében sült ételek nagyszerűségéről folyt), amikor megjelent a Készenléti Rendőrség 25 fős különítménye és akcióba lépett.
Azonnal körbekapták az ácsorgókat és igazoltatni kezdték őket. Sz.-nére is jutott egy rendőr, aki elkérte az igazolványát, amit át is nyújtott a rendőrnek, csakúgy, mint a többi „rendbontó”. Amikor a rendőr az igazolványból kezdte kiírni a jegyzetfüzetébe Sz.-né adatait, Sz.-né akkor megkérdezte, hogy ezt miért teszi, mire a rendőr közölte, hogy parancsra cselekszik és a parancs az, hogy nyilvántartásba kell venni a tüntetőket. Sz.-né ez ellen tiltakozott és felkérte a rendőrt, hogy közölje a nevét, rendfokozatát és azonosítási számát, mert panaszt kíván tenni a nyilvántartásba vétele ellen. Ekkor érkezett meg a kommandó operatőre, aki videokamerával minden „tüntetőről” közeli (premier plan) felvételt készített, ami ellen Sz.-né szintén tiltakozni kezdett és a rendőrvideóst is kérte, hogy adja meg nevét, azonosítási számát. A két fiatal rendőr, aki a rendőrtanulmányait az elmúlt négy évben végezte, eleget tett a felszólításnak és – feltehetően – a saját, pontos nevét és azonosítási számát közölte a hölggyel.
Ekkor ért oda hozzájuk a parancsnok (bizonyára régi, kipróbált elvtárs), aki leteremtette a két rendőrt, amiért megadták az adataikat Sz.-nének. A rutinos parancsnok ezután közölte, hogy Sz.-né elmehet panaszt tenni a kerületi rendőrkapitányságra.
Sz.-né el is ment és az őt fogadó civil ruhás rendőr hölgytől kért segítséget, hogy az intézkedés során felvett adatait töröljék a nyilvántartásból és a róla készült felvételt is a videoszalagról. A rendőr hölgy igyekezett megnyugtatni Sz.-nét, hogy az egész dolognak nincsen semmi jelentősége és nem lesz semmi jogkövetkezménye, a felvevőgépben nem is volt szalag.
Ekkor vonult be nyolc-tíz készenléti rendőr az épületbe, köztük a videofelvételt készítő is, akit Sz.-né megszólított, ismét megkérve a felvétel törlésére. A főnöke által korábban „letolt” rendőr ekkor már nagyon elutasító volt és közölte, hogy a felvétel államtitkot képez.
Sz.-né édesapja a „békés-boldog” Kádár-rendszerben politikai okból tíz évig „refes” (rendőri felügyelet alatt álló) volt. Sz.-né már kislánykorában megtanulta, hogy mit jelent, ha a rendőrség valakit nyilvántartásba vesz. Sz.-né, a kiegyensúlyozott, konszolidált svájci úriasszony, ma újra fél Magyarországon. Félti az itt élő hozzátartozóit, fél, hogy nem utazhat be az országba legközelebb, és egyáltalán mi lesz ebből a nyilvántartásba vételből, képfelvételből, amikor ő nem is csinált semmit.
Kedves Asszonyom! Ne tessék félni, hát nem tetszik látni, hogy a D–209-es kormánya mennyire retteg? Jobban félnek ők Öntől, az öntudatos polgártól.
A szerző pártonkívüli jogász