Jogfolytonosság és szociáldemokrácia

Kéthly Anna 1956. november 1-jén a Szociáldemokrata Párt központi lapjában, a Népszavában Szociáldemokraták vagyunk! címmel írt vezércikket. Írásában leszögezi: „A Szociáldemokrata Párt megalakulása nem jelenthet menedéket mindazoknak, akik ennek a szörnyű politikai, gazdasági és erkölcsi csődnek okozói; számot kell adniuk – amennyiben elérhetőek lesznek – cselekedeteikről.” Ez a rövid idézet egyértelművé teszi Kéthly Anna viszonyát a Rákosi-rezsimhez és a kommunista párthoz, illetve annak funkcionáriusaihoz. Éppen ezért nem engedhető meg, hogy az MSZP újabb átkeresztelkedési szándéka során lejárasson olyan eszmét, értékeket és történelmi személyiségeket, amelyek mindig szemben álltak vele.
Kéthly Anna és a többi szociáldemokrata haló poraiból kísértenének és átkoznának minket, ha szó nélkül néznénk és tűrnénk azt, amire az MSZP készül. Addig, amíg írni és beszélni tudunk mi, szociáldemokraták, addig mindig és mindenkor hangoztatni fogjuk, hogy a bolsevizmus ágyékából megfogant Kommunisták Magyarországi Pártja (1918) és annak utódai sem jogilag, sem eszmeileg nem örökösei a szociáldemokráciának. Sem múltjuk, sem jelenük nem teszi méltóvá őket, hogy szociáldemokratának nevezhessék magukat. „Ha egy pártnak nincs eszmerendszere, az olyan, mint ember erkölcs nélkül, akit csak az önérdek hajt, és gátlástalanságában mindenre képes.” Az MSZP pontosan ilyen párt. Az MSZP baloldalisága nem más, mint területfoglalás, lefoglalva azt a politikai mezőt, amelyből valós értékeket képviselő rivális baloldali párt jelenhetne meg. A magyar baloldal tisztességes fele megérdemli, hogy tisztázódjék, ki is a valódi szociáldemokrata. Kit illet a történelmi jogfolytonosság, milyen értékek mentén nevezhető valaki baloldalinak és szociáldemokratának.
Jogfolytonos szociáldemokrata párt csak egy lehet, és egy is van, mégpedig a történelmi Szociáldemokrata Párt. Még akkor is, ha a köztudatban az van elhintve, hogy az MSZDP lenne az. Hogy Kovács László és Kapolyi László a szociáldemokraták örököseinek tartják magukat, mint hogy annyi másnak is, ezen nem csodálkozhatunk, de ha egyes fideszes politikusok is azt hiszik, hogy az MSZDP a jogfolytonos történelmi szociáldemokrata párt, az azért elszomorító ismerethiányról tanúskodik.
A magyarországi szociáldemokrácia az Osztrák–Magyar Monarchia idejében született 1890-ben, az osztrák párt támogatása mellett, s ezért lett a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) történelmi emblémája a Bíró Mihály által 1910-ben készített „kalapácsos ember”. Az MSZDP 1939. január 29-i XXXII. kongresszusán megváltoztatta a nevét, és elhagyta a „magyarországi” jelzőt, annak kifejezéseként, hogy egy szuverén állam szuverén pártjaként működik. Ettől kezdve a Szociáldemokrata Párt név a hivatalos. 1956 októberének végén újjáalakult a Szociáldemokrata Párt Kéthly Anna elnökletével, aki egyben a Nagy Imre-kormány államminisztere is volt. Ezt igazolja és bizonyítja a már említett Kéthly Anna-cikk is. De felidézve a közelmúlt eseményeit, megint csak az igazolódik be, hogy a Szociáldemokrata Párt az egyedüli, amelyik jogfolytonosnak tekinthető a tudatosan kavart szocdemkáoszban. 1989. február 6-án döntés születik az emigrált és itthon maradott szocdemek között, hogy újjászervezik a Szociáldemokrata Pártot. A szervezők között van Révész András, Bácskai Sándor, Baranyi Tibor, Takács Imre. A szervezés nagyon nehezen megy. Ugyanez év november 4-én e célból öszszeül a kongresszus, ahol iszonyú veszekedések közepette megalakul az MSZDP. A vita főként abból adódott, hogy nagyon sok „volt” MSZMP-tag vett részt a szervezésben, akik egyre több pozíciót kívántak megkaparintani. Egy biztos, hogy éppen ezeknek a volt MSZMP-seknek a hatására alakul úgy a helyzet, hogy sem a nevet, sem az emblémát nem vitték tovább, hanem vitatható jogi helyzetet teremtve létrehozzák az MSZDP-t. Hogy ez mennyire volt az MSZMP által kitervelt stratégia, arra a szociáldemokrácia jelenlegi állapota adja meg a választ.
Takács Imre (1920–1997) és még egy pár régi szocdem, felismerve a helyzetet és a veszélyeket, már az MSZDP alakuló kongresszusát otthagyva, november végén megalakítják a Szociáldemokrata Pártot, a jogfolytonosságot hangsúlyozva, a „kalapácsos ember” emblémát megtartva olyan alapszabály elfogadásával, amely megakadályozza a volt MSZMP-sek tagfelvételét. Takács Imréék ezzel a lépésükkel az MSZP körme alá olyan tüskét szúrtak, amely a mai napig viszkető fájdalmat okoz nekik.
De a történelmi és jogi anomáliákon kívül maga a szociáldemokrata eszmeiség is kiveti magából az MSZP-t, mert sem ideológiájában, sem pártpolitikai, sem hatalmi pozíciójában nem képviseli a szociáldemokrácia kedvezményezetti körét, a társadalom azon rétegét, amely csekély érdekérvényesítő lehetőséggel bír. A Szociáldemokrata Párt soha nem volt a neoliberális nagytőke pártja. Még akkor sem, amikor kormányon volt. Ha vannak olyan jóhiszemű MSZP-tagok, akik azt hiszik magukról, hogy egy szociáldemokrata elkötelezettségű párt tagjai lennének, akkor világossá kell tenni számukra, hogy nem azok. Amikor beléptek pártjukba, akkor – akarva-akaratlanul – a múlttal is azonosulniuk kellett. Tudatosan külön választom az MSZP funkcionáriusi elitjét, valamint annak jóhiszemű és tisztességes szándékú tagságát.
Ma már világosan látszik, hogy a rendszerváltozás során a történelmi pártok felszámolását tekintette elsődleges feladatának a kommunista rezsim régi-új elitje. Most jött el az az idő, amikor nemcsak a szociáldemokrata pártoknak, hanem a többi pártnak is elvi és ideológiai alapon világossá kell tennie értékrendjét. Ez az igény már többször felvetődött mind a jobboldal, mind az értékelvű baloldal részéről. Ez a tisztázó folyamat azért is szükséges, mert a magyar politikai paletta olyan hamis és hazug viszonyítási pontot jelölt ki maga számára – nem véletlenül –, mint az MSZP és az SZDSZ. Amennyiben e két pártot tekintjük a politika etalonjának, akkor minden olyan érték, amely kiállta a történelem viharát, tartok tőle, semmivé, enyészetté válik.
A valódi szociáldemokrácia megerősödéséhez személyi és anyagi feltételek is szükségesek. A Szociáldemokrata Párt hét éve pereskedik a magyar állammal a szocdemvagyon egy részének a visszaszerzése érdekében. Az még csak érthető volt, de el nem fogadható, hogy a Horn-kormány mindent megtett annak érdekében, hogy az SZDP-t anyagilag és politikailag lenullázza. De az semmi esetre sem érthető, hogy az Orbán-kormány miért követte elődje példáját, és miért nem volt érdekelt abban, hogy egy tisztességes, nemzeti elkötelezettségű baloldali párt talpra állhasson Magyarországon. Ez a kérdés, kérdés marad, mindaddig, amíg mi – szociáldemokraták – nem teszünk annak érdekében, hogy tisztázódjon a múltunk és értékrendünk, hogy a mai helyzetet értékelve világossá tegyük magunk és mások számára, hogy kik vagyunk és mit akarunk, hogy ne csak a nevünk legyen a legnagyobb értékünk. De a kérdés a többi párt számára is kérdés marad: elfogadják-e a Szociáldemokrata Pártot hiteles pártnak? Ha másért nem, hát azért, mert ez a párt az, amely idáig őrizte a szociáldemokrácia egyre gyengülő lángját, s nem hagyta eltaposni azt.

A szerző a Szociáldemokrata Párt szóvivője