Létszámleépítés és nonstop műszak

A szakszervezetek kezdettől fogva ellenezték a közvetlen munkavállalói érdekképviseletet jelentő üzemi tanács intézményének bevezetését. Ezért is lett az üzemi tanácsok munkáltatói döntésekkel összefüggő egyetértési joga – az Európai Unió tagállamai többségében bevett gyakorlattal ellentétben – szűk és formális. A nyugat-európai állásfoglalási és javaslattételi joggal szemben a magyar üzemi és vállalati tanácsoknak mindössze szerény véleményezési és információigénylési joguk van. A szakszervezetek keményen tiltakoztak az Orbán-kormány által bevezetett Munka Törvénykönyvének (Mt.) módosítása ellen, amely lehetővé tette, hogy ha egy vállalatnál nincs szakszervezeti képviselet, az üzemi megállapodás kollektív szerződésként (ksz) funkcionálhat. Ezt a lehetőséget az MSZP-vel szervesen összefonódó MSZOSZ a Medgyessy-kormány felállása után töröltette. Ezzel védelem nélkül hagyta a multinacionális cégek munkavállalóit. A szakszervezeti mozgalom mai meghatározói, mit sem törődve a dolgozók érdekeivel, presztízsokokból egyértelműen az üzemi tanácsi munkavállalói képviselet teljes megszüntetéséért küzdenek. Ellentmondás, hogy a 94/45 számú közösségi irányelv felállította az európai üzemi tanács intézményét, és megjelent a világ üzemi tanácsának intézménye is.
Ellentétben a magyar szakszervezetek többségével, és elsősorban az MSZOSZ törekvéseivel, az üzemi tanács mai német, osztrák, holland, spanyol, portugál rendszeréhez hasonló megoldása nálunk is indokolt azzal, hogy együttműködési jogosítványait az említett EU-tagállamokhoz hasonlóan az üzemi munkavállalókat érintő valamennyi munkahelyi, bérügyi, balesetvédelmi és üzemhigiéniai kérdésre ki kellene terjeszteni. Ez nem jelentene a szakszervezeteknek preszítzsveszteséget; csupán hatékonyabb érdekvédelemre sarkallná őket. Példakép lehet a magyar szakszervezeti mozgalom számára az EU-tagállamok szakszervezeti hálózata, amely jelentősen közrehatott abban, hogy fennmaradjon az üzemi tanács együttműködési jogosultsága, sőt szélesedjék az üzemi munkaegészségügy és balesetvédelem terén.
A másik komoly probléma a kollektív munkaügyi érdekegyeztetés megoldatlansága, amiért nemcsak a rendszerváltás kormányai, de a szakszervezetek is felelősek. Az Mt. csupán egy szakaszt szentel az országos érdekegyeztetésnek, miközben a területi és az ágazati érdekegyeztetésről nem tesz említést. Ez utóbbiakról csupán a közalkalmazotti törvényben (Kjt) esik szó. Az Mt.-nek e hiányossága ma is fennáll. Herczog László, a munkaügyekért felelős mindenkori helyettes államtitkár kidolgozott egy országos általános és ágazati, valamint területi szinten kiépítendő olyan háromoldalú érdekegyeztetési fórumot, amelybe betagozódott volna a már eredetileg is a Kjt.-ben fennállt közalkalmazotti érdekegyeztetés. E koncepció értelmében az Országos Érdekegyeztető Tanácsban és az ágazati, területi bizottságokban a szakszervezeti és a munkáltatói szövetségek jogszabályilag meghatározandó paritásos taglétszám alapján képviseltethetnék magukat.
A Herczog-javaslat alapján azonban csak egy háromoldalú szakszervezeti, munkáltatószövetségi és kormányoldali megállapodás született, amely ágazati, és területi bizottságokról nem szól. Sőt az Orbán-kormány hivatalba lépése után a szakszervezeteknek az új kormánnyal szembeni teljesen ellenséges, érdemi tárgyalásra nem hajlandó magatartása, valamint az erre reagáló, tárgyalást kerülő kormányzati hozzáállás miatt évekig szünetelt az országos érdekegyeztetés. Csak az előző ciklus utolsó harmadában kezdett el működni az országos érdekegyeztetés, amely a kormányváltás ellenére ma sem jobb. A hat szakszervezeti szövetség ma is a pártállami SZOT-vagyon 1992. évi, szakszervezetek közötti taglétszámarányos felosztása szerinti arányban kap részvételi jogosultságot. Akkor a SZOT jogutódját képező MSZOSZ-nek jutott a vagyon mintegy 90 százaléka, az újonnan alakult szakszervezeti szövetségek (LIGA, Autonómok, Munkástanácsok stb.) a vagyonnak csupán a tíz százalékához jutottak hozzá. Ebben közrejátszott, hogy a SZOT-hoz, majd az MSZOSZ-hez – mint jogutódjához – tartozó szakszervezetekkel megállapodva a munkáltatók hivatalból levonták a „hagyományos” szakszervezeti tagok munkabéreiből a tagdíjat. Azt, aki pedig a „hagyományos” szakszervezetből a „rendszerváltó szakszervezetek” valamelyikébe átlépett, különböző retorziókkal sújtották. Emiatt az újonnan létesült szakszervezetek nem adták ki tagjaik névsorát, a régiek pedig nyilvánossá téve azt, még manipulálni is tudtak a vagyon szétosztásánál és az ÉT-be történő fölényes bejutásnál.
Azóta a vagyonnal reprezentativitást alátámasztani merőben anakronisztikus, már csak azért is, mert az MSZOSZ-nél a vagyon túlnyomó része eladások és felélések folytán gyanús módon elolvadt (Dózsa György úti MSZOSZ-székház eladása, balatoni szakszervezeti üdülők MSZOSZ-funkcionáriusokhoz kerülése, rózsadombi szakszervezeti üdülő szomorú sorsa). Emiatt az újonnan alakult szakszervezetek eddig soha sem tudtak az érdekegyeztetésben hatékony szerephez jutni. A megoldás érdekében az érdekegyeztetési fórumot a Herczog László által kidolgozott koncepció szerint valósítanák meg, s csak annyiban kellene módosítani, hogy a német megoldáshoz hasonlóan egyik szociális partnert se kössék a reprezentativitás miatti megszorítások. Ez szabad lehetőséget jelentene az érdekvédelmi szervezeteknek. Így megnyílna a lehetőség a munkavállalói érdekvédelembe új szellemet bevinni tudó és akaró szakszervezetek előtt. E módosításon kívül azonban további változtatás nem lenne helyes. Így az állami közreműködés nélküli német kétoldalú érdekegyeztetési rendszerrel szemben Magyarországon az állami közreműködéssel történő, háromoldalú látszik jobbnak. Ezt csak akkor lenne indokolt kétoldalúvá alakítani, ha a szociális partnerek csak ágazatilag tagozódnának, nem pedig politikai irányzatok szerint is – Magyarországon éppen a politikai tagozódás miatt indokolt a háromoldalúság fenntartása.
Az érdekegyeztetés itt bemutatott, felülről kiépülő rendszerével szemben kialakítható volna spanyol–portugál mintára egy alulról történő építkezési rendszer is. Ennél a vállalati szinttől felfelé egészen az országos (nemzeti) munkatanácsig a taglétszámtól függően automatikusan kerülnek be vagy esnek ki a szociális partnerek. Magyarországon ez a szisztéma a munkavállalói oldalt érintve a vállalati érdekegyeztetési és ksz.-kötési szintig kiépült. Ezt a spanyol–
portugálhoz hasonlóan ki lehetne terjeszteni a munkáltatói oldalra. Másrészt mind a két oldalt országos szintig eme automatikus rotációs alapon fel lehetne futtatni. Mivel az üzemi dolgozók közvetlenül is jelölhetnek tanácsokat, és így olyan vállalatnál is megalakítható az üzemi tanács, amelynél szakszervezeti képviselet nincs, indokolt lenne a szakszervezeti befolyástól mentes üzemi tanácsok szövetségét országos szintig kiépíteni.
Az érdekegyeztetési rendszer itt felvázolt mindkét modellje életképes. Csak a szociális partnerek és az állam megállapodásán múlik, hogy melyiket választják. Lehet, hogy önérdekből a szociális partnerek, mindenekelőtt pedig a szakszervezetek mind a két formát elutasítják. Így a társadalmi partnerek toleranciáján múlik, hogy kialakul-e Magyarországon az európai szintű érdekegyeztetés; vagy marad a jelenlegi, amely színvonaltalan, és nem sokat ér.
A pozitív változás sürgőssége mellett szól az, hogy a sajtó szerint jelentős létszámleépítéseket jeleznek a következő évre (a nagy munkáltatók közül csak a MÁV nem tervez leépítést jövőre; a Videoton, a Matáv, a Posta igen). Az IBM székesfehérvári gyárának felszámolása közvetlenül az önkormányzati választásokat követően beindult. Tárgyilagosan ki kell mondani, hogy az Orbán-kormány többet tett főként a Horn-kormány által a munkavállalók sérelmére végrehajtott privatizációk ellen (a Danone győri üzeme, cementipar, energiaipar), mint amennyit az MSZP–MSZOSZ valaha is tett (lásd Bokros-csomag).
Hogy mennyire szükséges az egységes szakszervezeti fellépés és az üzemi tanács intézményének erősítése, az kitűnik a német Lidl élelmiszer-kereskedelmi üzletlánc Székesfehérvárra tervezett beruházásából. Ott ugyanis a foglalkoztatás ára a szakszervezet és az üzemi tanács működésének tilalma, a munkaközi szünet nélküli műszakledolgozás lesz!
A szerző egyetemi tanár (Miskolci Egyetem,
mukajogi tanszék)