A Magyar Orvos című szaklap XI. évfolyam 7–8. számában megjelent Miniszteri expozé és bizottsági vélemény a rendkívüli ülésen című közleményben olvasható, hogy Csehák Judit miniszter aszszony a köztársasági elnök úrral történt beszélgetésében a következőket mondta: „Elmondtam neki, hogy ha kizárnánk a szakmai befektetőket, akkor legelébb is az egészségügyieket nem engedhetnénk tulajdonhoz jutni, hiszen ki az, aki ma Magyarországon a leginkább piacot tud a saját maga számára csinálni, ha nem maga az orvos.”
Nem hiszem, hogy az egészségügyi dolgozók közül – kivéve egyeseket – lennének olyanok, akik nemcsak személyüket ért sértődöttséggel, hanem betegtársaik nevében ne utasítanák vissza ezeket a kijelentéseket. Ismerve a hazánkban fennálló egészségügyi viszonyokat, az orvosok, egészségügyi dolgozók, ápolók többségének élet- és munkakörülményeit mind erkölcsi, mind anyagiak tekintetében, ezen állapotot nem súlyosbítani, hanem javítani kellene. Ha hazánk egészségügyi intézményeibe a piacszerzésnek és a kereskedelemnek teret engednénk, akkor a kórház életében is megjelenne a piac és kereskedelem, illetve az azt irányító, szabályozó törvényszerűségek. Márpedig a piac és kereskedelem törvényeit sem a beteg emberre, sem a kórház rendeltetésének és céljának megváltoztatására nem szabad rákényszeríteni. Ez esetben a beteg ember a kórházban, mint a piacon, a vevő szerepét magára öltve – saját anyagi körülményeit mérlegre téve, illetve azok függvényében – válogathatna, hogy melyik szolgáltatást mint árut szerezhetné meg saját maga részére, illetve hogy ki tudja-e fizetni vagy sem a megkülönböztetett értékű árut, szolgáltatásokat, amelyeket a kórház – jelképesen mint eladó – piaci körülmények között kínál. A kórházban megjelenő piac térhódítása ily módon szüntetné meg a beteg ember esélyegyenlőségét az őt és minden magyar állampolgárt megillető kórházi kezelés tekintetében.
Mindez az emberi jogokat sértené leginkább a beteg emberek vonatkozásában, kinek súlyos állapota, kiszolgáltatottsága mellett a kórházban érvényesítő piaci törvények káros hatásait is viselnie kellene. Az ország állampolgárainak jólétéért és egészségéért tevékenykedő kormány a felelősséget nem oszthatja meg azon személyekkel, akiknek tevékenysége ettől eltérő célú érdekek elérésére irányul.
Hazánkban a kormánynak kell kezében tartani az egészségügy intézményrendszerének egészét, gondoskodni annak fenntartásáról, folyamatos, rendeltetésszerű működéséről. Ennek eléréséhez szükséges egy, a kormány munkáját e területen is támogató és segítő – a szakma kiválóságai alkotta – testület bevonása, mely testület távol tartja a szakmától az üzleti szellemet és annak a beteg emberre is kiható károsító hatásait.
A kormány részéről elengedhetetlen, hogy ezt a szinte minden állampolgárt érintő intézményrendszert és az abban dolgozó hivatásukat teljesítőket megfelelő anyagi és erkölcsi támogatásban részesítse, az Európai Unió más országaihoz hasonló vagy azt megközelítő mértékben, és az ellenőrzést is gyakorolja felette.
Ezen célok eléréséhez nem nyújthat megoldást, ha a kórházakban piaci érdekek, profitszerzési célok eléréséhez lehetőséget biztosítunk. Mindenki előtt jól ismert, hogy a kórház és a piac két különböző rendeltetésű intézmény. Ne tegyük az egészségügy templomait, a kórházakat a piacszerző kereskedők házává, mert mint arra a Bibliában leírt esemény is utal: az Úr templomából is kiűzettek az oda letelepült piaci kereskedők és pénzváltók.
Napjainkban egyre gyakrabban elhangzó prevenciót nemcsak a kórházak rendeltetésszerű működésük tisztaságának megőrzésére, hanem a közélet sok más területére kiható veszélyt jelentő tevékenységek megakadályozására is alkalmazni kellene, ami segítséget nyújtana a fennálló súlyos problémák megoldásához.
Dr. Mészáros János
nyugdíjas főorvos, Budapest
origo.hu
Menczer Tamás: Elég bátor vagy, Peti? - videó
