Tetszettek volna nemmel szavazni…

Abban mindannyian megegyezhetünk, hogy az uniós csatlakozás nemzeti sorskérdés. Abban sincs vita, hogy erről a magyar embereknek kellett dönteniük. Hogy erről döntöttek-e április 12-én, és ha nem, akkor miről is szólt a népszavazás, ezzel kapcsolatban már megoszlanak a véleménynek. Persze ez így is van jól, hiszen demokráciában élünk. (Legalábbis ezt hallani a tévében.) A demokrácia azonban nem törvényenkívüliséget jelent, ezért nem árt, ha a híres-hírhedt Európai Unió Kommunikációs Közalapítvánnyal (EUKK) kapcsolatban néhány dolgot mindenki – de legfőképp az alapítvány vezetői és az azt létrehozó kormány – a fejébe vés.
1. A közalapítvány már megalakulása óta alkotmányellenesen működött. Közpénzekből ugyanis közalapítvány csak közfeladatokat láthat el. Az EUKK ehelyett hihetetlenül alacsony színvonalú igenkampányt folytatott. Persze mondhatjuk azt, hogy az uniós csatlakozás közérdek. Ilyet állítani azonban hazugság, de legalábbis ferdítés volna. Ebben az esetben mi szükség lett volna a népszavazásra? Az árvíz elleni védekezés vagy a bűncselekmények visszaszorítása közérdek, közfeladat. Egyikről sem szokás népszavazást rendezni. Az azonban, hogy csatlakozzunk-e az Európai Unióhoz, már korántsem ilyen egyszerű kérdés. Egyáltalán nem olyan alternatíva nélküli az uniós tagság, mint azt hangoztatták. Mondhatjuk úgy is, az Európai Unión kívül is van élet. Ezért nagyon helyes, hogy erről a kérdésről Magyarországon is – mint mindenhol – népszavazást tartottunk. (Ciprust leszámítva, de az más eset.) Ám egy valós döntéshez valós tájékoztatásra van szükség. Ezért kell például közalapítványt létrehozni, amely tájékoztatja az embereket a csatlakozás és a nem csatlakozás várható következményeiről, az unió működéséről, valamint a népszavazással kapcsolatos tudnivalókról. Az EUKK-tól mindezek helyett a bécsi cukrászdás szlogent, a kondomméretről szóló információkat és a „Mit lesel? Inkább szavazz igennel, te ostoba!” benyomását kaptuk. Mindössze hárommilliárd forintért. Azt jól elhallgatva, hogy míg ebben az összegben a nemmel szavazók közpénze is benne volt, addig a nem oldala egyetlen fillért sem kapott kampányához. Az alkotmányellenes működésre a Jobbik Magyarországért Mozgalom fel is hívta a figyelmet, de közméltóságok nem foglalkoztak ilyen aprósággal, az OVB pedig – bár elismerte az aggályok jogosságát – illetékesség hiányában passzolt. Somody Imre, az alapítvány vezetője arcpirítóan reagált a problémára, miszerint az AIDS elleni kampányra sem szokás pénzt adni pró és kontra. A többszázezernyi nem szavazót, aki élt demokratikus jogával, fertőzött, beteg emberekhez hasonlította. Nem akarom továbbgondolni, mi is következne abból, ha komolyan vennénk ezt a felháborító hozzáállást, de jól érzékelteti, milyen emberek diszponálnak ma Magyarországon milliárdok felett.
2. Az EUKK megbukott, feladatára alkalmatlannak bizonyult. Egy népszavazás okán felállított közalapítvány tevékenységével kapcsolatban az értékelés során könnyű dolgunk van. Elegendő a szavazás eredményét megvizsgálnunk, a részvételi arány ugyanis a legjobb mérőszáma annak, menynyire dolgoztak jól az alapítványnál. A részvétel az elvárthoz képest tragikusan alacsony volt. Az EUKK felelőssége csak a vaknak nem egyértelmű. Stratégiájuk két eleme: az érveket helyettesítő infantilis, érzelmi manipulálás és az eleve lefutott érzés szétsugározása a társadalomban csődöt mondott. Egyrészt elvette az esemény komolyságát, másrészt apátiát teremtett, hiszen mindkét oldalról úgy érezhették, felesleges elmenni. (Úgyis belépünk.) Talán ha a másság ebben az esetben is számított volna, nem csak akkor, ha drogosokról és homoszexuálisokról van szó, nagyobb lett volna az érdeklődés.
3. Somody Imre április után valódi ismeretterjesztést, tájékoztatást ígért. Ezzel közvetve elismerte, hogy addig, azaz a népszavazás időpontjáig nem az folyt. Először edd meg, aztán elmondom, miből főztem. Április 12. óta szép lassan elcsordogált tizenöt hét, azaz három és fél hónap. Az óra ketyeg. A csatlakozás időpontja vészesen közeledik. Aki esetleg fellátogat a többmilliárdos alapítvány honlapjára, csalódni fog. Május eleje óta nincs frissítés. Az EUKK-ról hallott valaki? A felélt pénzről és a még nem felélt pénzről hallott valaki? Tájékoztatásról, ismeretterjesztésről hallott valaki? Ilyenkor szokta a parasztember káromkodva földhöz vágni a bokrétás kalapját: „A kutya mindenit neki! Csak nem bolondnak néznek engem a magos minisztériomba!” De bizony annak. Addig kellett a szerencsétlen adófizető, amíg a hárommilliárdos keretet kitermelte, amíg birka módjára elment szavazni. Aztán mehet, amerre lát. Feleslegessé vált. Se tájékoztatás, se elszámolás, se honlap, se semmi.
Civilizált országokban mindhárom esetben (AIDS-esnek nevezni a szavazókat, belebukni az eredménybe, kilenc hónappal a csatlakozás előtt henyélni) súlyosak a következmények. Akár a kormány is elvérezhet. Persze nálunk más a helyzet. Medgyessy Péter a helyén marad. Somody Imre is a helyén marad. Mindenki a helyén marad. (Nyomás az unióba!) Ha pedig valakinek problémái lesznek a jövőben – nem ezt mondták, nem ezt vártuk, erről nem volt szó stb. –, arra is kész Medgyessy mosolygós válasza: Hölgyeim és uraim! Tetszettek volna nemmel szavazni. A parasztember erre felveszi a kalapját, leporolja, köp egy nagyot, és hazaballag. Persze ha lesz hová.

A szerző a Jobbik Magyarországért Mozgalom alelnöke