Életünk alapkérdései megoldást követelnek

Egyre több természetes érdeklődésből születő közösség és polgári kör talál egymásra. Nemcsak helyi, de már nemzeti szinten is körvonalazódik az összefogás. Itt az idő, hogy a területi szerveződésen túl az értelmi szerveződésről is szó essék. Enélkül könnyen előfordulhat, hogy a nemzeti önszerveződés megreked az alkalmi politikai célok támogatásán vagy elutasításán. Ha viszont sikerül szellemi, értelmi szinten is beindítani az öntevékenységet, akkor a nemzet a politikai csatározásokon túlmutató, nélkülözhetetlen segítséget kaphat ahhoz, hogy kitörjön az idegen uralom évszázadai által ránk kényszerített szellemi éretlenségből, kiskorúságból. Az életünket meghatározó közösségi alapkérdések megoldásához azonban először értelmi alapozó munkát kell végezzünk. Ideje megtanulnunk együtt gondolkodni ahhoz, hogy együtt cselekedhessünk. Ebben az alapozásban pedig mindannyian meg kell birkózzunk a mai kort legjobban meghatározó szellemi irányzattal: a materializmussal. Hogyan juthatunk el a materializmus mindnyájunk számára világos cáfolatáig? Igaz-e, hogy ebben a küzdelemben végső soron az értékekre kell támaszkodnunk?
Az emberi élet nem eleve adott, nem kész, hanem egyben feladatot is jelent. „Van egy élőlény, melynek legfontosabb tulajdonságai közé tartozik, hogy kénytelen állást foglalni önmagával szemben – ehhez pedig szüksége van valamilyen »képre«, valamilyen értelmezési formulára” – írja Arnold Gehlen „Az Ember”-ről írt könyve bevezetőjében. Az Ember tehát élete alapadottságában filozofikus lény, feladatra született lény. Az emberi élet alapkérdéseinek megoldásában azonban úgy tűnik, kultúráink nem előre, hanem hátrafelé haladnak. Márpedig e kérdések megoldása nem tűr halasztást: emberéletek milliárdjai igénylik létük mélyén a válaszok megalapozását.
A köztudat hatékony segítésére törekedve egy háromlépéses érvelés fontosságára igyekszünk felhívni a figyelmet. Első lépés: tetteinket gondolataink hivatottak és képesek irányítani. Ha nem így lenne, nem lehetnénk felelősek tetteinkért. Akkor is felelősek vagyunk tetteinkért, ha nem gondoltuk át őket kellően – ekkor éppen ezért az át nem gondolásért vagyunk felelősek. Az átgondolás, tisztázás mindig lehetőségünkben áll. Az átgondolt cselekvést pedig a gondolat irányítja.
De tetszőleges-e gondolataink irányítása? Minden gondolatunk egyenlő jogosultságú vagy létezik valóságos, természeti alap, igazság?
Második lépés: gondolatainkat a világnézet hivatott és képes irányítani. Bizonyítás: a lehetőségek közötti döntés mérlegelésen alapszik, mégpedig a fontos lehetőségek felismerésén, a közöttük való választás lehetőségének felismerésén. A fontos lehetőségek feltérképezése végső soron a lételméleti szintű áttekintésen alapszik, a lehetőségek feltérképezése utáni döntés pedig az értékrendszeren. A materializmus egytényezős lételmélet és így eleve kizárja az élet emberi tényezőinek megfelelő súlyú mérlegelését. A lételmélet a világnézet alapját, az értékrendszer személyes oldalát alkotja. Következésképpen gondolatainkat végső soron világnézetünk hivatott és képes irányítani.
Hogy jobban megérthessük az emberi élet alapkérdését, állítsuk összefüggésbe gondolataink végső irányításának kérdését a mai kultúrák által adott két másik válasszal! Az egyik, a materializmus szerint gondolatainkat végső soron anyagi érdekeink irányítják. Így azonban világunk végső színterén egy külsődleges és egyoldalú, anyagi irányításnak adjuk át a kezdeményezést, azoknak, akik az anyagi befolyással rendelkeznek. Életünk alapkérdése azonban nem ezt a választ igényli tőlünk. Életünk, testi és lelki egészségünk, épségünk megteremtése érzésvilágunk és tetteink összhangját követeli meg tőlünk. Érzésvilágunk pedig belső forrásunkból természeti alapú és így az összhang csak akkor lehetséges, ha a külső, társadalmi világ összhangban áll a természettel. Érdekeink nemcsak anyagiak, hanem egyben érzelmi és értelmi természetűek és életünk egészének épségében és szépségében tesznek bennünket érdekeltté.
A gondolataink irányításának kérdésére adott másik gyakori válasz: nem az érdekek, hanem az értékek irányítják gondolatainkat és általuk tetteinket. Azt hiszem, (többek között) azért nem találta meg az emberiség az emberi élet alapkérdéseire a közérthető, világos választ, mert itt nagyon sokan megtorpannak. Valóban, az értékek mélyebben érintik életünket, mint az érdekek – mondják. És ez így is van, mert az értékek már nemcsak anyagi érdekeinket, hanem érzelmi és értelmi igényeinket is képesek kifejezni. Csakhogy az értékek kiemelése a világnézet személyes, egyéni oldalára helyezi a hangsúlyt, márpedig a világnézetben még alapvetőbb a „világ” szerepe. Ha az emberek egyéni értékeket keresnek, azokat, amelyek elválasztanak bennünket egymástól, akkor közösségeink atomizálódnak és kiszolgáltatottakká válunk. Közösségi értékekre van szükségünk, hogy életünket összefogásunkkal meg tudjuk védeni a fenyegető anyagiasság uralmától. És nem is elég, ha csak kiválasztunk egyes közösségi értékeket és ezekben hiszünk. Értelmes lény mivoltunk megköveteli, hogy közösségi értékeink megfeleljenek a világnak, a valóságnak, a Természetnek, érzelmi-értelmi életünk eredeti, velünk született, természeti összhangjának. Értékeink világszemléletünk révén alapozódhatnak meg és válhatnak egésszé, széppé, éppé tevő valóságokká. A természeti és társadalmi világ lényegi megismerése nélkül még közösségi értékeink is életképtelenné válnak. Világszemléletünk igényéről semmilyen érték kedvéért nem mondhatunk le, mert ezzel gondolataink, érzéseink, értékeink alapjáról mondanánk le.
De igaz-e, hogy minden világnézet ugyanolyan jogosultságú vagy a világnézetnek is van valóságos, természeti alapja, igazsága?
Itt jön a harmadik lépés: a világnézet egyetemes érvényű világismereten (átfogó világképen) és önismereten alapszik. Az átfogó világkép szerint a világ nem egylényegű, ahogy a materializmusban; nem kétlényegű, ahogy pl. Descartes dualizmusában; és háromlényegűsége a három létszint (lét-élet-tudat, anyag-érzés-gondolat) természeti összhangját tételezi. A világnézet nem talajtalan, mert a való világhoz kapcsolódik, és ezért nem engedhető meg, hogy a merő tetszőlegességben, a valóságtól eltérésben merüljön ki. Gondolkodásunk belső és külső világunk, természeti, objektív születési adottságaink, alkotási irányultságaink és a világ természeti irányának összehangolására hivatott.
De milyen irányban halad a Természet? Merrefelé vezet Magyarország, a mai társadalmak, az emberiség és a Természet kiteljesedésének útja? Életünk egyik legszemélyesebb alapkérdése, hogy erre az egyben égetően közérdekű kérdésre, jövőképünk kérdésére egyéni és közösségileg megvalósítható választ találjunk.
Három fontos következtetést azonban máris levonhatunk. Az egyik, hogy a ma uralkodó anyagelvű nézet alapjában nem helytálló, mert tetteinkért mi magunk vagyunk a felelősek, mert tetteinket gondolataink képesek irányítani, mert létezik jog és erkölcs. A másik, hogy életünk egyik alapkérdése, hogy a fogyasztói-materialista, ember- és természetellenes szemlélet érvényre juttatásának szolgálatában merül ki életünk vagy emberi, családi és természetes közösségeink, nemzetünk, a Természet oldalán állva emberi-közösségi értékeinket szolgáljuk. A harmadik, hogy az értékek mellett a világ létszintjeinek tudomásul vételére is ugyanúgy szükségünk van – csak így tudjuk életünk emberi dimenzióinak valóságát megvédeni. Természetes közösségeink és polgári köreink tevékenységében elsőrangú feladatot jelent az új, élet- és természetközpontú szemlélet kidolgozása, megvitatása és érvényre juttatása. Köreinknek nemcsak területi alapon, de egyúttal érdeklődési terület, kitűzött feladat szerint is egymásra kell találniuk.
A szerző csillagász