A közösségből kilépő ember útja sehová sem vezet

Liberális korunkat a globális társadalmi katasztrófa jellemzi. Egyre kevesebb ember kezében egyre nagyobb hatalom, vagyon és jövedelem összpontosul, a többi ember rovására. A globalizáció felszámolja a helyi identitást, szétveri a tradicionális közösségeket. A cél az individuális fogyasztó igényeinek kielégítése, a konzumhedonizmus. Mindezen folyamatok mögött a liberalizmus emberi természetéről szóló tanítása húzódik meg. Ez három fogalomban foglalható össze: hedonizmus, racionalizmus és atomizmus.
Az első a fájdalom kerülésére és az élvezet keresésére vonatkozik. Az egyén érdekvezérelt lény, jellemzője az önzés. Az individualizmus alapja a birtoklás elve, s a hírvágytól vezérelt atomisztikus egyének versenye olyan harc, mely az anarchia vagy a társadalmi instabilitás felé mutat.
A racionalizmus nevében a liberálisok követelik a világnézeti semlegességet, a vallást magánügynek tekintik. A nem létező világnézeti semlegesség trójai falova nevében a történelmi egyházakat támadják és a bomlasztás érdekében a szektákat támogatják. A racionális és érdekvezérelt ember ugyanakkor mindig individuum, egyén. A liberális individualizmus az embert absztrakt módon, tényleges viszonyaiból kiszakítva látja, az egyéneket elszigetelt atomokként kezeli, a társadalmat pedig ezek puszta halmazaként gondolja el. Egy híressé vált tétel szerint: az ember egymillió lényből alkotott csoportnak milliomod része.
A liberalizmus társadalmi felszabadulást, emancipálódást lát a közösségi hálóból való kilépésben. Az egyének együttese az anómikus tömeg. A közösség identitást ad és szellemi védelmet. Véd az elidegenedéstől és a különböző népboldogítók ígéreteitől. Egy társadalom sem maradhat fenn, ha nincs egy, az embereket a nemzethez, kultúrához, valláshoz, családhoz kötő érzés. A fogyasztó számára az áru fétissé lesz. A fogyasztói társadalom alapgondolata a versengésre épül. A konkurencia, az ellenfél eltiprására, megsemmisítésére. Az elsivárosodott lét, az identitás bizonytalansága és a stabil kapcsolatok hiánya, a stressz – anómiát eredményez. Erre válaszuk még több önérvényesítés, még több fogyasztás és szórakozás.
Napjainkat a lelki értékek szűkössége, a bizalom hiánya és az érzelmek sivársága jellemzi. Hiányzik a szolidaritás. Pedig egészséges lelkületű társadalom csak egészséges lelkületű családokra és közösségekre épülhet. Mindeközben az elmagányosodott emberekben nő a félelem. A fogyasztói tárgyak világából így korunk barbija az illúziók világába és a kábítószerekhez menekül. Hódít a horoszkóp, a sátánkultusz és a babona. A vallásától megfosztott egyént szórakoztatni kell. Ez a média feladata, mely egyben irányítja a tömegeket. A szappanoperák és a horrorsorozatok célja a frusztrált tömeg gondolkodásról való leszoktatása.
A gagyi tévék egymással konkurálva mutatják be az ún. valóságshow-kat. A Big Brother és a Való Világ leplezetlen módon konvertálja össznépi giccsé az 1984 című regény riasztó vízióját a totális megfigyelésre és megalázásra épülő társadalomról. Steven Spielberg Mesterséges értelem című filmjének témája: alkossunk olyan gyermekrobotot, amely képes viszontszeretni az embert. A robotgyerek megalkotása körüli vitában a mindent eldöntő érv az, hogy a robot új piacot nyit meg s nagy lenne iránta a kereslet. További döntő érv, hogy ha a vevő megunta, eldobható, megsemmisíthető. Lassan tényleg megvalósul Huxley utópiája. Egy olyan világ, ahol nincs család, az élet keltető központokban sarjad. A boldogságot egyedül az élvezetek fogyasztása, az ún. szómakábulat jelenti.
Madách tragédiájának víziója, ahol már csak biológiai szülők vannak, de azok legalább még vannak, mert a lombikból az a bizonyos csepp még hiányzik. Ámbár a közelmúltban olyan hírek is napvilágot láttak, miszerint nőkbe állítólag férfi partnereik sejtmagját klónozással beültették.
Individuális liberálisaink a házasság és a család alternatíváját keresik. Egy „híres” transzvesztita örökbe fogadott egy csecsemőt, akinek egyszemélyben egyszerre tud apja és anyja lenni. Az individuum jogait hangsúlyozó libertinus felfogás következményeként, az elmúlt évtizedekben fokozódott a szexuális szabadosság, a kábítószer-fogyasztás és az erőszakkultúra. A televíziós programokat vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy minden tíz program közül nyolcban az erőszak dominál, műsoróránként nyolc erőszakos epizód jelenik meg. A horror mellett a másik visszataszító manipulációs eszköz a pornó. A belső történések hiányát a külső ingerkörnyezet látszólagos mozgalmassága feledteti „sliccben nyitott társadalmunkban”. A pornófilm lényege a maximált gyönyör, a kéj, a szex brutális képi adagolása, Ciccolina lumpenerotikája.
S miközben több százan meghalnak a kábítószer miatt évente, s meredeken emelkedik a drogfogyasztók száma, kivénhedt szalonkommunisták és a liberalizmus prófétájának felkent ún. gondolkodók küzdenek a fű fogyasztásának korlátlan jogáért. Ma már a halál angyalai rekreációs drogokról beszélnek és mesterséges mennyországot ígérnek. A fiatalok először a lágy drogként ismert marihuánát fogyasztják gyakrabban, majd rátérnek az amfetaminszármazékokra, végül eljutnak a heroinhoz. A kábítószerek élvezete menekülés az élet igazi értelme elől, amikor valaki nem képes vállalni a kudarcot, a konfliktust, vagy pedig meg sem találja a célt, amiért élni érdemes.
Korunkban különleges élességgel vetődik fel a magzatelhajtás kérdése, egy öregedő és fogyó társadalomban. A liberális ember autonómiatudata felerősödik, és úgy érzi, hogy mindenkitől és mindentől független önrendelkezés illeti meg. A születendő gyermekről az anyák szabadon rendelkezhetnek. A liberális álláspont szerint az egyetlen helyes abortuszpolitika a megengedő. Az emberi élet iránti tisztelet és a vele kapcsolatos felelősségtudat megcsappan. Az életre szavazó Alkotmánybíróság halomba döntötte az emberi önrendelkezés jogaként az eutanáziát támogatók hamis érveit, akik nem átallanak olyan véleményekre hivatkozni, hogy a magyar lakosság több mint kétharmada támogatná az ún. „kegyes halált”.
Korunk tudományos liberalizmusa felismerte a tudatformálás jelentőségét. Ezért a média mellett az oktatás és a kultúra megszállása volt a legfontosabb számukra a kormányalakításkor. A kultúrkampf során intézményeket számolnak fel és tesznek lehetetlenné. Az iskolában a családi életre nevelés helyett a szexuális másságért küzdenek és megtiltják, hogy a pedagógusok értesítsék a szülőket gyermekük kábítószer-fogyasztásáról.
A rendszerváltozás után a társadalom gyorsan polarizálódott, a volt szocialista „elit” ezúttal is hatékonyan alkalmazkodott az új helyzethez, megszerezte a gazdaság, a média és a politika új hatalmi pozícióit, a társadalom többsége pedig magára maradt és elszegényedett. A szabadosság bajnokai a koncért a posztkommunisták mellé álltak, feladva verbális rendszerváltó antikommunizmusukat. A valójában kozmopolita-radikalista lufieregetők csak magukat tekintik a tudományosság és a progresszió letéteményeseinek. Logikájukban nincs helye semmilyen ellenvéleménynek, ellenzéknek.
Egy éve másodszor árulták el a rendszerváltozást és álltak az állampárt mellé. Létre is jött a tudományos liberalizmus szegénységpárti kormánya. Mostani regnálásuk csak eltűnésükkel végződhet. Tegyünk is érte.
A szerző szociológus, egyetemi oktató
(Pázmány Péter Katolikus Egyetem)