A kormány rendelt, de fizetni már más fog

Hankó Zoltán
2003. 08. 07. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A kormány július 9-i ülését követő híradásokat figyelve a gyanútlan honpolgár elégedetten nyugtázhatta, hogy az egyre nyilvánvalóbbá váló gazdasági nehézségek ellenére a döntéshozók megkülönböztetett figyelemmel kísérik a betegek gondjait, és – bár a szívgyógyszerek ingyenességére még várni kell – minden tőlük telhetőt megtesznek a gyógyszerre szorulókért. Ezen a napon a kormány ugyanis a társadalombiztosítási gyógyszerbüdzsé tizenegymilliárdos első félévi hiányának rendezésén túl arról is döntött, hogy ugyanekkora összeggel kiegészíti, de egyben le is zárja a második féléves keretet, azaz a túllépés mértékétől függetlenül egy fillérrel sem hajlandó többet fizetni. Továbbá bejelentette, hogy néhány koleszterinszint-csökkentő gyógyszer támogatását 70 százalékról 90 százalékra növeli, és az Alzheimer-kór több gyógyszere is támogatással lesz rendelhető. Sőt a közérzetjavító intézkedéseket még azzal is megtoldotta, hogy nem engedi a lakossági gyógyszerterhek növelését, azaz a gyógyszerpiac szereplőinek megtiltja az áremelést. A részletek ismeretében azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a lakossági gyógyszerellátás is megkapta a Medgyessy-csomagot. A fenti intézkedéseknek ugyanis van egy kevésbé szívderítő olvasatuk is.
Köztudomású, hogy több mint egy évtizede évenként visszatérő probléma a tb gyógyszerbüdzséjének növekvő mértékű túllépése, ami tavaly már félszáz milliárdos nagyságrendű volt. A kormányok ezért rendre a gyógyszerellátás szereplőit okolták és okolják. Eleinte a gyógyszerészeket, később a gyógyszereket felírató „Mari nénit” kiáltották ki bűnösnek, és az orvosok is terítéken voltak már. Most a gyógyszergyárak vannak soron, mivel a kormány szerint túlpromocionálják a gyógyszereiket. Az intézkedések mindig az aktuális bűnösök megregulázását célozták. A gyógyszerészeket degresszív árrésrendszerrel és forráselvonással, a betegeket a térítési díjak növelésével büntették, az orvosokat évek óta szigorú ellenőrzéssel riogatják. Az utóbbi időkben már a gyárak is sorra kerültek, ugyanis az előző kormánnyal megkötött szerződések ellenére jelentős késedelmet szenvedett az új gyógyszerek forgalmazásának engedélyezése, és elmaradtak az inflációhoz igazodó áremelések is.
A büdzsé betartását célzó intézkedések rendre eredménytelennek bizonyultak, mert nem a kiváltó okok megszüntetését célozták. Pedig ahhoz, hogy a túllépések valódi okait feltárják, és megfelelő intézkedésekkel stabilizálják a gyógyszerpiacot, az OEP-nek minden adat a rendelkezésére áll. A forgalomban lévő összes gyógyszer árát és támogatását ismeri, hiszen ezekről ő állapodik meg a gyártókkal. Ismeri az országos megbetegedési mutatókat és a betegségek kezelésére alkalmazott gyógyszeres terápiákat. Betegenként, orvosonként, gyógyszertáranként, gyógyszerenként percnyi pontossággal rendelkezésére állnak a forgalmi adatok, csakúgy, mint évekre visszamenőleg a terápiás trendek. Sőt komoly lehetőségei vannak arra is, hogy orvosszakmai és gazdasági szempontból is megfelelő intézkedésekkel befolyásolja a „támogatáskiáramlás” mértékét és ütemét. Nem lehetetlen feladat tehát az informatikai rendszerek korában megfelelő prognózisok készítése, s ezt igazolják azok a szakértői szintű véleménycserék, amelyeken rendre, már a tárgyév előtti hónapokban, szinte forintnyi pontossággal meg tudják becsülni – akár egy évre előre is – a forgalmi és a támogatási adatokat.
A büdzsé rendszeres túllépésének (az évenkénti alultervezésnek) tehát nem gyógyszerpiaci, nem orvosszakmai és nem tervezési, hanem a költségvetés kialakítása során érvényesülő politikai okai vannak. Ugyanis a gyógyszerbüdzsé parlamenti elfogadásakor a mindenkori kormány kockázat nélkül takarékoskodhat (azaz máshová csoportosíthat át pénzeket), mert az ellenzék úgysem fogja kifogásolni, ha a túllépés miatt a kormány év közben a kassza kiegészítését kezdeményezi. Ezt a gyakorlatot az egészségbiztosítási ellátásokról szóló törvény azon rendelkezése is erősíti, miszerint a gyógyszerár-támogatásra állami garancia van. Ugyanis a tb-kassza kiürülése esetén – a központi költségvetés terhére – biztosítani kell, hogy a betegek zökkenőmentesen juthassanak támogatott gyógyszereikhez.
A kormány az idei éves keret meghatározásakor még az eddigi gyakorlatból indult ki (azaz jócskán alultervezte), július 9-i határozatában viszont arról döntött, hogy a második féléves túllépést csak tizenegymilliárd forint erejéig fizeti ki. Ha ennél nagyobb értékben indikálnak az OEP-vel erre szerződött orvosok a biztosítottaknak támogatott gyógyszert – és ez szükségszerűen be fog következni –, széttárja a kezét, és még csak azt sem mondja, hogy sajnálja a gyógyszerpiac szereplőit. Szakértői elemzések szerint ugyanis legalább húszmilliárd forintnyi gyógyszertámogatásnak hiányzik a fedezete, s ebben még nincs benne a januári áfaemelés miatt várható decemberi felvásárlás összege sem. Ez lényegében azt is jelenti, hogy ilyen értékű gyógyszert kell ellenérték nélkül (ingyen) értékesíteni, mert a kormányzat és a költségvetés nem hajlandó a realitások figyelembevételére!
Ebből a szempontból vizsgálva persze már másként festenek a kormány közérzetjavító és támogatásnövelő intézkedései, amelyek féléves kihatása – belső elemzések szerint – eléri a nyolcmilliárd forintot. Ennek a fedezete ugyanis nem a tb büdzséjében, hanem az „ingyenes” gyári szállításokban van. A kormány tehát rendelt, de fizetni már más fog.
Hab a tortán, hogy ehhez a globális támogatás volumenrendszernek elkeresztelt csomaghoz a kormány egy hihetetlenül bonyolult, elszámolási és számviteli szempontból szinte kezelhetetlen technikát rendelt. Először is arra kötelezi a gyógyszergyárakat, hogy a januárban már az OEP-vel megtárgyalt és közlönyben kihirdetett árak 80 százalékán adják át a nagykereskedőknek, a nagykereskedők pedig a patikáknak a gyógyszert. Erre azért van szükség, mert akár 20 százalékos túllépést is elképzelhetőnek tart, de mindenképpen a havi támogatási kereten belül akar maradni. S ha netán a havi keretből mégis megmarad valamennyi, azt az OEP a következő hónap végén nyilvánosságra hozza, a forgalom arányában kétezer gyógyszertárnak szétosztja, s azok pedig az árrésen felüli hányadot továbbadják a nagykereskedőknek, ők meg a gyáraknak. Ugye érthető: a vevő (patikus) hónapokkal a vásárlás után felkeresi az eladót (nagykereskedőt), és ő közli, hogy két-három hónapja mennyiért is vette meg a nagykereskedő termékét. Kéri továbbá, hogy mindezt korrekciós számlán rendezzék. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a többféle támogatással rendelhető gyógyszerek patikai árai a különféle kulcshoz rendelt, eltérő összegű támogatás-visszatérítés miatt gyógyszertáranként különbözhetnek annak függvényében, hogy az egyes kulcsok forgalmi aránya milyen volt a patikán belül. Ezért a nagykereskedők gazdasági vezetői akkor járnak el a jó gazda gondosságával, ha a korrekciós számlák kiállítása előtt üzletfelük forgalmi és készletadatait, továbbá a konkurens (!) nagykereskedőkkel lebonyolított tranzakcióit is megismerik… Úgy hírlik, az OEP már közölte a nagykereskedőkkel, hogy hajlandó átadni az egyes patikák adatait.
Ez a helyzet súlyos ellátási zavarokkal, káoszszal és perekkel fenyeget. S mindez azért lesz így, mert a kormány nem teljesíti törvényben rögzített gyógyszerár-támogatási kötelezettségét, azonban ezt nyíltan nem vállalja, hanem a támogatásnövekedés összes terhét a gyógyszerpiac szereplőire hárítja. Ha a tb-büdzsét a valódi igényeknek megfelelően tervezték volna, a gyógyszerpiac szétverésére nem kerülne sor.
Ha viszont egyszer ez már megtörtént, józan ésszel arra lehetne számítani, hogy a kormány a hasonló esetek ismétlődését el akarja kerülni. Mégis, úgy látszik, vannak magasabb szempontok, hiszen a hírek szerint a jövő évre tervezett támogatási összeg csupán az idei reális igényeknek felel meg. És nincs benne a januári áfanövelés, az év elején esedékes áremelés, a jövőre is folytatódó átstrukturálódás (tehát a drágább külföldi gyógyszerek térnyerése az olcsóbb hazaiakkal szemben), a második félévi közérzetjavító intézkedések áthúzódó hatása, az új gyógyszerek támogatásba vonása. Nem kell tehát jósnak lenni, hogy jövőre is jelentős túllépést prognosztizáljunk. Aminek – most már tudjuk – egyik kezelési lehetősége az én rendelek, te fizetsz játék prolongálása.

A szerző gyógyszerész, egészségügyi szakértő

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.