A kormány rendelt, de fizetni már más fog

A kormány július 9-i ülését követő híradásokat figyelve a gyanútlan honpolgár elégedetten nyugtázhatta, hogy az egyre nyilvánvalóbbá váló gazdasági nehézségek ellenére a döntéshozók megkülönböztetett figyelemmel kísérik a betegek gondjait, és – bár a szívgyógyszerek ingyenességére még várni kell – minden tőlük telhetőt megtesznek a gyógyszerre szorulókért. Ezen a napon a kormány ugyanis a társadalombiztosítási gyógyszerbüdzsé tizenegymilliárdos első félévi hiányának rendezésén túl arról is döntött, hogy ugyanekkora összeggel kiegészíti, de egyben le is zárja a második féléves keretet, azaz a túllépés mértékétől függetlenül egy fillérrel sem hajlandó többet fizetni. Továbbá bejelentette, hogy néhány koleszterinszint-csökkentő gyógyszer támogatását 70 százalékról 90 százalékra növeli, és az Alzheimer-kór több gyógyszere is támogatással lesz rendelhető. Sőt a közérzetjavító intézkedéseket még azzal is megtoldotta, hogy nem engedi a lakossági gyógyszerterhek növelését, azaz a gyógyszerpiac szereplőinek megtiltja az áremelést. A részletek ismeretében azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a lakossági gyógyszerellátás is megkapta a Medgyessy-csomagot. A fenti intézkedéseknek ugyanis van egy kevésbé szívderítő olvasatuk is.
Köztudomású, hogy több mint egy évtizede évenként visszatérő probléma a tb gyógyszerbüdzséjének növekvő mértékű túllépése, ami tavaly már félszáz milliárdos nagyságrendű volt. A kormányok ezért rendre a gyógyszerellátás szereplőit okolták és okolják. Eleinte a gyógyszerészeket, később a gyógyszereket felírató „Mari nénit” kiáltották ki bűnösnek, és az orvosok is terítéken voltak már. Most a gyógyszergyárak vannak soron, mivel a kormány szerint túlpromocionálják a gyógyszereiket. Az intézkedések mindig az aktuális bűnösök megregulázását célozták. A gyógyszerészeket degresszív árrésrendszerrel és forráselvonással, a betegeket a térítési díjak növelésével büntették, az orvosokat évek óta szigorú ellenőrzéssel riogatják. Az utóbbi időkben már a gyárak is sorra kerültek, ugyanis az előző kormánnyal megkötött szerződések ellenére jelentős késedelmet szenvedett az új gyógyszerek forgalmazásának engedélyezése, és elmaradtak az inflációhoz igazodó áremelések is.
A büdzsé betartását célzó intézkedések rendre eredménytelennek bizonyultak, mert nem a kiváltó okok megszüntetését célozták. Pedig ahhoz, hogy a túllépések valódi okait feltárják, és megfelelő intézkedésekkel stabilizálják a gyógyszerpiacot, az OEP-nek minden adat a rendelkezésére áll. A forgalomban lévő összes gyógyszer árát és támogatását ismeri, hiszen ezekről ő állapodik meg a gyártókkal. Ismeri az országos megbetegedési mutatókat és a betegségek kezelésére alkalmazott gyógyszeres terápiákat. Betegenként, orvosonként, gyógyszertáranként, gyógyszerenként percnyi pontossággal rendelkezésére állnak a forgalmi adatok, csakúgy, mint évekre visszamenőleg a terápiás trendek. Sőt komoly lehetőségei vannak arra is, hogy orvosszakmai és gazdasági szempontból is megfelelő intézkedésekkel befolyásolja a „támogatáskiáramlás” mértékét és ütemét. Nem lehetetlen feladat tehát az informatikai rendszerek korában megfelelő prognózisok készítése, s ezt igazolják azok a szakértői szintű véleménycserék, amelyeken rendre, már a tárgyév előtti hónapokban, szinte forintnyi pontossággal meg tudják becsülni – akár egy évre előre is – a forgalmi és a támogatási adatokat.
A büdzsé rendszeres túllépésének (az évenkénti alultervezésnek) tehát nem gyógyszerpiaci, nem orvosszakmai és nem tervezési, hanem a költségvetés kialakítása során érvényesülő politikai okai vannak. Ugyanis a gyógyszerbüdzsé parlamenti elfogadásakor a mindenkori kormány kockázat nélkül takarékoskodhat (azaz máshová csoportosíthat át pénzeket), mert az ellenzék úgysem fogja kifogásolni, ha a túllépés miatt a kormány év közben a kassza kiegészítését kezdeményezi. Ezt a gyakorlatot az egészségbiztosítási ellátásokról szóló törvény azon rendelkezése is erősíti, miszerint a gyógyszerár-támogatásra állami garancia van. Ugyanis a tb-kassza kiürülése esetén – a központi költségvetés terhére – biztosítani kell, hogy a betegek zökkenőmentesen juthassanak támogatott gyógyszereikhez.
A kormány az idei éves keret meghatározásakor még az eddigi gyakorlatból indult ki (azaz jócskán alultervezte), július 9-i határozatában viszont arról döntött, hogy a második féléves túllépést csak tizenegymilliárd forint erejéig fizeti ki. Ha ennél nagyobb értékben indikálnak az OEP-vel erre szerződött orvosok a biztosítottaknak támogatott gyógyszert – és ez szükségszerűen be fog következni –, széttárja a kezét, és még csak azt sem mondja, hogy sajnálja a gyógyszerpiac szereplőit. Szakértői elemzések szerint ugyanis legalább húszmilliárd forintnyi gyógyszertámogatásnak hiányzik a fedezete, s ebben még nincs benne a januári áfaemelés miatt várható decemberi felvásárlás összege sem. Ez lényegében azt is jelenti, hogy ilyen értékű gyógyszert kell ellenérték nélkül (ingyen) értékesíteni, mert a kormányzat és a költségvetés nem hajlandó a realitások figyelembevételére!
Ebből a szempontból vizsgálva persze már másként festenek a kormány közérzetjavító és támogatásnövelő intézkedései, amelyek féléves kihatása – belső elemzések szerint – eléri a nyolcmilliárd forintot. Ennek a fedezete ugyanis nem a tb büdzséjében, hanem az „ingyenes” gyári szállításokban van. A kormány tehát rendelt, de fizetni már más fog.
Hab a tortán, hogy ehhez a globális támogatás volumenrendszernek elkeresztelt csomaghoz a kormány egy hihetetlenül bonyolult, elszámolási és számviteli szempontból szinte kezelhetetlen technikát rendelt. Először is arra kötelezi a gyógyszergyárakat, hogy a januárban már az OEP-vel megtárgyalt és közlönyben kihirdetett árak 80 százalékán adják át a nagykereskedőknek, a nagykereskedők pedig a patikáknak a gyógyszert. Erre azért van szükség, mert akár 20 százalékos túllépést is elképzelhetőnek tart, de mindenképpen a havi támogatási kereten belül akar maradni. S ha netán a havi keretből mégis megmarad valamennyi, azt az OEP a következő hónap végén nyilvánosságra hozza, a forgalom arányában kétezer gyógyszertárnak szétosztja, s azok pedig az árrésen felüli hányadot továbbadják a nagykereskedőknek, ők meg a gyáraknak. Ugye érthető: a vevő (patikus) hónapokkal a vásárlás után felkeresi az eladót (nagykereskedőt), és ő közli, hogy két-három hónapja mennyiért is vette meg a nagykereskedő termékét. Kéri továbbá, hogy mindezt korrekciós számlán rendezzék. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a többféle támogatással rendelhető gyógyszerek patikai árai a különféle kulcshoz rendelt, eltérő összegű támogatás-visszatérítés miatt gyógyszertáranként különbözhetnek annak függvényében, hogy az egyes kulcsok forgalmi aránya milyen volt a patikán belül. Ezért a nagykereskedők gazdasági vezetői akkor járnak el a jó gazda gondosságával, ha a korrekciós számlák kiállítása előtt üzletfelük forgalmi és készletadatait, továbbá a konkurens (!) nagykereskedőkkel lebonyolított tranzakcióit is megismerik… Úgy hírlik, az OEP már közölte a nagykereskedőkkel, hogy hajlandó átadni az egyes patikák adatait.
Ez a helyzet súlyos ellátási zavarokkal, káoszszal és perekkel fenyeget. S mindez azért lesz így, mert a kormány nem teljesíti törvényben rögzített gyógyszerár-támogatási kötelezettségét, azonban ezt nyíltan nem vállalja, hanem a támogatásnövekedés összes terhét a gyógyszerpiac szereplőire hárítja. Ha a tb-büdzsét a valódi igényeknek megfelelően tervezték volna, a gyógyszerpiac szétverésére nem kerülne sor.
Ha viszont egyszer ez már megtörtént, józan ésszel arra lehetne számítani, hogy a kormány a hasonló esetek ismétlődését el akarja kerülni. Mégis, úgy látszik, vannak magasabb szempontok, hiszen a hírek szerint a jövő évre tervezett támogatási összeg csupán az idei reális igényeknek felel meg. És nincs benne a januári áfanövelés, az év elején esedékes áremelés, a jövőre is folytatódó átstrukturálódás (tehát a drágább külföldi gyógyszerek térnyerése az olcsóbb hazaiakkal szemben), a második félévi közérzetjavító intézkedések áthúzódó hatása, az új gyógyszerek támogatásba vonása. Nem kell tehát jósnak lenni, hogy jövőre is jelentős túllépést prognosztizáljunk. Aminek – most már tudjuk – egyik kezelési lehetősége az én rendelek, te fizetsz játék prolongálása.

A szerző gyógyszerész, egészségügyi szakértő