A Magyar Televízió elfoglalása

Alig győz ámulni az emberfia azon a kérlelhetetlen következetességen, ahogyan az MSZP– SZDSZ-koalíció folyamatosan tölti fel hűséges lakájaival a Magyar Televíziót. A véleményformáló, busásan megfizetett sajtómunkások hónapok óta a legkülönfélébb helyekről menetelnek az intézménybe. Lassan, de biztosan minden és mindenki a helyére kerül. Ahogyan a csodálatos piramisok építése a csúcsára tett piramidonnal fejeződik be, a hírek szerint úgy érkezik meg majd a fináléban Juszt László, mintegy megkoronázva ezt a gigantikus szocialista agit-prop. szörnyet.
De ne szaladjunk ennyire előre, vegyünk számba – a teljesség igénye nélkül – néhány műsort, azoknak vezetőit, szereplőit, sőt magát a csúcsvezetést is. Az intézményt jelenleg Ragáts Imre, a korábbi gazdasági alelnök vezeti, aki a Horn-kormány idején Suchman Tamás támogatásával érkezett a televízióhoz. (Mendreczky Károly gyors távozásában, valamint a társadalmi kurátorok Ragáts és a Nap-kelte visszatérése elleni tiltakozásának lesöprésében aktívan részt vevő Bakó Lajos korábbi kuratóriumi elnököt az MDF most ismét delegálta az elnökségbe.)

Bulvár és giccsparádé a műsorfolyamban

A tv2-től importált – a sajtóértesülések szerint Gál J. Zoltán támogatását élvező – Rudi Zoltán lett a hírigazgató. Rudi eddig pluszban vállalt ideiglenes programigazgatói beosztása hamarosan az MSZP választási kampányában nyíltan közreműködő Rangos Katalinra száll át. Sugár Ágnes, a baloldali kampányrendezvények rendszeres háziasszonya átmeneti kulturális igazgatóhelyettesi pozícióját nemrég a koprodukciós igazgatóság vezetésére cserélte le – bár a Magyar Televízió koprodukciós tevékenységet gyakorlatilag nem folytat –, így az összes külső produkció szerződéséért egy személyben lett felelős. Baló Györgyöt – a civil kurátorok által meghiúsított elnökjelölése után – a kulturális igazgatói pozícióval vigasztalták.
A műsorok között meg kell említeni a hétköznaponként élőben jelentkező Élesben című politikai show-t, amelynek műsorvezetői a Budapest Rádiótól (Fiala János), az Info Rádiótól (Obersovszky Péter) és a Magyar Hírlaptól (Szombathy Pál) érkeztek. Hozzájuk csatlakozott negyedikként a Nemzeti Színház sajtószóvivője és az SZDSZ-es rendezvények konferansziéja: Albert Györgyi. Mindazonáltal az Élesben alkalmatlan az aktuális közéleti témák körüljárására vagy bizonyos mélységig való megvitatására, ugyanis felszínes és bulvár jellegű műsor, amelyet leginkább egy politikai Mónika-show-nak nevezhetnénk… A megszüntetett Aktuális helyét a tv2-től átcsábított Simon András vezetésével az Este vette át. Az átszervezett A Hét műsorát Baló György vezeti. Nem kerülhető meg a Híradó két – a pluralizmus jegyében az RTL Klubtól és a tv2-től leszerződtetett –, milliós nagyságrendű sztárgázsijú sztárbemondója sem: D. Tóth Krisztina és Pálffy István.
Az egész műsorfolyamra – a „politikai korrektség” mellett – egyre inkább jellemző a bulvár és giccsparádék előtérbe kerülése. Műsora van például a Story Magazin főszerkesztőjének, a Színes Mai Lap vezetőjének, az idősebb korosztály legnagyobb örömére Lagzi Lajcsi immár itt szuperbulizik (ki mással, mint az univerzális Verebes Istvánnal), a fiatalok értelmes szórakoztatásáról pedig a Dili-Buli nevezetű műsor gondoskodik. Természetesen Medgyessy Péter lánya, Tornóczky Anita sem pihen, hiszen műsorkészítő vállalkozásának irányítása mellett a képernyőn is rendszeresen feltűnik. Hajdú Péterrel közös cégével – az MTV színvonalának mélybe süllyesztésében elévülhetetlen érdemeket szerezve – ő készíti például a Névshowrt.

Külsős beszállítók, hatalmas üzletek

Persze már halljuk is a választ: „a nézettséget ezek a műsorok hozzák…” Még ha igaz is, akkor sem indokolható semmivel, hogy a közszolgálati műsorok küldetését és funkcióját, vagyis a kultúra, azon belül is kiemelten a nemzeti kultúra ápolását, valamint az összes médiumnak mércéül szolgáló nívót és kiegyensúlyozott hírszolgáltatást milyen alapon dobják sutba, s hoznak létre közpénzből, n+1-ediknek egy gagyi műsorokat árasztó bulvárcsatornát. Persze tudjuk, miért, a kérdés naiv és költői…
A kritizált műsorok felsorolását a végtelenségig folytathatnánk, azonban kár csüggedni, hiszen egy régi-új sztár tűnt fel a horizonton: Lendvai Ildikó kedvence, Friderikusz Sándor. Láthatóan kiheverte a sokkot, hogy – szavait idézve – a macskajancsik (értsd: civil kurátorok) nem őt álmodták az MTV elnöki székébe, s akik ráadásul azok után merészelték őt elutasítani, hogy Lendvai Ildikó Friderikusz üzenetrögzítőjén botrányos módon ország-világ előtt bizonyította: tévéelnöki jelölését nemcsak ő, hanem személyesen „Péter” is támogatja… Mindenesetre egy 300 milliós üzlettel most végre megkapja a kárpótlást, amelyben olyan rá jellemző, elmés vetélkedőkre számíthatunk, mint például a Repülj most! show, ahol az utcán találomra kiválasztott embereket próbálnak rávenni melegebb éghajlatra való azonnali távozásra. Hogy ez mit keres a közszolgálatin, ráadásul ennyi közpénzért? Aki még most is akadékoskodik, csóválja a fejét, és a kákán is a csomót keresi, annak idézhetjük Ladvánszky Györgyöt, az ORTT szocialista tagját (és Mádl Ferenc által elutasított MSZP-s elnökjelöltjét), aki szerint Friderikusz műsorszámai „kulturális eseménynek tekinthetők”. (Ilyenkor búsulunk igazán, hogy nem egy ilyen rátermett, független ember lett végül az ORTT elnöke…) Újraindulnak tehát a külsős műsorbeszállításokkal létrehozott hatalmas üzletek, amikor a (legtöbbször az MTV által ingyen vagy rendkívül kedvezményes áron biztosított stúdiókban) elkészített produkciókat horribilis összegekért veszi át a televízió. A sok önjelölt médiazseni legtöbbször így gyűjtötte a vagyonát, amelyhez természetesen inkább kellettek kapcsolatok, mint zsenialitás…

Botrányos balliberális egyoldalúság

És akkor még nem ejtettünk szót az MTV reggeli hírmagazinjáról, Gyárfás Tamás vállalkozásáról, a Nap-keltéről. (Ebben az esetben az MTV nem kézpénzben fizet, hanem a reklámidőt ajánlja fel.) A Nap-kelte a botrányos balliberális egyoldalúság mintapéldája. Összes riporterük kivétel nélkül elkötelezettje a jelenlegi kormánypártoknak, többen most is baloldali lapok állandó munkatársai, például Aczél Endre (Népszabadság, 168 Óra), Pallagi Ferenc, a Blikk főszerkesztője vagy Bánó András, aki Pallagi helyettese. A közszolgálatisággal nehezen összeegyeztethető módon politikai témájú jegyzetek is rendszeresen elhangzanak, méghozzá egységesen a balliberális oldal agresszív, provokatív írásairól elhíresült harci publicistáitól, mint például az említett Aczél Endrétől, a magyar hírlapos R. Székely Juliannától vagy az Élet és Irodalomban trágárságáról (is) hírhedtté vált Megyesi Gusztávtól.
De ne legyünk igazságtalanok, a Nap-kelte rendkívül sokoldalú műsor. Mert szem nem marad szárazon, amikor Verebes István önmagával készített humoros interjúit hallgatjuk, hiszen a nyughatatlan ellenzék ott is megkapja a maga fricskáját. (Ki más?) Egy alkalommal például félreérthetetlenül utalt rá, hogy az őt névtelen levelekkel zaklatókért is Orbán Viktor a hibás, s ezért ő rendkívül neheztel rá… De a Nap-kelte a kormánytagok mosdatásából is rendszeresen kiveszi a részét (igaz, ebben nagy a konkurenciaharc). Feledhetetlen élmény volt például hallgatni a Lakat T. Károly meghívására érkező féltucatnyi ügyvédet, amint egymás szavába vágva fejezték ki értetlenségüket Kiss Elemér lemondásával kapcsolatban, hiszen – mint mondták – „semmilyen etikai vétség nem történt”. De akár barkochbát is játszhatunk Mélykúti Ilonával, ugyanis eredményesen tippelhetjük meg a vele szemben helyet foglaló – általunk még nem látott – politikus ellenzéki vagy kormánypárti voltát. A biztos módszer nem titok: ha Ilona szigorúan néz, s kissé balra dönti a fejét, akkor gonosz ellenzéki, ha arca nyugodt, és szeme sarkában huncut mosoly bujkál, akkor árokbetemető kormánypárti az illető.
De a tréfát félretéve kérdezhetnénk: a szerkesztők komolyan gondolják a kiegyensúlyozottságot? Ha igen, akkor ki képviseli az ellenzéket?

Kormánymosdatás, ellenzékgyalázás

A Nap-keltében ugyan milyen erkölcsi vagy észérvvel igazolható ez a torz állapot? Mert a „sajtó mindig ellenzéki” érvével egy, a kormánnyal szemben ellenséges médium létjogosultsága még úgy-ahogy kimagyarázható, azonban a mostani helyzetben, amikor a közpénzekből fenntartott televíziónak – és benne a Nap-keltének – napi gyakorlata a kormány mosdatása és az ellenzék gyalázása, akkor ez már semmilyen trükkel nem védhető. Az ilyen terepen tehát a felkészült ellenzéki politikus biztos nyerő. Az ellenzéknek viszont ehhez végre le kell dobnia magáról a mindent gúzsba kötő, rosszul értelmezett gátlást és szemérmességet. A szocialistákat hatalomba segítő kampányhoz hasonló agilitás és szókimondás bármiféle hazudozás nélkül is kivitelezhető részükről. Ez hatalmas előny, amit ki kell használni.
Mondjuk lehetne a politikusok részéről egy egységes (és betartott) bojkott a reggeli műsorral szemben (nem mennek el a stúdióba), amelyet addig nem oldanak fel, ameddig Gyárfás Tamás határozott és egyértelmű lépéseket nem tesz a kiegyensúlyozottság felé. És addig is, amíg ez meg nem történik, úton-útfélen – akár kérdezik, akár nem – el kell mondani a bojkott okait és céljait. Gyárfás Tamás jó üzletember, nem tűrhetné sokáig, hogy köznevetség tárgya legyen. Ne feledjük: mai kormánypártok a választásokat megelőzően a Ma reggelben (a Nap-kelte elődjében) is alig jelentek meg, pedig az imént felsorolt anomáliák akkor és ott nyomokban sem voltak fellelhetők, például egyetlen műsorvezető sem exponálta magát nyíltan valamelyik politikai oldal mellett.
A jobboldalon tudatosulnia kéne végre annak, hogy az ellenoldaltól semmilyen gesztus nem várható, legfőképpen nem az őket éltető és immár másodszor hatalomba segítő média részéről. Annyit érünk el, amennyit sikerül kikényszeríteni, ugyanis a kormánypártoknak és holdudvaruknak a demokratikus játékszabályok csupán felesleges kényelmetlenségek, gondolkodásukat változatlanul átjárják a pártállami diktatúra reflexei. Ezt alátámasztandó, érdemes megemlíteni két eklatáns példát.

Juszt, az MTV non plus ultrája

Az egyik Betlen János, akinek a műsorát, az Aktuálist az elsők között szüntették meg. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nemrég Betlen feltűnt a Nap-keltében.) Bár Betlenről megoszlanak a vélemények, szakmailag jól végezte a dolgát, mindvégig autonóm személyiség maradt, munkáját láthatóan nem vezérelte elvtelen politikai hátsó szándék. Mindez azonban már túl van a mai hatalom toleranciaküszöbén. A rájuk jellemző antidemokratikus gondolkodásmód teljes valójában megmutatta magát, amikor Verebes István a Nap-keltében – mintegy magyarázva a helyzetet – Betlennek szegezte a kérdést: „az a hír járta, hogy te átálltál a másik oldalra…” Verebes ezzel a kínos elszólásával beismerte, hogy ma Magyarországon egy közpénzből fenntartott intézményben már a függetlenség gyanúja is elegendő a fővesztéshez.
Hasonlóan járt Hajdu István, a Magyar Rádió korábbi vezetője, az ORTT most megválasztott elnöke. A hírek szerint Hajdu jelölése először teljesen elfogadhatatlan volt az MSZP-nek, ami meglehetősen furcsa, hiszen MSZMP-funkcionárius volt, továbbá a Horn-kormány alatt került a rádió élére, vitán felüli szoros kötődése az MSZP-hez. De akkor mégis mi lehetett Hajdu István bűne? Ez hamar kiderült, miután a különféle médiumokban szinte szóról szóra ugyanazt a két kérdést szegezték neki. Egyrészt, hogy miért engedte a szerda reggeli Orbán-interjúkat, másrészt, hogy miért tett gesztusokat a jobboldalnak, azaz miért nem akadályozta meg a Vasárnapi Újság működését. Szinte hihetetlen, hogy 2003-ban leplezetlenül fel lehet tenni azt a kérdést: „Miért tett gesztusokat a jobboldalnak?” Vagyis az ország majdnem felének. Ez volt az, ami már túl sok volt a „nemzeti közép” kormányának. Azt meg talán kommentálni sem érdemes, hogy sokan (magukat nyilván demokratának és liberálisnak nevező emberek) még ma sem tudták kiheverni azt a skandalumot, hogy Magyarország szabadon választott miniszterelnöke az ország aktuális ügyeiről minden héten nyilvánosan elmondta véleményét.
Ráadásként érkezik a közszolgálati televízióba Juszt László – de ezt már kommentálni sem érdemes.
A szerző PhD-hallgató