Kijut a lóból

Szerda este közvetítette a Eurosport a brit Hicksteadből a Nemzetek kupáját. A lovassportok őrültjeinek nem kell külön magyarázatot fűzni a díjugratógálához, olyan ez, mint focirajongóknak egy vb-elődöntő. Ilyenkor megszűnik a világ, nem zuhannak le repülők és tőzsdemutatók, nem siklanak ki vonatok, egy a lényeg, hogy a vizes akadály után a világ élmezejébe tartozó díjugratók képesek-e összeszedni annyira a lovakat, hogy ne romboljanak bele a magas kerítésbe. Ez élet-halál kérdése. Nincs sunyibb dolog, mint a négyméteres vagy annál is hosszabb lapos vizes akadály mögé közvetlenül egy magas falat emelni. Jól kitalálták ezt a hicksteadiek, izzasztottak lovat, lovast. Izgalmas verseny volt, a német csapat győzött.
Idehaza a hétvége ígérkezik rendkívül izgalmasnak. Lovas legyen a talpán, aki képes megszervezni az életét. Egyenesen tragikus helyzet állt elő, nem győzöm leplezni a boszszúságomat. Mondom miért: tegnap a Tatterban (a Nemzeti Lovardában) kezdődött el s tart vasárnapig a díjugrató Világkupa újabb fordulója, megfűszerezve a Nemzetek Díjával. Mától, szintén vasárnapig, Zalalövőn a Magyar ló ünnepét tartják, amit szintén nem szabad kihagyni. Igen ám, csak hogy még bonyolultabbá váljék a helyzet, Akasztón Denis Schulz osztrák westerntréner tart bemutatóval egybekötött kurzust szombaton és vasárnap – igaz, ő mindennemű szakszövetségtől függetlenül. De akkor is: hány felé szakadjon az ember?
Miközben azért panaszkodik a hazai, mellesleg ezer érdek mentén szétszabdalt szakma, hogy a magyarok, a hajdani lovas nemzet vajmi kevés érdeklődést mutat a lovak, a lovaglás iránt. Mi pedig azt mondhatjuk a szervezőknek, hogy egymás és a közönség iránt mutatnak vajmi kevés érdeklődést, szerencsésebb lenne, ha a sopánkodás és a rivalizálás helyett alkalmanként megtekintenék egymás határidőnaplóját s nem szerveznének egymás és a közönség ellenében. Szó se róla, izgalmas ez a fajta vetélkedés is, viszont a hicksteadi élményekkel ellentétben ezt csak kesernyés szájízzel szemlélhetjük. Zalalövő, a Nemzeti Lovarda vagy Akasztó – valami pótolhatatlanul kimarad az életünkből.