Magyarként Európában, magyarként az unióban

A magyar nép erőfeszítéseinek és a történelem kedvező fordulatainak köszönhetően Magyarország 2004-ben történelmi esélyhez jut. Sok évtizedes kényszerű kiszakítottság után visszatérhetünk Európába, a kereszténység, a kultúra és a civilizáció hazájába, ahová lélekben mindig tartoztunk. Szent Istvántól Antall Józsefig és Balassi Bálinttól Illyés Gyuláig hosszan sorolhatjuk azokat a történelmi személyiségeket, akik európaiságunkat megalapozták és megőrzéséért küzdöttek. A belépéssel 1956-os szabadságharcunk és az 1990-ben elkezdett rendszerváltoztatásunk egyik legfőbb célját válthatjuk valóra.
Nekünk, Európa népeinek, kölcsönösen szükségünk van egymásra. Ezt Európa legtöbb országában felismerték, és az Európai Unió a tíz országgal való bővítés kockázatát – igaz, hogy hosszas, és sokszor kicsinyes alkuk eredményeként – vállalta. Rajtunk a sor, hogy a meghívásra válaszoljunk, még abban az esetben is, ha nem ismerjük pontosan a részleteket.
Az alku lefolyása, az ennek utolsó szakaszában elért mérsékelt magyar siker, és a jelenlegi kormánnyal szembeni bizalmatlanság vegyes érzelmeket kelt. Ezért meg kell fontolnunk a belépés ellenzőinek érveit is. Sokan okkal érezhetik úgy, hogy nem mi, hanem csak a piac és a magyar föld kell Európának. A szerződés részletei sok körülmény hatására alakultak ki. A szerződés ténye azonban történelmi elhatározást tükröz, és a jelölt államok polgáraitól több nemzedék jövőjével számoló állásfoglalást kíván. Felül kell emelkednünk érzelmeinken és pillanatnyi érdekeinken, és hagyományainkra támaszkodva, bátran, a távlatokra figyelve, felelősen kell döntenünk.
Európa meghatározó szerepet játszik a világ jövőjének formálásában, még akkor is, ha az őt megtestesítő szervezet, az Európai Unió nem tökéletes. Európa a szabadságeszmék és a demokrácia őshazája, amelyben a nemzeti sokszínűséget értéknek tartják, a hagyományokat istápolják. A kereszténység nyomán Európában jutott legmesszebbre a testvériség eszméje, és itt teljesedett ki a polgári szemléletmód. Mára Európát is megkísértette a javak habzsolása, a fogyasztás kultusza, de Európa ma is a tudás, az erkölcs, a szolidaritás és a hatékony munkán, az önálló kezdeményezésen alapuló jólét világa. Az „európai normák” átvételének eddig is számos üdvös következményét láttuk, s törékeny demokráciánknak, sajnos, ma is szüksége lehet Európa támogatására. A belépés adhat esélyt arra, hogy Európával végre megértessük a környező országok magyar kisebbségeinek helyzetét, mi pedig megtehessük értük, amit meg kell tennünk. Szükségünk van Európa segítségére saját belső gondjaink megoldásában, például a cigányság felzárkóztatásában is.
A globális gazdasági térben minden nemzetgazdaság ki van téve a külső erők szeszélyeinek. Az európai összefogás, amely hagyományosan védelmezi a nemzeti gazdaság és művelődés értékeit, viszonylagos védelmet adhat a világgazdaság kíméletlen önzésével szemben, ha megtanuljuk, hogyan kell egy belső, láthatatlan védelmi vonalat kiépíteni. Amelyre szükség van, mert egyetlen állam sem szolgáltatja ki magát teljesen a szabad piacnak. Ha kívül maradnánk az unión, még kevésbé tudnánk ellenállni a globális gazdasági kiszipolyozásnak, és elsöpörnének bennünket a külső erők.
Velünk együtt Európa is válaszúton van, és az Európai Unió lépései is bizonytalanok. Vajon nem kerül-e túlságosan a nagyok befolyása alá, vagy nem válik-e a sok állam széthúzásának martalékává? Az intézményeket kísértő öngerjesztő bürokrácia nem bénítja-e meg működését? A mindent befogadás kényszere vajon nem öli-e meg az öntudatot, s nem porlasztja-e szét háromezer év kultúráját?
Tudnunk kell azt is, hogy a belépés csak esély. Az országnak a tagság évei alatt kell felzárkóznia, s közben állnia kell a versenyt a régi és az új tagokkal szemben. Ez a polgártól tenni akarást és szolidaritást kíván, a kormánytól pedig a nemzeti érdeket keményen képviselő politikát. Mert lesznek honfitársaink, akik megsínylik a belépést. A kormánynak a jelenleginél sokkal többet kell tennie a csatlakozás megjósolható kellemetlen mellékkövetkezményeinek csökkentéséért. Azért, hogy esélyt adjon a gazdaság versenyhátrányba szoruló szereplőinek, és felkarolja a veszteseket, azért, hogy a mezőgazdaság helyzetét és a szomszédos államokban élő magyarokkal való kapcsolattartást minél kevésbé nehezítsék meg az unió szabályai. Azért, hogy oktatási, tudományos és kulturális intézményeinket képessé tegye az európai versenykövetelmények teljesítésére.
A tagság lehetőség arra, hogy nemzetünk megszabaduljon elszigeteltsége maradványaitól, új erőre kapjon a hasonló értékeket valló népek közösségében, és együtt boldoguljon szövetségeseivel. Az Európai Unión belül Magyarország a nemzeti összefogás, a tudás és a kitartó munka révén ismét elindulhat felfelé.
Ha azt akarjuk, hogy így legyen, tegyünk érte! Tagságunkkal a kontinensen hivatalos lesz a magyar nyelv, és több helyen ragyoghat fel a magyar szellem. A magyar nemzet követheti és alakíthatja is Európát. Maradjunk magyarok Európában is!