Mi a helyzet (most) az evával?

Egyik látványos fogása volt az MSZP-nek a vállalkozók felé a választási kampányban az egyszerűsített vállalkozási adó (eva) bevezetésének ígérete. Mit lehetett tudni erről az adófajtáról? Az adót azok a kisvállalkozások alkalmazhatják, amelyek 1. bruttó (áfával együtt számított) árbevétele adott évben maximum tízmillió forint, 2. az adó mértéke az árbevétel 15 százaléka, ami kiváltja az áfát, a társasági adót, az osztalékági személyi jövedelemadót és a cégautóadót, 3. áfát fizetni nem kell, de levonni vagy visszaigényelni sem lehet, 4. csak bevételi nyilvántartást kell vezetni, a költségszámlákat gyűjteni és könyvelni nem kell.
Tudjuk, hogy a bevételeket 50-60 százalékos adók is terhelik, tehát ez a konstrukció rendkívül kedvező minden érintettre nézve. Az akkori becslések ennek az adónak a bevezetése kapcsán akár félmillió kisvállalkozás érintettségéről szóltak. Az érintettek száma, ha szavazókban gondolkodunk, az egymilliót is meghaladhatta. Azt nem tudjuk, ez az ígéret ténylegesen hány szavazatot hozott, de biztos, hogy önmagában többet, mint amenynyivel a Fidesz–MDF elveszítette a választásokat. Tapasztalatból tudom ugyanis, hogy a vállalkozók milyen érzékenyek mindenféle adó- és járulékmértékkel kapcsolatos változásra, mennyire befolyásolja lojalitásukat a mindenkori kormányhoz az éppen aktuális adózási rendszer. Hozzá kell még tenni a dologhoz, hogy az eva bevezetése kapcsán – a kampányban – nemigen esett szó arról, hogy a bérterheket, a járulékokat és az szja-t változatlanul fizetni kell.
A hivatalban lévő kormány az ígéretet mindenképpen be akarja tartani. Nincs kétség afelől, hogy egyszerűsített vállalkozási adó névvel 2003-ban új adónemet fognak bevezetni. Hónapok óta folyik a vita, az egyeztetés arról, milyenek legyenek az új adó bevezetésének feltételei, hogyan illeszkedjen a számviteli rendszerhez, a többi adónemhez, hogy ne juthassanak indokolatlan előnyökhöz azok, akik ebbe a rendszerbe lépnek át. A kijelölt keretekből és a még tárgyalás alatt lévő feltételekből úgy látszik, ez az egész ötlet kiérdemli a „sok hűhó semmiért” minősítést.
Nézzük csak, milyen problémák merülnek fel a viták, egyeztetések során, amelyek ma már publikusak is, bár sem az érintettek, sem a szakemberek, sem az érdekvédelmi szervezetek még nem minősítették egyértelműen a jelenleg zajló redukciós folyamatot. Az eva csak kétéves működés után alkalmazható, bár ebből az egyik lehet tört év is. Az alkalmazónak, más variációban közeli hozzátartozójának – (Ptk. 685. §, b pont) „közeli hozzátartozók: a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és nevelt gyermek, valamint a testvér, hozzátartozó, továbbá: az élettárs, az egyeneságbeli rokon házastársa, a jegyes, a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére, valamint a testvér házastársa” (Burány PM-államtitkár szerint közeli hozzátartozók a közös háztartásban élők, m1, Aktuális, augusztus 26. A két megfogalmazás ugye nem azonos?) – nem lehet érdekeltsége másik vállalkozásban. Az árbevételi határ miatt logikusan kiesnek a kereskedők, de az ipari és szolgáltatási tevékenységet végzők is, hiszen anyag-, bér- és egyéb költséget, valamint amortizációt nem vonhatnak le az adóalapból. A tízmilliós árbevételi határ miatt csak egy-két fős vállalkozásoknál jöhet szóba reálisan az eva alkalmazása. Mint tudjuk, sokan vannak az országban olyanok, akik a munkahelyükön minimálbérrel vannak bejelentve, az ezen felüli díjazást kiszámlázzák a foglalkoztató felé főként egy bt.-n keresztül, amelyik már vidáman beléphet az evába. Ezeknek a vállalkozóknak valóban kiváló alkalom kínálkozik, hozzátéve, hogy még egy kis rés nyílik így is a pénzmosók számára. Ha például valamely evás vállalkozó éves bevétele tíz- helyett csak hatmillió lenne valamely évben, a fennmaradó négymillió összegű számlát kedvező kondíciókkal értékesítheti, hiszen a többi vállalkozásnál ezeknek a számláknak az áfája levonható. További előny, hogy ott költségként is elszámolhatók. Vajon mennyien akarnak majd az év vége táján megszabadulni a különböző cégekben lévő érdekeltségeiktől, akár olyan módon is, hogy kereslet lesz a hajléktalanok, a különféle nem magyar állampolgár csavargók közreműködésére, esetleg lopott személyi igazolványokra?
A jelenlegi tervezetben van egy, a jó erkölcsöt mindenképpen sértő, az egyéni vállalkozókat és a társaságok tulajdonosait egyenlőtlenül kezelő, de lehet, hogy alkotmányellenes elképzelés. Konkrétan arról van szó, hogy a társaságok pénztáraiban van – a becslések szerint – 60-80 milliárd forint olyan pénzkészlet, amit a tulajdonosok rég elköltöttek, de nem fizették meg utána az osztalékadót és a 11 százalékos ehót. Az így elmaradt adó összegét 20 milliárdra lehet becsülni, amire most – az eva-ra való áttérés kapcsán – részleges amnesztiát adnának. A ténylegesen, már évekkel előbb keletkezett adókötelezettség felét-kétharmadát kellene megfizetni, késedelmi pótlék nélkül, három év alatt. Az egyéni vállalkozóknak ez a kedvezmény nem járna, mert ők minden év végén megfizették a megtermelt nyereség osztalékadóját és az ehót is, függetlenül attól, hogy kivették-e azt a pénztárból.
Ha valaki olyan szerencsés lesz, hogy az összes korlátozó feltétel ellenére be tud férkőzni az eva rendszerébe, erős késztetése lesz arra, hogy a saját maga, vagy alkalmazottja bérét minimálbéren tartsa, esetleg be se jelentse, hiszen az ettől eltérő esetben a 15 százalékos adón kívül tetemesen nő a bérnövekmény miatt fizetendő járulék és adó.
Ha mindaz, vagy annak csak egy része igaz, amit fent leírtam, jogosan vethető fel a kérdés: mi valósulhat meg a kampány során elhintett ígéretből, végeredményben milyen társadalmi, gazdaságpolitikai célokat, vagy rétegeket preferál az eva bevezetése? Tisztességes szakmai választ adni igen nehéz, mondhatni lehetetlen a kérdésre. Az egyébként is vállalkozási formától, alkalmazási feltételtől függő, áfakötelezettséggel és tárgyi áfa-mentességgel, átalányadókkal, kedvezményekkel színezett adózási mértékek között eddig sem volt könnyű kiválasztani az optimális adózásnak megfelelő vállalkozási, alkalmazási formát, jövedelemkivételi módszert stb., amit majd az eva bevezetése sokkal bonyolultabbá tesz.
Az áprilisi parlamenti választásokat megelőzően a részt vevő pártoktól a legkülönbözőbb témák felvetése hangzott el, amelyeket rövidebb-hosszabb ideig tematizáltak a nyilvánosság előtt, a választók befolyásolásának szándékával. Témák a teljesség igénye nélkül: nyugdíjemelés, pedagógusok és egészségügyi dolgozók béremelése, minimálbér adómentessé tétele, 23 millió román beáramlása, Happy End és Ezüsthajó Kft., Országimázs Központ, FKGP-politikusok botrányai, eva stb.
Az akkori koalíció mögött nyilván jelentős pénzügyi és kommunikációs szakértői stáb, továbbá a PM, az APEH hivatali apparátusa állt. Senki nem ismerte fel, hogy mekkora szakmai blöffről van szó? A kampány időszakában, az új adónem tervezett bevezetésével szemben gyakorlatilag semmilyen kifogás nem merült fel a polgári oldal részéről.
Úgy vélem, ennek az egyetlen témának a hibás kezelése bőségesen elegendő volt az MSZP ötvenezres szavazati fölényéhez.
A szerző adószakértő