Prága és Budapest

Tavaly december óta Pavel Bém személyében új főpolgármestere van a cseh fővárosnak. Bémet a posztra a jobboldali Polgári Demokrata Párt (ODS) delegálta, s a kommunizmus alóli felszabadulás óta ő sorban már a negyedik konzervatív főpolgármester Prágában. Mert ahogy Demszky Budapestje tizenkét éve – vele együtt – vörösödik, Prága a rendszerváltozás óta folyamatosan jobbra szavaz. S míg a tavaszi csehországi országgyűlési választásokat a szociáldemokraták nyerték, és ma ők kormányoznak, Prága akkor is és az őszi önkormányzati választásokon is a jobboldalnak, a Polgári Demokrata Pártnak szavazott többséget. Így – ma sajátos módon a szociáldemokratákkal együttműködve – már tizenkét éve ők irányítják a fővárosi önkormányzatot.
Talán ennek is köszönhető, hogy Budapesttel ellentétben a prágai utcákon nem ér bokáig a piszok. De kevesebb a hajléktalan is, és az eltelt tizenkét év alatt a belvárosi épületek nagy részét sikerült renoválni. Rögtön megjegyzendő: gyakran hallható érv, hogy Budapestnek jóval nagyobb a belvárosa, emiatt lassúk a felújítási folyamatok – a prágai épületek azonban javarészt barokk és gótikus stílusúak, amelyek felújítása több pénzt és munkát igényel, mint a pesti századfordulós palotáké. A régi épületek elhanyagolása egyébként mindkét fővárosban a burzsoázia felett győzedelmeskedő kommunizmus egyik szimbóluma volt. De mielőtt túlságosan ideológiai síkra terelnénk a szót, érdemes néhány konkrét szempontból is összehasonlítani a két fővárost. Nemcsak azért, mert egy időben éltük át a kommunizmus bukását, s most együtt csatlakozunk az EU-hoz, hanem azért is, mert míg az előző prágai főpolgármester, Igor Nemec – eredeti szakmáját tekintve – numerikus matematikával foglalkozott, Pavel Bém pedig pszichiáter, nekünk Budapesten egy szociológusunk van. Így az alábbiakban egy kicsit szociológusszemmel is igyekszünk összemérni Prágát és Budapestet. A legfontosabb tényező, amelyet végig szem előtt kell tartanunk, hogy Budapest lakossága (1,740 millió fő) csaknem a másfélszerese Prágáénak (1,187 millió fő).
Az a tény, hogy Prágát 2001-ben 1 839 345 külföldi turista látogatta meg, Budapestet viszont csak 1 537 583, önmagában véve még nem feltétlenül érdekes. Ha azonban azt nézzük, hogy a turistákat a cseh fővárosban 72 671 ágy várja a budapesti 41 920-szal szemben, s ehhez még a két város méreteit is figyelembe vesszük, arra következtethetünk, hogy a külföldieknek nemcsak vonzóbb Prága, hanem bizony a vendéglátás minőségében is felülmúlja a magyar fővárost.
A következő néhány adat a cseh statisztikai hivatal internetes oldaláról való, egy olyan táblázatból, amely a közép-európai fővárosokat hasonlítja össze. Ezek a számok első ránézésre talán megkopottnak tűnhetnek, hiszen a tárgyalt év 1998. Általuk azonban lehetőségünk nyílik Demszky egy olyan korszakát vizsgálni, amikor a Fidesz „fővárosellenes” politikája még nem szolgálhatott ürügyül Budapest sikertelenségére. 1998 volt ugyanis az utolsó olyan esztendő, amikor Hornék még öt hónapon át hivatalban voltak, és az ország aktuális éves költségvetése is az ő nevükhöz fűződik. Tehát egy fontos adat, amely valamelyest értelmezi az idegenforgalmi mutatókat: Prágában az emberek 3,8 százaléka dolgozott a vendéglátásban és a szállodaiparban, míg a budapestieknek csak a 2,7 százaléka. Egy másik adat, ezúttal az épületrenoválásokhoz: 1998-ban a prágai dolgozók 7,4 százaléka dolgozott az építőiparban, míg Budapesten csak harmadannyi: 2,5 százalék. Még egy beszédes szám: a cseh fővárosban 206 buszvonalra volt szükség a budapesti 150-nel szemben, és emellett, érdekes módon, az ezer lakosra jutó autók száma is Prágában volt több: 511 – míg Budapesten 294. Hasonló jelenségek voltak megfigyelhetők a kultúra terén is. Amellett, hogy Prágában több a színház (26, Budapesten 21) és a könyvtár (101, Budapesten 74), náluk egy év alatt 458 opera-előadás volt, míg Pesten csak 249 – bábszínházban 607 előadás, Pesten 360. Ennyit az 1998-as évről, amikor Demszkynek még nem állt teljes egészében rendelkezésére az a kifogás, hogy a Fidesz-kormány megfojtja a fővárost.
Persze voltak és vannak területek, ahol Pest vezet. Ilyen például a levegőben lévő por mennyisége. Messze felülmúljuk Prágát. De több nálunk a multinacionális bevásárlóközpont és a hajléktalan is. Jöjjön az utolsó adat 1998-ból: miután Václav Klaus (ODS) konzervatív kormánya – pénzügyi botrányai miatt – csúfosan megbukott, és az egykori jegybankelnök, Josef Tosovsky vezetésével egy ideiglenes kormány vette át az ország irányítását, 1998 júniusában Csehországban előre hozott országgyűlési választásokat tartottak. Ezen a szociáldemokraták győztek. De Prágában ekkor is másképp szavaztak. A két nagy rivális párt közül a jobboldal, azaz a Polgári Demokraták 306 400, míg a szociáldemokraták feleannyi, 169 200 szavazatot kaptak. Ezek az arányok az ezt követő őszi önkormányzati választásokon is változatlanok maradtak. A fővárosi képviselő-testületbe ekkor 312 polgári demokrata mellé csupán 139 szociáldemokrata képviselőt választottak be, és természetesen főpolgármesterük (Jan Kasl) is a jobboldalról került ki. Elmondhatjuk tehát: a prágaiak a rendszerváltozás óta következetesek politikai döntéseikben.
Akárcsak a pestiek. Akik tavaly októberben újabb négy évre (összesen már tizenhat évre) adtak megbízást az egykori rebellis maoista Demszky Gábornak. Hogy nekik ebben mi az üzlet, nem tudni. Azt sem, hogy Demszky mivel érdemelte ki ezt a hatalmas támogatást. Talán a köztisztasággal? Nem. Kulturális sikerekkel? Nem. Idegenforgalommal? Nem. De hát akkor mivel? Nemrég azt mondta: „Budapest Magyarország motorja, ezért a fővárost nem szabad lassítani, hanem éppen ellenkezőleg, segíteni kell” (2002. december 23.). A pénz, a pénz és a pénz helyett a fővárost azonban ideje lenne lassan másképp is segíteni: talán a prágai példát követve előbb-utóbb egy jobboldali főpolgármesterrel.

A szerző egyetemi hallgató