A jövő ombudsmanja és a demokrácia

Már megírtam a cikkemet a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának a felállítani tervezett hivataláról, és ebben fenntartásaimat fejeztem ki az új hivatallal szemben, amikor megjelent Vay Márton cikke erről (Magyar Nemzet, 2002. január 24.), nagy lelkesedéssel támogatva ennek felállítását. Így vitacikként is felfoghatók a következő soraim, bár eredetileg nem ennek szántam.
A híradások szerint a tavaszi hónapokban az Országgyűlésben a bizottságok elé kerül e hivatal felállításáról szóló törvényjavaslat, melyet szocialista képviselők nyújtottak be. Alapvetően a jövő társadalmát igyekszik védeni a környezeti ártalmakkal szemben ez az új ombudsman, így némileg érthető, hogy még Illés Zoltán, a Fidesz képviselője is pozitívan nyilatkozott ennek a posztnak a létrehozásáról. Átszaladva azonban a törvényjavaslat főbb rendelkezéseit, a vizsgálódóban kételyek ébrednek az új ombudsman-intézménnyel szemben.
Alapvetően Sólyom László volt alkotmánybírósági elnök készítette a tervezetet a Védegylet keretén belül, és ezt vették át tőle a szocialisták. Javaslatuk szerint az új ombudsmannak saját hivatala lenne, és nem lenne betagolva a többi ombudsman szervezetébe. Az új ombudsman fontos sajátossága lenne, hogy nemcsak a hatóságok működését vizsgálná, hanem a magánszférában is vizsgálódhatna. Ez nagyon kitágítaná az ombudsmani hatáskört, hisz gondoljuk el, hogy néhány ezer hatósági ember helyett sok millió állampolgárt is ellenőrizhetne a hivatal. Ráadásul a törvénytervezet nem szűkíti le az új országgyűlési biztos hatáskörét a környezetvédelemre, hanem a kulturális környezetet, a műemlékvédelmet, az oktatást is szemmel tartaná, vagyis tulajdonképpen a teljes társadalmat és az állami vezetést ellenőrzése alá vonhatná. Belegondolni is rossz, hogy esetleg azért torpedóznának meg egy fontos munkahelyteremtő beruházást, mert egy ember úgy látná – lényegében szinte isteni adottságokkal felruházva –, hogy az esetleg a harminc év múlva megszülető nemzedék érdekeit valamilyen formában ez sérteni fogja. Nem arról van szó, hogy nem kell törődni a jövő nemzedékkel, de az az elképzelés, hogy egy ember – félretolva a demokratikus akaratképzés és a milliók választásokon kifejeződő akaratait – jobban tudja előre látni a jövő történéseit, mint a kollektív bölcsesség, alapvető kételyeket ébreszt. Volt már egyszer egy elképzelés arról, hogy egy felvilágosult élcsapat majd a nép helyett látja a jövőt, és elvezeti oda az emberiséget, de ennek csődjéről itt Közép-Európában nem sokat kell beszélni a kommunizmus bukása óta. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a ma élő emberek érdekeit alárendeljük egy rendkívüli ember által előre látott jövőnek.
Az új országgyűlési biztos nem lesz hatóság, de például a környezet állapotát érintő adatokhoz való hozzáférésben még állam- és üzleti titok sem akadályozza meg, mivel joga van közmeghallgatást kezdeményezni, továbbá véleményt nyilvánítani azon nemzetközi kötelezettségvállalásainkról, amelyek az emberiség közös örökségét érintik. Ebbe a körbe egy kis belemagyarázással rengeteg dolog beletartozik, a honvédelmi tevékenységtől kezdve egy zöldmezős beruházás engedélyezéséig, így egy masszív médiakampánnyal ezen új országgyűlési biztos, egy esetlegesen vele szemben álló politikai táborban lévő kormányt lényegében le tudna bénítani.
És itt egy fontos összefüggésre kell felhívni a figyelmet. Nem hiszem, hogy csak nekem tűnt fel, hogy az első ciklus lejárta óta az új ombudsmanok az elődeikhez képest szinte mintha nem is léteznének. Hatalmasabb ember nem volt az Orbán-kormány alatt az adatvédelmi ombudsmannál, de a többi ombudsman tevékenysége is ezerszeres felhangosítás mellett zajlott. De igazán a szabad demokraták háttérértelmiségéből származó adatvédelmi ombudsman tehetett meg bármit, a tömegmédiumok mint a demokrácia és a jogállam megtestesítőjét tálalták véleményét. Nem így áll a helyzet a mai adatvédelmi ombudsmannal, de különösen az általános ombudsmannal, akit a katolikus életvédő egyesület embereként aposztrofálnak a domináns balliberális véleményformálók. A mai ombudsmanok így – a tömegmédiumok támogatásától megfosztva – hatalom nélküliek, véleményük negligálható, sőt a médiumok még őket kezdik ki, ha a nekik kedves minisztérium vagy hatóság vezetőjét kritizálják. A fontos következtetés tehát az, hogy az ombudsman annak a politikai erőnek a kezében hatalmas, aki uralja a tömegmédiumokat, ám ha a médiumokkal egy táborból származó erők vannak kormányon, akkor letompítják az ombudsmanok hatását. Ha pedig az ombudsman a médiumokkal szemben álló politikai erőkhöz tartozik, akkor érdemes észrevétlennek maradnia, mert bizton számíthat a véleményformálók és a médiaértelmiség támadásaira. És mint a jelen helyzet mutatja, ezt pontosan meg is értik az ombudsmanok, nem mennek fejjel a falnak…
A közvélemény előtt úgy szerepel ez az új hivatal, hogy Sólyom László, a nagy tiszteletnek örvendő valamikori alkotmánybíró lesz a pozíció várományosa. Ha az ember felidézi azt a tényt, hogy Sólyom László – többek között – a szocialisták és a szabad demokraták ellenállása miatt nem lett a második ciklusában alkotmánybíró, akkor kérdések merülnek fel ezzel kapcsolatban. Ugyanis ezt alapul véve az a gyanú merül fel a vizsgálódóban, hogy a szocialisták Sólyom László személyének lebegtetésével – mint e poszt várományosával – csak az ellenzék megnyugtatását akarják elérni, hogy megszavazzák ezt a törvényjavaslatot, ami kétharmados szavazattöbbséget igényel. Ám később, a jelenlegi kormánypártok hozzájuk közelebb álló személlyel igyekeznek majd betölteni a pozíciót. Ha Sólyom László a szocialistáknak és a szabad demokraták számára nem felelt meg mint újraválasztott alkotmánybíró, akkor miért felelne meg e sokkal nagyobb hatalmi pozíciónak? Ettől függetlenül is, ha láttuk, hogy milyen óriási hatalmat rejtenek az új ombudsman jogosítványai, amivel lényegében le tudja bénítani az egész központi államrendszer működését egy-egy vétójával, illetve intézkedésével, akkor ki lehet jelenteni, hogy egy demokráciában ez tulajdonképpen egy diktátor szerepét jelentené. Aki nemcsak álmodozik a társadalom megmentéséről és a környezeti katasztrófák elhárításáról, hanem ismeri a modern állami hatalomgyakorlás rendszerét, az tudja, hogy egy ilyen széles jogosítványokkal felruházott poszt bármikor egy diktátor szerepébe csúszhat át. Ezért nem lehet támogatni egy ilyen hivatal létrehozását.

A szerző jogász-szociológus