A patikus személyiségi joga

Úgy tűnik, hogy a nemzetközi piaci mércével is európai szintű és Európában a legalacsonyabb költséggel, magas szakmai elvárásokkal működő gyógyszertárakkal akar fizetni a kormány a rendkívül erős lobbival rendelkező gyógyszergyártóknak a múlt évben elmaradt gyógyszeráremelésért cserébe.
Valószínűleg ennek alátámasztására készülhetett a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) azon tanulmánya, amely alapján modellezhető a kormány szándéka.
Mi a multinacionális vállalatok célja?
A reklámok segítségével a beteget fogyasztóvá, vásárlóvá kell degradálni. A jól célzott reklámokból a fogyasztó megtudja, hogy mi is a betegsége! Mindannyian tapasztaltuk a reklámok hatását. A „vásárló” bejön a patikába, kéri a reklámokban szereplő gyógyszert, a nevét sajnos nem tudja, sőt még azt sem, mire ajánlották, csak azt, hogy milyen színű dobozban van. Amikor megkérdezzük, hogy ténylegesen mi a panasza, akkor vagy orvoshoz küldjük, vagy a panaszok alapján ajánlunk neki valamilyen gyógyszert, amely gyakran más, mint a reklámozott termék. Ebben az esetben a gyógyszergyártó gyógyszerfogyasztásra ösztönző reklámja korlátozottan érvényesül, mert még egy – a beteg egészségét védő – korlátba ütközik: kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét… Ma még működik. A profitnövelés érdekében azonban el kell távolítani a szakértői gyógyszerész-orvos kontrollt a gyógyszerforgalomból. A cél az, hogy a vásárló a reklámok hatására minél több gyógyszert fogyasszon. Nem baj, ha előbb-utóbb a túlzott gyógyszerelésből származó mellékhatásokat is további gyógyszerrel kell gyógyítani, mert ez is a multinacionális gyógyszergyártók profitját növeli! És ez az ördögi kör forgalomnövekedést eredményez. Ez lehet az egészséges életmódot hirdető kormánypolitika célja? Milyen következtetést lehet a benzinkúton elkezdődő gyógyszer-árusítási kísérletből levonni? Előre megmondom: szakértelem nélkül is lehet gyógyszert eladni. Sikeres lesz a lakosság gyógyszerfogyasztásának növelése.
Kísérletek helyett célszerűbb lenne a liberalizációt korábban bevezető országok mellékhatásokról szóló statisztikáinak begyűjtése és összehasonlítása a hazaiakkal. Ebből következtetni lehet arra is, hogy várhatóan hány ember fizet ezért az egészségével.
Ha a GVH figyelembe vette volna, hogy a magyar patikák Európában a legalacsonyabb költséggel működnek, akkor azt a következtetést kellett volna levonnia, hogy a patikák árrésének emelése szükségszerű, nem pedig azt, hogy a likviditási gondokkal küzdő patikákat most versenyeztessük a tőkeerős multinacionális cégekkel.
Samuelson és Nordhaus közgazdászprofeszszorok a tökéletlen versenyről a következőt írják: „Ha a monopolhatalom – egy nagy cég azon képessége, hogy befolyásolja egy adott piac árait – gazdaságilag valóban jelentőssé válik, azt tapasztaljuk, hogy az árak a hatékonysági szint fölött vannak, a kereslet és a termelési szerkezet eltorzul, és a profitok meghaladják a normális értéket. E profitokat ezután esetleg félrevezető reklámokra fordítják, sőt talán még arra is, hogy befolyást és védelmet vásároljanak a törvényhozóktól.”
A szerzők a modern kapitalizmusról azt írják: a fogyasztók nem urai saját gondolataiknak, a reklám alakítja preferenciáikat…
A GVH által preferált, a felépített szabályzórendszer lebontásával előálló tökéletlen verseny egy speciális termék, a gyógyszer esetében a következőképpen alakul. A versenyhivatal anyaga szerint meg kell szüntetni a patikanyitási korlátot. Zavaró, ha egy patikusnak személyi joga van, ezért ezt is le kell bontani. Elég, ha csak mint szakember vesz részt a gyógyszerforgalmazásban. Vezessük be a maximált árat (amitől lefelé eltérhetünk), így olcsóbb lesz a gyógyszer.
Mi következik ezután? Egy tőkeerős, multinacionális cég patikát nyit X városban, ahol néhány hónapig a maximált ár alatt értékesíti a gyógyszert a jelenleg is tőkeszegény, magyar tulajdonú, városi patikák mellett. Persze, ha ezt a betegek megtudják, ide mennek gyógyszerért. A többi patika tönkremegy, marad egy monopolhelyzetű gyógyszertár, amely ezután már könynyűszerrel meggátol minden patikanyitási szándékot. Nem kérdéses, hogy ki bírja tovább tőkével.
Kialakulhat a holland lefedettség, 10 ezer fő/patika, vagyis a patikák száma a felére csökken. Az árakat visszaemelik a maximális szintre, és megkezdik a profit termelését. A gyógyszerkiszolgálás és a szakmai tájékoztatás a bevásárlóközpontok szintjére süllyed. A hatékonyság érdekében a gyógyszerészek és a szakdolgozók számát a felére-harmadára csökkentik. Megszűnik a nemzeti gyógyszerészet!
A kiskereskedelmi gyógyszerpiacon a multik érdekérvényesítő szerepe következtében szabad árassá válik minden gyógyszer, és extraprofit keletkezik. Éjszakai ügyeletre sem lesz szükség, amit ma jelenleg ingyen látunk el, hiszen a benzinkút éjjel-nappal nyitva van. Csak a profitszerzésre kell koncentrálni. A reklámok pedig akadály nélkül hatolnak a vásárlókig. De hol marad a folyamatból a beteg?! A beteg észre sem vette, hogy közben vásárlóvá alakult. Talán ez a sokat emlegetett lakossági érdek? Vajon ezzel az állam jól jár? Az európai uniós csatlakozás után a multinacionális cégek a leányvállalatuk utáni társasági adót az anyavállalat országában fizetik be. Így az állam a gyógyszerpiac egészét tekintve még a patikák társasági adójától is elesik! A társadalombiztosítást fizetők pénzén képződő gyógyszerpiaci nyereség adózás nélkül hagyhatja el az országot. A reklámokkal elért forgalomnövekedés torz gyógyszerfogyasztáshoz vezet, amely újabb állami kiadásokat generál. A gyógyszer-kiskereskedelemben a szakmai elvárások csökkenése miatt létszámleépítés következik be, az állami bevételek csökkennek, a munkanélküliség pedig növekedni fog. Mindenki gondolja át, és belátja, hogy reálisan végrehajtható, ördögi tervről van szó.
Természetesen a verseny csak addig folytatódik, amíg a multinacionális cégek meg nem szerezték a magyar patikákat, az összes magyar gyógyszer-nagykereskedőt, és monopolhelyzetükkel visszaélve drágább lesz a gyógyszer. Azután az egészségügyi ellátórendszer és a lakosság kamatokkal együtt extraprofit szerzését biztosítja az így létrejött monopólium részére. A GVH anyaga ezt a jövőképet vetíti elénk. Így már érthető, miért kell a verseny.
Összegezve, a versenyhivatal a fentiekben leírt, torz piaci versenyt támogatja (pedig ennek kivédése lenne az alapvető célja), és olyan versenyfeltételek kialakítását ajánlja, amelyben a magyar tulajdonú patikák eleve vesztes pozícióból indulnak. Hamisan hivatkozik a versenyhivatal arra is, hogy az európai uniós jogharmonizáció miatt szükséges a változásokat végrehajtani, mivel a patikaműködésre vonatkozó jogszabályaink jelenleg is EU-konformak. A szaktárca nyilatkozataiból látható, hogy a kormány liberalizációs politikája megegyezik a GVH által leírtakkal. Ezért a gyógyszerészeknek nyilvánosságra kell hozni a kormánypolitika igazi szándékát, és határozottan fel kell lépni a magyar gyógyszerészellenes liberális kormánypolitika ellen. Országos megmozdulások szervezését elkerülhetetlennek látom.
A szerző gyógyszerész