Balatonszárszó hatvan éve

Hatvan évvel ezelőtt, de még inkább hangsúlyozva a történelmi távlatot: tíz évvel múlt fél évszázada annak, hogy a Magyarországi Református Egyház haladó ifjúsági szervezete, a Soli Deo Gloria Szövetség 1943. augusztus 23-tól balatonszárszói táborába hívta a paraszt-, munkás- és értelmiségi ifjakat, a magyar társadalom és gazdaság aktuális kérdéseinek megvitatására.
Mintegy hatszázan vettek részt az egy hétig tartó konferencián, neves magyar írók, nagy számban a Magyar Paraszt Szövetség és a szervezett munkásság képviselői, lelkészek, tanítók, orvosok, mérnökök, közgazdászok, diákok. Reggel áhítattal, bibliamagyarázattal kezdtek, majd előre meghirdetett előadókat hallgattak, és mindenki hozzászólhatott az elhangzottakhoz.
Kiemelés az előadások címeiből: a társadalomtudomány; a magyar társadalom; az állam természetrajza; a magyar föld; magyar nevelés; a Közép-Duna-medence közgazdasága.
Néhány előadó és hozzászóló: Balla Péter, Darvas József, Erdei Ferenc, Féja Géza, Illyés Gyula, Karácsony Sándor, Kodolányi János, László Gyula, Nagy István, Németh László, Püski Sándor, Sinka István, Szabó Pál, Tamási Áron, Veres Péter.
Az esti tábortűznél újra előadások és hozzászólások követték egymást, népdalokat tanultak és verseket szavaltak. Érdemes néhány sort idéznünk Kodolányi János bevezető előadásából: „Ma az ember, helyesebben az emberek egy törpe töredéke a beszélő s a nyomtatás, a rádió fölött hatalmat birtoklók csoportja, mint valami megőrült vajákos hadarja indulatában s rettegő hatalomimádatában a szavakat, dörgi, suttogja, recsegi bűvölő szavai tömegét éjjel-nappal, hogy így akarata alá énekelje az ellenszegülő szabadságát s emberségét megőrizni vágyó tömegeket.” A leírtak máig hatnak, pedig hol volt még akkor tévékészülék? Kodolányi e folyamatot a szavak inflációjának nevezte, s nem találó-e ez a kifejezés ma is, mikor a mondott és írt programok, ígéretek – jólét, lakáshoz jutás, adócsökkentés stb. – válnak semmivé?
A szárszói 1943-as előadások címükben, mondandójukban magukon viselték az akkori kor problémáit. A második világháború hadi helyzetének ismeretében egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a társadalomban alapvető változások következnek be, s a háború utáni új világra való felkészülés adhat erőt és hitet a nehéz idők elviseléséhez.
A nemzet életében vannak olyan fordulópontok, melyek hosszú időre eldöntik a jövőt. Mind az előadók, mind a hallgatóság számára világos volt, hogy akkor ilyen időket éltek. Válaszút előtt álltak, s keresték a megfelelő irányt, vagy ha a történelmi szükségszerűség csak egy utat tesz járhatóvá, az azon való haladás mikéntjét.
A háború után s az azt követő időben valóban bekövetkezett változások a szárszói gondolatot – mint valamiféle egyházi megnyilvánulást – hallgatásra ítélték. Majd a nyolcvanas évek elején a társadalomtudomány néhány képviselője részéről érdeklődés mutatkozott az 1949-ben szétvert, felszámolt református diákmozgalmak iránt, s ennek eredményeként a negyvenéves évforduló alkalmából a Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent egy kötet, Szárszó 1943 címen. E kiadvány az ott és akkor elhangzott előadásokat nem közölte szó szerint, ám azokat az 1983-as szellemiségnek megfelelően értékelte, közölve néhány korabeli, máshol megjelent értékelést is, közöttük Balogh Edgár Balatonszárszóra írt és a Kis Újságban megjelent nyílt levelét.
1983-tól kezdve aztán megemlékeztek Szárszóról, de jellemzően még az 1985-ben tartott tudományos tanácskozást is csak ötven-hatvan fővel engedélyezte az Állami Egyházügyi Hivatal. Az 1983-ban megjelent kiadvány az 1943-as útkeresésről többek között a következőket tartalmazza: „40 év után Szárszóra visszatekintve megállapíthatjuk, hogy a baloldal Darvas József, Erdei Ferenc, Nagy István, a kommunista fiatalok által megfogalmazott demokratikus, majd szocialista átalakulás bizonyult a járható útnak. Igaz, bonyolultabb hibákkal terheltebb volt ez az átalakulás, mint ahogy megfogalmazói gondolták.”
Nem vitás: a kék cédulás választás, az ÁVH, Recsk, a hortobágyi internálótáborok, a padláslesöprés, a kuláklisták, a kitelepítések, ’56 vérbe fojtása nem volt bekalkulálva a ’43-as útkeresésben.
És most itt állunk több mint fél évszázad múltán az újabb (2003. augusztus 22–23.) balatonszárszói konferencia előtt, melynek témái között szerepel a magyar föld, a magyar jövő; erkölcs és társadalom; a magyar művelődés és oktatás jövője; Magyarország és Európa.
Szinte ugyanazok a témák, mint hatvan évvel ezelőtt. Mert valóban ezek a kérdések és feladatok ma újra válaszra és megoldásra várnak, mint 1943-ban, az akkori nagy történelmi sorsforduló előtt. Az Európai Unióhoz való csatlakozás nemzetünk XXI. századi nagy sorsfordulója és egyelőre talánya. De az biztos, hogy hosszú időre eldönti sorsunkat. Kívánok ezért felelős tanácskozást a 2003-as balatonszárszói református értelmiségi konferenciának, melynek előzetes összefoglalójaként nyugodtan hivatkozhatunk Kodolányi János 1943-ban elhangozott mondatára: „Újra kell fogalmaznunk viszonyunkat egymáshoz és a világhoz.”

A szerző országgyűlési képviselő (Fidesz – Magyar Polgári Szövetség)