Sajtválság – Állati mesék (2. rész)

Az alábbi írás teljes terjedelmében megjelent a Demokrata című hetilap 2002 július 18-i számában. A szerkesztőség szíves engedelmével a Magyar Nemzet csorbítatlan formában közli.

Előző, a Magyar Nemzetben megjelent mesémből megismerhettük Sajtország politikai „elitjének” tagjait. Mai mesém terveim szerint arról szólt volna, hogy bemutassa Sajtország szabad és baloldali egérkormányának tagjait, hogyan, milyen módon lettek miniszterek Meggyes egér elnökletével. De az élet úgy hozta, hogy Meggyes egér lesz mesém tárgya, pontosabban Meggyes egér legújabb, Sajtországban nagy tejszínt felverő titkos állományú tiszt múltja.
Ígérem, ezen mese sem lesz tanulságoktól mentes.
Történetünk kezdetén Laci bácsi még nem volt minden baloldali egerek baloldali egere, ugyanis ekkor még ezt a posztot Gyula egér birtokolta, valamint mesém szempontjából sem lényegtelen tény, hogy Gyula egér Sajtország miniszterelnöke is volt ez idő tájt.
Egy szép napon Gyula egeret korai úszás- és futásprogramja után, amit egyébként macskákat megszégyenítő szívóssággal végzett, beérve hivatalába meglepő vendég várta e korai órán. Nem más volt ő, mint sajtállam legeslegtitkosabb minisztere, aki egyesek szerint tárca nélküli, de azért nem tartozik a templomegerek népes táborához – Pista egér.
Pista egér gondterhelt arcot vágva közölte Gyula vezérrel, bizony nem jó ötlet Meggyes egeret kinevezni a spájzügyek miniszterének, mert: – Meggyes egér múltjában találtunk valamit – és nagy lendületet véve, arcán enyhén szenvedő, de egyben diadalittas mosollyal átnyújtotta Gyula egérnek a Meggyes dossziét.
E látogatás előzménye, hogy nemrég Sajtországban komoly válság volt. Miniszterek jöttek, mentek, és mind bizonyos Bajusz egér miatt, aki egérnyúzó csomagjával méltán vívta ki az egérnép virtuális népszerűségi listájának legeslegutolsó helyét, megelőzve ezzel – persze csak hátulról – több macskát, sőt még az egérfogó feltalálóját is. Szóval, Bajusz egér hatalmas hajcihő közepette lemondott, és Gyula egér Meggyest szerette volna a spájz új miniszterének. Ez viszont nem tetszett Szekér egérnek, aki bizony szívesen lett volna a baloldali egerek frakciójának vezetője helyett miniszter, hogy egy kicsit körbenézhessen a spájzban. Így felkérte barátját, Pista egeret, bányásszon ki valamit Meggyes ellen, hátha kezébe akad az irattárban egy-két használható dosszié, amit még nem rágtak meg az egerek.
No, de térjünk vissza Gyula egér dolgozó szobájába. Gyula egér praktikus rágcsáló hírében állott – ezt most sem cáfolta meg –, ránézett Pista egérre, és emigyen szólt: – Pista, ugye te is úgy tartod jónak, hogy ez a dosszié nálam marad, Meggyes meg miniszter lesz. Hisz a dosszié tartalma csak abban az esetben jelentene problémát, ha Sajtország nyilvánossága elé kerülne, de ez hogy történhetne meg, hisz erről csak ketten tudunk, s te ezt nem mondanád el senkinek, igaz, Pistám?
Ezeknél a szavaknál Pista egér a földdel vált egyenlővé: – Hogy minek nem maradtam az egérlyukamban, miért is hallgattam Szekér egérre! – dühöngött magában. Rögtön érezte, most egyetlen helyes válasz létezik, s már mondta is: – Persze, Gyulám, én is pont így gondoltam – és ezzel elkullogott. Itt megjegyzendő, ezen látogatása Meggyes egér előtt nem maradt titokban, s mikor Meggyes lett a baloldali egerek miniszterelnök-jelöltje, külön gondot fordított arra, hogy Pista egér még véletlenül se kerüljön be az egerek nagy nemzeti gyűlésébe.
Ezen dosszié aztán kormányváltás után is Gyula egérnél maradt, őrizte is rendesen. Évek teltek, és új idők köszöntöttek be, már nem Gyula egér volt minden baloldali egerek baloldali egere – minden normális baloldali egér őszinte sajnálatára –, hanem Laci bácsi. Eljött a nagy pillanat, hogy a baloldali egerek eldöntsék, ki legyen Sajtország miniszterelnök-jelöltje a baloldalon.

Kezdetben három aspiráns volt, Német és Meggyes egér, valamint Laci bácsi. Német egér nagyon hamar kiesett a vetélkedőből, amiért mindent meg is tett egy népes közreműködői tábor, Laci bácsi nagy örömére, de ez egy másik mese… Maradt tehát Meggyes és Laci egér. Na, főtt is a feje Laci bácsinak, hogyan is lehetne kipiszkálni Meggyes egeret a miniszterelnöki jelöltségből, mert az már mégse járja, hogy ő minden baloldali egerek baloldali egere ezt ne tudná valahogy megoldani. Ekkor aztán elment Gyula egérhez. Ahogy ezt előző mesémben említettem volt, Laci bácsi nem szívlelte volt főnökét, háta mögött csak patkánynak nevezte Gyula egeret. De hát a politika Sajtországban sem szerelem kérdése. Laci bácsi elment hát Gyula egérhez, és emigyen szólt.
– Gyula, sok hibát követtem el életemben, de téged mindig tiszteltelek, lenne nékem egy javaslatom. Ha valahogy visszalépésre bírnád Megygyest, aki egyébként közel sem szeret téged úgy, mint én, és így jómagam lehetnék a baloldali egerek miniszterelnök-jelöltje, bizony mondom, rögtön átadnám a helyemet tenéked, és lehetnél minden baloldali egerek baloldali egere, mint pártunk elnöke.
No, Gyula egérnek sem kellett több, rögtön átlátta, itt a pillanat, az utolsó esély a visszatérésre. – S ha majd a párt elnöke leszek – gondolta magában –, majd kitöröm a Laci nyakát. – Ez a jövőbeni lehetőség jó kedvre derítette, és a rá jellemző jellegzetes mosollyal átnyújtotta Megygyes egér kinevezésének másolatát Laci bácsinak, gondosan ügyelve, hogy Laci egér meg ne sejtse, hogy ennél jóval több dokumentum van abban a bizonyos dossziéban Meggyesről, mint e kinevezési okirat eredeti példánya.
Laci bácsi majd kicsattant az örömtől, úgy érezte magát, mint az az egér, aki épp most találta meg a sajtkamrába vezető rést. No, szaladt is Meggyes egérhez, mutatva neki a másolatot ama bizonyos parancsról. – Ajjaj, ez bizony nehéz dolog – szólt álszenteskedve Laci bácsi. – Képzeld el, Meggyes, ez a Gyula, ez a patkány mindenhol terjeszti rólad ezt a papírt. Nem sokon múlt, hogy átadja Sajtország médiahiénáinak is, alig sikerült erről lebeszélnem. Azt követeli, lépj vissza, de szeretném, hogy tudd, én ezzel nem értek egyet, rám számíthatsz, csak tudod, ha ez nyilvánosságra kerül, akkor bizony nehéz helyzetbe kerül a párt, de ezzel te ne is törődj, majd lesz valahogy. Csak azt a sok aktivistát, jelöltet sajnálom, akiknek nap mint nap a piacokon, munkahelyeken, buszokon, villamosokon téged kell védeniük, érted kell inzultusokat elviselniük – nézett könnyes szemmel Laci bácsi Meggyes egérre. Hogy aztán ezek a könynyek az aggódás jelei vagy örömkönnyek voltak, mindenki döntse el maga.
Meggyest megviselte a hirtelen jött támadás: – Hívd össze az elnökséget, holnap visszalépek! –, majd Laci bácsi szemébe nézett, és hozzátette: – Köszönöm, Laci, tudtam, hiába állított bárki bármit, rád valóban számíthatok.
No, Laci bácsi úgy sietett az egérpárt székházába, hogy a lába nem érte a földet. – Végre győztem! – gondolta, s rögvest intézkedett, hívják öszsze a baloldali egerek elnökségét, no meg szivárogtassanak az erre hivatottak, hogy holnap nagy bejelentés várható, azért, hogy minden sajtfirkász jelen legyen.
Ámde Laci bácsi nem sejtette, hogy eközben Meggyes nem tétlenkedett. Felhívta Gyula egeret, és elmesélte, mit mondott Laci egér őnéki. No, Gyula egérnek se kellett több, még hogy ő akarja Meggyes egér nyilvános bukását, még hogy ő rohangál papírokkal. – No megállj, Laci, lesz neked holnap nagy meglepetés! – és azzal a lendülettel átszaladt Meggyes egérhez felkészíteni az elnökségi ülésre.
Mondanom sem kell, még az éjszaka folyamán Gyula egér minden ügydöntő baloldali egérrel konzultált. És így jött el a másnap reggel. Laci bácsi megnyitotta a baloldali egerek ülését, tájékoztatta az elnökség tagjait, hogy tegnap beszélt Meggyes egérrel, és egy személyes ok miatt Megygyes vissza kíván lépni a jelöltségtől, de ő ezt nem támogatja, és arra kéri Meggyest, gondolja át döntését. Magában persze már a sajtóközleményt fogalmazta a Laci bácsi Meggyes lemondásáról és az így kialakult helyzetben önnön miniszterelnök-jelöltségéről.
Meggyes ekkor szót kért, majd tárgyszerűen tájékoztatta az elnökséget múltjának e titkos szakaszáról – Laci bácsi nagy megdöbbenésére. Beszéde végén azt kérte, mivel érzi Laci bácsi bizalmát, nyilatkozzék a többi baloldali elnökségi tag, kitartanak-e mellette, és ha egy egér is azt mondja, nincs bizodalma, ő valóban visszalép a jelöltségtől. No, ezzel a kérdés el is dőlt, mert melyik baloldali egér merte volna azt mondani, hogy nem, mikor a párt elnöke sem meri, ráadásul este még Gyula egér is szólt, hogy ne merje a bizalmat megvonni Meggyestől.
Ezek után Laci bácsi örömét fejezte ki az egyhangú döntés kapcsán, majd elkullogott egértanyájára frissen szerzett sebeit nyalogatni. Itt a mesém véget is érne, ha ez a bizonyos parancs Sajtország nyilvánossága elé nem került volna. De mivel oda került, a mese is folytatódik. A baloldali egerek győztek a sajtországi választásokon, minden pozíció az ölükbe hullott, a szabad egerek segítsége által. De Laci bácsi hiába lett egérkormány külügyegere, nem volt boldog. Úgy döntött: – Ha már nem lehettem miniszterelnök, leszek majd nemcsak a baloldali egerek vezetője, hanem Sajtország valamennyi egerének legfőbb egere, Sajtország elnöke. Ez az elhatározás jó kedvre derítette, és rögtön el is mondta egy egérfirkásznak, ki le is jegyezte a Sajthírlap hasábjaira. Másnap Laci bácsi döbbenten tapasztalta, hogy azok az egerek, akiket ő ültetett a frakcióvezetői székbe, mint Sipánka, és minden egerek nagy nemzetgyűlésének elnöki székébe, mint Kati egér, milyen nagy vehemenciával nevezik Laci bácsi egyéni ötletének elnöki vágyait. Ekkor rádöbbent, ha nem csinál valamit, előbb-utóbb Meggyes a fejére nő, hisz leghűségesebb egerei is elpártoltak tőle.
Ekkor végzetes elhatározásra jutott. Odaadta ama bizonyos parancsmásolatot egérbarátnőjének, hogy juttassa el a sajtó számára a D–209-es anyagát. Úgy okoskodott, ha az ügy nyilvánosságra kerül, a szabad egerek megvonják a bizalmat Meggyestől, és akkor ő kénytelen lesz kelletlenül elvállalni a hőn áhított miniszterelnöki posztot, ráadásul úgy hullik ölébe e várva várt pozíció, hogy minden piszkos munkát a mit sem sejtő szabad egerekkel végeztet el, miközben ő a nyilvánosság felé ismét Meggyes pártját foghatja.
Ezen számítása majdnem bejött. Kezdetben minden úgy történt, ahogy gondolta, a dokumentum bombaként robbant, az ellenzék tette a dolgát, az egérgyűlésben állt a bál, és estére a szabad egerek döntöttek, nincs bizalmuk Megygyes iránt, jöjjön Laci bácsi.
De Laci egér egy tényezővel nem számolt, ez pediglen Gyula egér. Gyula ugyanis úgy döntött, megmenti másodszor is Meggyest. Leült Kuncogival, a szabad egerek elnökével, és közölte: – Nálam van a teljes dosszié Meggyesről, és ebből semmi sem fog kiszivárogni, tehát több dokumentum nem kerülhet elő.
A parancs másolata pedig, ami majdnem a szabad és baloldali egerek koalíciójának bukását okozta, Laci bácsinál volt. Kuncogi e két bejelentés után megnyugodott. Hiszen a szabad egerek minden pozíciója megmaradhat, sőt erősödhet, valamint magabiztosan kijelentheti, ha még egy terhelő dokumentum előkerül Meggyesről, akkor majd felülvizsgálják döntésüket, de most kitartanak Sajtország miniszterelnöke mellett. Ezt követően másnap már vége is lett a kormányválságnak. Moncsi belügyegér megkapta a parancs eredetijét, hogy azt valamelyik dossziéban megtalálják. Gyula egér átadta a teljes dossziét Meggyesnek. Kuncogi erkölcsi győztesen hozta ki a szabad egerek pártját a válságból, Meggyes egér maradt miniszterelnök, és azóta is azon gondolkozik, hogyan tudná ezt megköszönni Gyula egérnek.
Lehet, hogy Gyula egér nemsokára, szolgálatai jutalmául, újból Laci bácsi főnöke lesz, mint Meggyes egér különmegbízottja a külügyek területén. Szegény Laci bácsi meg eszi a kefét, és azon gondolkodik, hogyan tudná túlélni hosszú távon e rosszul sikerült puccsot. Nagy szerencse, hogy ilyen eset csak a mesékben, Sajtországban történhet meg buta egerekkel.
Az emberek ennél sokkal, de sokkal okosabbak. Vagy mégsem?