A választási inga átlendülése

apvilágra került elemzéseikben a közvélemény-kutató cégek egyértelműen a két nagy politikai párt támogatottságának közeledését, a szocialisták előnyének csökkenését jelezték, sőt a Gallup szerint a Fidesz egyenlített is a versenyben. A kormánypárti napilapok elemzései riadtan reagáltak a hírre, de tompítani is igyekeztek jelentőségét.

Aki nem pártpolitikai elfogultságaiból indul ki, hanem semlegesen szemléli az elmúlt egy év hazai politikai erőterének eseményeit, az nem igazán lepődhetett meg a választói hangulat Fidesz felé fordulásán és a kormányoldal támogatóinak lassú sorvadásán. A bő egy évvel ezelőtti parlamenti választásokon a Fidesz szavazói bázisa alig néhány ezer szavazattal maradt el a baloldal és a balliberálisok összesített eredménye mögött, illetve a jobboldal elismert vezetőjének, Orbán Viktornak nem volt a másik oldalon ténylegesen komolyan vehető ellenfele. A hosszú ideig Kovács László gyámsága mellett a nyilvánosság előtt szereplő Medgyessy Pétert még a baloldali szavazók sem igen tekintették tényleges kihívónak. A meglepetés – talán a baloldali tábor számára is – inkább az volt, hogy ez a politikailag szétesett kormánycsapat mégis stabilizálni tudta magát a közvélemény előtt. Ebbe persze belejátszott az az óriási médiatámogatás is, amit az új kormány intézkedései kaptak a kormány első évében éppúgy, mint a szocialisták ügyesen végrehajtott pénzszórási mutatványsorozata 2002. második felében, több százmilliárdos nagyságrendben. A választások után ugyan mindig jellemző a győztes párt népszerűségének növekedése, de ez a példa nélküli pénzosztogatás és ennek pozitív tálalása – sokszoros felnagyításban, a kormánypárti média túlsúlya révén – a Medgyessy-kormány és a szocialisták népszerűségének tartós fellendülését hozta kormányzásuk első évében.

Az osztogatásnak azonban vége, és a drámaivá váló költségvetési egyensúlyhiány már a kormánypárti közgazdászok és a kabinet nemzetközi támogatóiban is riadalmat keltett. A mezőgazdaságból, az egészségügyből, az oktatásból és még egy sor további szektorból hiányzó sok-sok milliárd következményei most transzformálódnak politikai feszültségekké, és most kezdték el behajtani a politikai árat a korábbi osztogatásért. A búzaégető ezúttal csöndben elüldögél az Országgyűlés szocialista patkójában, de a mezőgazdaság talált más vezetőket a gazdatüntetések megszervezésére. Az egészségügy gondjait a kórházak privatizálásával megoldani kívánó kormánytervek egységesen szembeállították a teljes egészségügyi szférát és az orvostársadalmat a kormánnyal, sőt ez a terv még a szocialisták soraiban is belső konfliktust szült. (Hogy Nagy Sándor és környezete miért nem csapott nagyobb lármát a nyilvánosság előtt e tervek miatt, azt politikai hibernáltsága mellett valószínűleg a központi médiából való kiszorulása indokolja.)

De hozzájárult a kormányoldal eddigi előnyének zsugorodásához a szabad demokraták korrupciós ügyeinek látványos kiteregetése is az elmúlt hetekben. A választási fogások élenjárói, a Lop stop! balliberális bajnokai az Oktatási Minisztériumban, az átlagember előtt a legnyilvánvalóbb módon korrupt üzelmekbe keveredtek régi pártembereik százmilliós állami megrendelésekkel való ellátásával, a minisztériumi pályázatokat elnyert cégek ajándék utaztatásaival. Az a mód, ahogy a miniszter először szemforgatva felháborodott, s perrel fenyegetőzött, majd néhány nap után elismerte a Fidesz leleplezéseit – ezt többször megismételve az újabb korrupciók leleplezése után –, szintén megtette a hatását. (Ne csapjon be senkit, hogy ezek a korrupciós botrányok alig érintették magát a szabad demokrata szavazóbázist. Ugyanis az a mintegy kétszázalékos szavazói kör, amelyet az utóbbi időben maguk mögött tudhatnak Magyar Bálinték, már nem tud tovább csökkenni.)
Előretekintve a mezőgazdaság, az egészségügy, az oktatás és a további szektorok meg nem oldott gondjaira, nem túlzás állítani, hogy az igazán nagy politikai feszültségek még csak ezután következnek. Hangsúlyozzuk, hogy az elmúlt hónapokban újjászervezett és új lendületet kapott Fidesz még csak most kezdte el megindítani a rendszeres politikai kritikákat és leleplezéseket a kormányoldal gyengeségei és korrupciói ügyében. Nem beszélve arról, hogy a jövő májusi EU-csatlakozás után szükséges változtatások milyen sokkszerű hatásokat és politikai feszültségeket váltanak majd ki.

Milyen következményekkel jár a két szembenálló tábor számára a választói inga átlendülése? Az egyik és legközvetlenebb hatás, hogy a szocialisták végleg elfelejthetik azt a fel-felbukkanó ötletüket, hogy erőfölényük birtokában idő előtt feloszlatják az Országgyűlést, és az EU-csatlakozás után nyomban – még a negatív hatások tömeges észlelése előtt – új választással bebetonozzák kormányhatalmukat. Ilyen közhangulatban már a politikai öngyilkosság érdekes formájának tűnhet ez a korábban több szocialista pártvezér által felvetett terv.

Második következményként felerősödhetnek a két kis parlamenti párt bázisában lévő forrongások. A szabad demokraták korrupciói és politikai eljelentéktelenedése miatt már a nyilvánosság előtt is viták indultak meg Magyar Bálint menesztéséről, de újabban Hack Péter már egy új liberális párt alapításának tervével az SZDSZ félretolását is meghirdette. Aki ismeri egy új pártalapítás összefüggéseit, az tudja, hogy legfeljebb a két-három százalékos választói tábor kettéhasadását érheti el egy ilyen kezdeményezés. Ez a kétségbeesett terv mutatja a balliberális tábor belső dezorganizálódását. A 2006-os parlamenti választások utáni eltűnésük az országos politikából különösebb jóstehetség nélkül borítékolható.

De hasonló gondjai vannak az MDF-nek is, amely lényegében a Fidesztől való távolságtartás nyilvánosság előtti dokumentálására szűkítette le politikai szerepléseit az elmúlt évben. A baloldali média kedvencévé vált, jó fellépésű pártelnök aszszony és szűk környezete a politikai megsemmisülés felé kormányozza pártját a stabil egyszázalékos támogatottságával; belső ellenzéke már nyilvánosan beszél az elnök asszony menesztéséről. A választói inga átlendülése és a Fidesz erősödése most megadhatja a döntő lökést az MDF belső pártellenzékének. Az MDF döntéshozóinak lépniük kell, már a jövő évi európai parlamenti választás előtt.

A szerző jogász