A kormány következetessége és a büntetőpontok

A polgári kormány előterjesztése alapján az Országgyűlés elfogadta a közúti közlekedés előéleti pontrendszerére vonatkozó törvényt, amely 2001. január 1-jén lépett hatályba. A törvényjavaslat beterjesztését csaknem egy évtizedes előkészítő munka, tapasztalatgyűjtés előzte meg, mégis széles körű, mesterségesen gerjesztett társadalmi vita bontakozott ki szükségességéről annak ellenére, hogy bevezetését a magyar társadalom 57 százalékos mértékben támogatta. A pártok véleményüket attól függően fogalmazták meg, hogy a parlamenti patkó mely részében foglaltak helyet. Számos félreértés vagy szándékos félreértelmezés hergelte az érintett autóstársadalmat, az országgyűlési jegyzőkönyvek tanúskodnak minderről.
A kormány szándékát világosan tartalmazta az elfogadott törvény: a gépjárművezetők önkéntes jogkövető magatartásának elősegítése, a közúti közlekedés biztonságának javítása. Azt gondolhatnánk, hogy ez olyan cél, amelyért a politikai szempontok félretehetők, hiszen mindannyian közlekedő emberek vagyunk. A sok félreértés, a törvény ismeretének hiánya sokakban ellenkezést váltott ki, és a sajtó adós maradt a pontos tájékoztatással.
Mely szabályszegés esetén jár a büntetőpont?
Nem kaphat büntetőpontot az, akit a bíróság vagy szabálysértési hatóság a járművezetéstől eltilt, de az sem, akinek a szabálysértése nem jelenti a közlekedés biztonságának fokozottabb veszélyeztetését. E két szélső helyzet között tehát azok a járművezetők szerezhettek és szerezhetnek büntetőpontokat, akik szabályszegést követnek el nem kiemelkedő és nem elhanyagolható súlyú cselekményükkel.
A 18 pont két éven belüli összegyűjtése eredményezheti a vezetői engedély elvesztését. Ezt a – jelenlegi szabályozás mellett – szinte lehetetlen „követelményt” csak az tudja teljesíteni, aki e rövid idő alatt 18 szabálysértést vagy három szándékos, illetve öt gondatlan közlekedési bűncselekményt követ el. Nem is akadt ilyen ember az országban. Fel kell tennünk a kérdést: miért siklott ennyire félre a jogalkotási szándék? Erre a kérdésre a választ hűen tartalmazzák a törvényjavaslat országgyűlési vitáját rögzítő jegyzőkönyvek.
Az akkori szocialista–szabad demokrata ellenzék, és tegyük hozzá, a kisgazdapárt néhány képviselője – akik már nem tagjai az Országgyűlésnek – vehemensen tiltakoztak a szabálysértések 1–3 büntetőponttal való megkülönböztetése ellen, és ezért a minél nagyobb parlamenti és ezen keresztül társadalmi támogatottság elérése céljából engedett a polgári kormány: minden szabálysértést egy büntetőponttal rendelt büntetni.
Másfél év alatt 204 818 gépjárművezető
234 526 pontot gyűjtött össze, 11, illetve 12 pontot egy-egy járművezető tudhat magáénak, ennél többet senkinek nem sikerült elérnie.
Az akkor ellenzéki, ma kormányon lévő MSZP–SZDSZ-es politikusok – mondhatják büszkén – eredményesen harcoltak a törvényjavaslat puhításáért, az elérhető pontszámok csökkentéséért, a törvény hatástalanságáért. De ma ők kormányozzák Magyarországot, többségi akaratukkal ők alkotják törvényeinket, s mint ismeretes, sok kérdésben megváltozott a véleményük. E törvény esetében sincs ez másképpen: megtudhatjuk tőlük, hogy indokolt a pontrendszer fenntartása, sőt azt szigorítani kell: a szabálysértéseket súlyuknak megfelelően differenciálni kell, 1 és 3 pont közé kell besorolni.
Hol vannak ma már azok a riogatások, azok a meggyőződések, amelyek a kompromisszumot kereső Fidesz-frakciót engedményre késztették: „meg vagyok győződve arról…, hogy ha tömegesen, pillanatok alatt elveszítik az emberek a jogosítványukat, akkor egyszerűen az új sikk az lesz, hogy neked sincs, nekem sincs, neki sincs, és mindannyian közlekedünk”. „Nem jó az a törvény, amely olyan szankciórendszert tartalmaz a járművezető számára…, hogy 100 kilométernél kiadhatja az ablakon a jogosítványát” – érvelt az MSZP szónoka. Az SZDSZ korábban a törvényjavaslat visszavonását követelte – mint sok más esetben az előző négy év alatt –, ma ők is más hangot hallatnak. Az akkori hatpárti egyeztetésen született négypárti megállapodás felhatalmazást adott a kormánynak arra, hogy 2003. január 1-jével rendeletben határozza meg a pontrendszer hatálya alá tartozó szabálysértéseket és az egyes szabálysértésekhez rendelt pontok számát 1 és 3 pont között.
Elmúltak az alkotmányos aggályok, a kormányon lévők már nem követelik hangosan a törvényi szintű szabályozást, az Országgyűléshez a törvényben meghatározott határidőn túl beterjesztett jelentésük mindenben a Fidesz képviselőcsoportja által támogatott eredeti szabályozást ajánlja. A kormányrendelet, amelynek január 1-jén kellett volna megszületnie, elismerése lesz annak, hogy az MSZP–SZDSZ-kormány számára a törvények és a rendeletek csak addig elfogadhatatlanok, amíg azt nem ők vagy az ő többségükkel működő Országgyűlés fogadja el.
A szerző országgyűlési képviselő (Fidesz)