Ha csak egy gyertyát tudok gyújtani, akkor is megéri, de nem hagyom, hogy sötétségben gyilkolják a gyerekeket – mondta Rachel, aki otthagyta az Evergreen College padját, az otthon melegét és a békés washingtoni életet, hogy egy fénysugarat csempésszen Gázába a sötétség hadserege ellenében. Rachel gyertyát akart gyújtani, de a vérével varázsolt szivárványt a Khan Yunisz-i gyermekek lelkébe.
S már hiába várják a szülei, a barátai, a szerettei a diplomaosztási ceremóniára a nyáron, hiába varrattak neki szép fekete köntöst és fejdíszt, őt már korálköntös borítja, és nárciszkorona díszíti fejét. Mert Rachel immár örökre beleszeretett a gázai szomorúságba, és a szívükbe zárták a nyomor hercegei.
Nemrég csodálkozásának adott hangot: ezek a gyermekek a tankok fogságában és a vér árnyékában hogyan képesek gyermekek maradni? Rajzolni, énekelni, a napfénynek örülni?
Gyöngyvirágom, téged meg mi rabolt el a kirándulások és a koncertek világából, és hurcolt a halál mezejére? A fellegekbe emelkedett lelkiismereted? Az emberi méltóságod, amely nem tűrte többé, hogy a nevedben és az adópénzedből álmokat romboljanak és gyalázzanak? És miért voltál ilyen bátor? Bárcsak visszariadtál volna, hogy tanúnak maradhass, hiszen ezért voltál ott. Hogy a világ ne csak az ő szemükön keresztül lássa a történetet. Hogy naplót írjál, mert egyszer majd megszületik egy bátrabb nemzedék, amely elolvassa naplódat, és útját állja minden hasonlónak. Hogy hazavigyed a rafahi mezítlábas, vérző szívű gyermekek végtelen szeretetét, és szétoszd az amerikai gyermekek között, kormányuk bombái fejében. Miért nem írtál egy mesekönyvet inkább olyan tündérekről, akiknek vére rózsaszínű mandulavirágokkal borítja hegyeinket, s vidámságot visz gyermekeink szívébe?
Ó, Rachel, mit mondjunk majd anyukádnak? Hiszen ő anya, őt nem vigasztalja, hogy te a fellegek fölé akartál a bátorságoddal emelkedni. Ő a lányát akarja, mert unokákat akar sétáltatni a közeli parkban, és nem régi fényképeket nézegetni a hosszú téli éjszakákon. Haragudni fog majd ránk? Mit tehetünk, hogy ez ne legyen? Hogy vihetünk örömet az ő vigasztalhatatlan szívébe? Megvigasztalja majd, ha meglátogatja Nidal anyukája vagy Muhammed Aldurra apukája, és a gyermekeik mellett téged is siratnak? Szerinted a szomorúság közel hozza a szíveket? Mások gyásza képes őt megvigasztalni?
Mi járt a fejedben, amikor megközelített az arctalan démon? Láttad a gyilkos arcát? Miért bíztál az emberségében? Hiszen eleget láttál ott, tudhattad, hogy mennyire gyűlölik a magadfajta önzetlen, éles szemű fiatalokat, akik nem voltak hajlandók kétfajta vért látni, egyfajta áldozattal azonosulni. Tudhattad, hogy ki nem állhatják azt, aki nem hagyja magát zsarolni.
Rachel, mit mondjunk az Awda iskola gyerekeinek? Várnak téged az anyák napja próbáira. Amal szerzett egy új ruhát a fellépésre, Ali meg a kedvedért megtanulta angolul Shakespeare XVIII. szonettjét, a kedvencedet: „De a te örök nyarad nem fakul / s nem veszíti szépséged birtokát; / ne mondja Halál, hogy rád árnya hull: / örök dalokban nősz időkön át…”
Mert te minden gyerek szívében ott élsz, és a te emléked minden évben a mandulafákkal fog virágozni.
origo.hu
Zivatarok és szélvihar miatt adtak ki riasztást
