A magyar alkotmányos rend a tét

–
2003. 08. 31. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Elege van a miniszterelnöknek abból, hogy független hivatalok vezetői úgy látják el feladataikat és irányítják hivatalukat, hogy eltérnek az ő politikai felfogásától. Ő ugyan ezt sejtelmesen úgy fejezte ki, hogy elfogyott az emberek türelme azokkal az állami intézményekkel és hivatalnokokkal szemben, akik eddig nem bizonyították be, hogy nem politikai szándékok vezérlik őket. De hát egyrészt nyilvánvalóan nem az utcán járkálva kérdezgette erről az embereket, másrészt meg, ha valamivel vádolunk valakit, akkor azt nekünk kell bizonyítani, és nem neki ennek az ellenkezőjét. Úgyhogy miniszterelnökünk nyilvánvalóan torkig van a kormánytól függetlenkedő hivatalokkal. Hogy kik tartoznak a renitensek, a szembeszegülők közé, már tudhatjuk azokból a listákból, amelyeket a Medgyessyéknek lelkesen segítő balliberális lapok állítottak össze az elmúlt hónapokban. Mádl Ferenc köztársasági elnök, Polt Péter legfőbb ügyész, Kondor Katalin rádióelnök áll az élen, és most a lista kiegészült Szász Károllyal, a pénzügyi felügyelet elnökével. Ez utóbbit már megverték, bár a többieknek állítólag ettől nem kell tartaniuk. Medgyessy Péter most különösen zord hangot ütött meg, miután a PSZÁF függetlenkedő elnöke egy hatmilliárdos nagyságrendű pénzmosást tárt fel a korábban a miniszterelnök által irányított Inter-Európa Banknál, és ebből egymilliárd éppen az ő elnökségi idejére esett. (A Gresham-ügy befolyással való üzérkedés cselekményei sem évültek még el.)

A megveretett pénzfelügyeleti elnöknek mennie kell – tökélte el magát a miniszterelnök, és hirtelen ráébredt, hogy az embereknek elegük van Szász Károlyból, éppúgy, mint a többi függetlenkedő hivatal vezetőjéből. Mennie kell a pénzfelügyeleti elnöknek, mert csak most, késve jött rá, hogy az ő bankjánál milyen pénzmosás folyt. Mennie kell azért is, mert a Kereskedelmi és Hitelbanknál is csak késve jött rá a visszaélésekre – ezt már László Csaba pénzügyminiszter mondja, aki e bank alelnöke volt akkoriban.
Szász Károlynak rosszak a kilátásai, de Polt Péter vagy Kondor Katalin is nyugtalanul nézhet az ellenük már meghirdetett őszi politikai támadások elé. A paradox mindebben az, hogy a parlamenti többség kormányával szemben azokat a hatalommegosztási konstrukciókat, amelyek elkülönítették a most támadott hivatalokat és vezetőiket a kormányzattól, a szocialista és a szabad demokrata politikai tábor védte eddig a legnagyobb vehemenciával. Kék szalagokat tűztek ki a Boross-kormány idején, amikor a teljes médiapalettát uraló balliberálisok legmilitánsabb rádiós embereiből néhányat eltávolított az akkori rádiós vezetés; demokratikus chartát alakítottak, amikor az MNB lejárt megbízatású elnöke távozott. Mindez a jogállamot lábbal tipró jobboldali kormány jellemzőjeként kapott visszhangot itthon, de a külföldi balliberális lapokat is riadóztatták. Most meg mintha mi sem történne, derűsen figyelik a pénzfelügyeleti hivatal, az ügyészség és a közrádió elleni kormányzati támadásokat.

Hol vannak most a jogállam bajnokai? Konrád György, Eörsi István meg az egész aláíró társaságuk, amely mindig felemelte az El a kezekkel! táblát az Antall-kormány vagy az Orbán-kormány idején? Pedig akkoriban a mostani támadások töredékét sem lehetett regisztrálni e posztok betöltőivel szemben.

Talán nem tűnik túlzónak az a megfogalmazás, hogy a hatalommegosztás a Medgyessy-kormány és mögöttes tábora számára inkább csak politikai játékszerként működik, amelyet előrántanak, ha a jobboldali-polgári kormány van hatalmon, de rögtön félretolnak, ha ők nyerik meg a választásokat.

A jobboldalnak meg kell védenie az alkotmányos rendet, és ha ennek központi részévé vált a hatalommegosztás elve, akkor most ki kell állnia érte. Meg kell akadályozni, hogy a Medgyessy-kormány a balliberális médiahatalom támogatásával eltávolítsa a független pénzfelügyelet, az ügyészség és a közrádió vezetőit hivatalukból. Konrád Györgyék azt ígérték valamikor a demokratikus charta idején, hogy kinyitják az ernyőiket, ha a jogállamot valami veszélyezteti. Ám nemhogy nem nyitják, inkább ők veszélyeztetik most, hatalomra kerülve, a jogállamot. A jobboldal már megmutatta az elmúlt választásokon, hogy milliós tömeget tud megmozgatni köztéri demonstrációkon. Itt az ideje, hogy a független hivatalokkal szemben már nyíltan meghirdetett őszi kormánytámadásokra válaszként ismét megtegyük ezt. Legyen ez a polgári charta zászlóbontása.

Pókai Balázs

A szerző jogász

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.