A pedagógusok lidérces esztendeje

Jól emlékszem még azokra az időkre – a nyolcvanas évek derekán jártunk –, amikor az iskolaügy nagy változásait előkészíteni hivatott jogszabályról kötelező érvénnyel, rövid határidőn belül és írásban kellett véleményt mondania minden tanári karnak. Szegény, tanév végi túlhajszoltságtól roskadozó kollégáink… Országszerte nekifogtak a nehezen emészthető jogi szöveg megtárgyalásához, és a szoros határidőt fegyelmezetten betartva elküldték észrevételeiket az illetékes helyekre, miközben az akkori ágazati minisztérium hivatalos lapjának főszerkesztője már régen megkapta felülről az ukázt, hogy „nem időszerű” a véleményeknek (értsd: kritikáknak) a szakmai folyóiratban való közlése.