Tisztelt Otrobay Úr!
Ön pénteken azzal hívott fel, hogy megtudta, a (betiltott) Sajtóklub a burgenlandi Szentmargitbánya melletti kőfejtő parkolójában kíván rendkívüli összejövetelt tartani. Ön elmondta, a parkoló az Esterhazy Alapítvány tulajdona és Ön erre engedélyt nem ad, az (egyébként) nyílt parkolót pedig lezáratja. Közölte, alapszabályzatuk tiltja a parkoló használatát politikai összejövetelek megtartására.
Azt nem árulta el, hogy a sajtószabadság ügye miért tekintendő politikának. De azt sem, hogy a Magyar Nemzetben szerdán megjelent bejelentésre miért csak pénteken tartotta fontosnak tiltását közölni, vagyis akkor, amikor már lehetetlen volt az utolsó pillanatban másik helyet keresnünk.
Bayer Zsolt barátommal és kollégámmal néztük meg előzetesen a parkolót, amely Szentmargitbánya előtt, az út mentén található. Az teljes mértékben nyitott. Semmilyen tábla nincs kitéve, amely azt jelezte volna, hogy a kőbánya parkolója nem Szentmargitbányáé, hanem az alapítványé. Így azután csupán a helyi hatóságoknak és az önkormányzatnak jelentettük be a rendezvény megtartását.
Ha tudtuk volna, hogy a parkoló az Önöké, természetesen meg sem kíséreltük volna, hogy Önöktől engedélyt kérjünk, hanem más helyet keresünk.
Visszatekintve úgy gondolom, az 1956-os forradalom véres leverését követően honfitársainknak nagy szerencséjük volt, hogy a határ mente valamelyik szakasza nem az Önök alapítványának tulajdonában volt, hiszen akkor a menekülők bírság fizetésével kezdték volna életüket Nyugaton, miután a fejvesztetten menekülők az Esterhazy-parkoló területét megsértették volna, sőt még annak füvére is képesek lettek volna rálépni.
Belátom, feleslegesen próbáltam meghatni Önt telefonon azzal, hogy elmondtam, a sajtószabadságért aggódó magyarok ezrei kívánnak részt venni a találkozón, Magyarország legtávolabbi sarkából, sőt Nyugat-Európa különböző helyeiről, kifejezetten erre az eseményre utazva.
Kár volt. Éppen olyan kár, mint Kovács László külügyminisztert arra felszólítani, tiltakozzon, amiért az osztrák hatóságok keleti csürheként bántak a lemondás hírét nem hallott vagy olvasott, oda mégis kiutazó honfitársainkkal, akiknek sok esetben félórás ultimátumot adtak az ország elhagyására.
Arról a Kovács Lászlóról van szó, aki a szolgai magatartást hazánk szovjet megszállása idején tanulta és ma, külügyminiszterként és pártvezérként még talán örül is annak, ha az ország lakosságának általa gyűlölt felével úgy bánnak, mint amilyen valódi érzésekkel viseltetnek sokan Nyugat-Európában az unióba Keletről igyekvőkkel szemben.
Még egyszer: „köszönöm”, hogy elzárta a máskor mindig nyitott parkolóját. A magyarokkal Önök úgy bántak, mint itteni rokona, Esterházy Péter ajánlotta Így gondozd a magyarodat című írásában:
„A csokorba kötött magyart szétbontjuk, és éles késsel ferdén visszavágjuk. Kivétel a fásszárúak, mert azokat törjük vagy kalapáccsal zúzzuk.”
A fásszárúak nevében:
Lovas István,
a betiltott Sajtóklub műsorának szerkesztője
Bayer Zsolt, Bencsik András,
Molnár Tamás, Tóth Gy. László,
a betiltott Sajtóklub tagjai
origo.hu
Magyar Péter volt barátnője szerint kisfia jövőjével is fenyegette őt Magyar Péter
