A Rákóczi Szövetség a felvidéki magyarságért

A Rákóczi Szövetség 1989 óta működik mint a felvidéki magyar kisebbség kulturális tevékenységét támogató szervezet. Ezért mi is elmondhatjuk: megrendülve tapasztaltuk, hogy bizonyos nemzetközi és magyarországi testületek, valamint személyek, továbbá egyik-másik Magyarországgal szomszédos ország kormánya mindent elkövet, hogy a státustörvényt megcsonkítsák. Sőt például Szlovákiában – a 2004-es uniós csatlakozás esetén – a törvény hatályának elvesztésében reménykednek. Ezért mi is arra kérjük a magyar kormányt – a Magyar Nemzetben február 1-jén megjelent felhívásnak megfelelően –, kövessen el mindent annak érdekében, hogy valamennyi illetékes európai fórum előtt világossá váljék: a magyar státustörvény az európai kultúra szellemében, népek és népcsoportok elemi emberi jogainak alapján született.
Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke, aki az elmúlt években az Illyés Alapítvány kuratóriumának az élén is eredményes munkát végzett, mindent megtett a határon túli magyar kisebbségek kulturális támogatásáért. A Rákóczi Szövetség Alapítványa, a Város és Vidéke Célalapok és a Szlovákiai Magyar Pedagógus Szövetség együttműködésével, az Illyés Közalapítvány támogatásával három év óta folyó beíratkozási program a 2002. évben a magyar iskolaügy újabb sikereit hozta. Ugyanis a szlovák oktatási minisztérium adatai szerint a magyar tannyelvű iskolákban 2,54 százalékkal több diák kezdte el a tanulmányait a múlt évihez képest. A legjobb eredményt a vágsellyei járásban érték el, ahol a magyar iskolákba beíratkozott diákok aránya 4,8 százalékkal növekedett.
A magyar iskolaügynél maradva, a Rákóczi Szövetség az elmúlt esztendőben tizedik alkalommal szervezte meg október 22-i rendezvénysorozatát, azon belül pedig a Gloria Victis történelmi vetélkedő programját. Ennek az ünnepségsorozatnak a célja hagyományosan, hogy így tegye történelmünk részévé az 1956-os forradalmat. A négynapos ünnepségsorozat kiemelkedő eseménye volt a megemlékezés a Műegyetem aulájában, ahol Kovács Kálmán miniszter, az egyetem egykori oktatója tartott ünnepi beszédet. Az ünnepséget a hagyományos fáklyás felvonulás követte a Bem térre, mintegy kétezer résztvevővel. Másnap, október 23-án délelőtt került sor középiskolás diákok háromfős csapatai között a történelmi vetélkedőre, amelyen nem csupán az anyaországi és a felvidéki, hanem a kárpátaljai, erdélyi és délvidéki magyar középiskolák csapatai is részt vettek! Ez alkalommal mintegy hatvan csapatból tizennégy határon túlról érkezett, és az első három helyezett között találjuk a keszthelyi Vajda János, a galántai (felvidéki) Kodály Zoltán és az óbecsei (délvidéki) gimnáziumok csapatát. Jómagam, mint aki kezdettől fogva tagja vagyok a zsűrinek, tanúsíthatom, hogy a vetélkedőn évről évre részt vevő magyar diákok – akiknek a száma legutóbb meghaladta a hétszáz főt – nemzetünk történelméből alapos felkészültségről tesznek tanúbizonyságot.
Mindehhez jelentékeny mértékben hozzájárult a Rákóczi Szövetség szervezőmunkája, amely nem csupán a Felvidékre terjed ki, hanem Kárpátaljára, Erdélyre és Délvidékre is. Így például az elmúlt évben Csíkszeredán, Temesvárott és Nagybányán alakultak helyi szervezetek, míg a délvidéki Zentán – ahol szintén a közelmúltban hoztuk létre alapszervezetünket – december elején a benesi dekrétumokról szóló időszerű témáról kértek fel engem előadás megtartására.
A szervezési munkával függ össze, hogy a Rákóczi Szövetség fennállása óta fontosnak tartja a felvidéki magyarság kulturális tevékenységének anyagi támogatását. Ezért hoztuk létre még 1990-ben a Csehszlovákiai Magyar Kultúráért Alapítványt, amelyet ma – a történelmi változás miatt – csak Szlovákiában működtetünk. Mintegy huszonöt városi célalap létezik Szlovákiában. Ez a célalaphálózat huszonöt dél-szlovákiai város köré szerveződött, és így a kistérségek társadalmi, kulturális életét tudja szervezni. A Rákóczi Szövetség célalapja ily módon az adott régió társadalmi mozgatórugójává vált. Az alapítvány élén Balázs György áll, aki a szövetség elnökségének a támogatásával már évek óta végzi ezt a fontos munkát.
Szövetségünk sokoldalú tevékenységére jellemző, hogy vezetőségi tagjaink közül Kún Ferencz és Lukács Ferenc a „népi diplomáciai kapcsolatok” címen végeznek biciklitúrákat a Felvidéken. Külön kiemelném a Göndöcs László-emléktúrát, amelynek létrehozója, Kún Ferencz, évről évre sikeresen megrendezi a Felvidéken a szövetségünk elhalt főtitkáráról elnevezett kerékpártúrát. A diákutaztatási program is hagyományosnak mondható szövetségünkben, amelyben a múlt évben 51 magyarországi iskola és intézmény vett részt. A vendégek fogadásáról 35 intézmény gondoskodott. A diákok 28 helyszínen ünnepelhettek együtt határon túli társaikkal a Felvidéken, Kárpátalján, Délvidéken, Burgenlandban és Erdélyben.
A múlt esztendőben egyedülálló programnak kellett tekintenünk, hogy a pozsonyi Casino meghívására ötfős vezetőségünk a régi magyar fővárosba látogathatott. Ugyanis annak igazgatója, Frideczky János leszármazottja annak a személyiségnek, aki a reformkorban Pozsony kulturális életének egyik vezetője volt. A Casino előadótermét megtöltötte a hallgatóság, és nagy érdeklődéssel hallgatta Halzl elnök beszámolóját, Kún Ferencz történeti visszatekintését, jómagam előadását a benesi dekrétumok előzményeiről és Stelczer Elemér tájékoztatóját az Esterházy Emlékbizottság munkájáról. Külön kell megemlítenem a budapesti Magyarok Házában havonta tartott klubrendezvényeinket. Martényi Árpád klubtitkár tavaly itt emlékeztetett bennünket a pozsonyi Jankovics Marcell, a kassai Márai Sándor, a Budapesten élő Ébert Tibor kerek évfordulóira, és ezeken a rendezvényeken került sor Jeszenszky Géza, Kiss Gy. Csaba és Popély Gyula időszerű témákról szóló előadásaira, a losonci Mihály Ferenc által szerkesztett nógrádi életrajzi lexikon bemutatójára.
Az idén fő feladatunknak tekintjük a névadónk vezette szabadságharc háromszáz éves évfordulójának méltó megünneplését. Erről esett szó már a múlt év folyamán, a Köröm községben tartott Rákóczi-fesztiválon, amelynek keretében felavattuk a Rákóczi-stációkat, Borsitól Kassáig: a fejedelem szülőfalujától nyugvóhelyéig. Az eseményen részt vett Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság elnöke, aki beszédében Rákóczi fejedelem történeti szerepével foglalkozva hangoztatta: „Magyarország legnagyobb történeti alakjának életéből merítve, erőt nyerhetünk ahhoz, hogy a gondokat leküzdjük.”
A Rákóczi Szövetség dióhéjban felsorolt tevékenysége bizonyítja, hogy egy anyaországban létező társadalmi szervezetnek mi mindent kell tennie a Trianon óta diszkriminált állapotban élő kisebbségeink érdekében. És akkor sem Szlovákia, sem Románia nem fogadják el a státustörvényt, mert Brüsszel számunkra sérelmes megnyilatkozásai erre ösztönzik szomszédainkat. Ezért igaza van szövetségünk somorjai vezetőjének, Fóthy Jánosnak, amikor – szinte a felvidéki magyarok álláspontját megfogalmazva – így írt a Magyar Nemzet december 9-i számában: „Meggyőződésünk, hogy a kedvezménytörvény senkit nem diszkriminál, és nem sérti Szlovákia szuverenitását sem. Csupán az itt élő magyarságot segíti nyelvének és kultúrájának megtartásában, mert a kultúra sokszínűsége nem gyöngíti, hanem erősíti az ország egységét.”
A szerző a Rákóczi Szövetség alelnöke