Csaknem öt hónap telt el az idén tavasszal megtartott, különleges jelentőségű uniós népszavazás óta. Ennyi idő alatt bebizonyosodott: hazánkban öt hónap elég nagy idő ahhoz, hogy egyes területeken ne történjen semmi érdemleges.
Bizonyára mindannyian emlékeznek arra, hogy az idei esztendő első fele leginkább „a világ legnagyobb és gazdaságilag legerősebb demokratikus közösségéről” szólt. Még az olyan kiemelkedő események is némiképp háttérbe szorultak az EU-s médiaoffenzíva közepette, mint amilyen az iraki fegyveres konfliktus. Talán éppen azért is történt mindez, mert a háborúindítás körülményei némiképp ellentmondanak a fenti, részemre immár mint jövendő fiatal uniós polgár részére is megküldött propagandalevélből idézett kijelentésnek. De lehet, hogy csak a túlzott szkepticizmus mondatja velem mindezt, és valóban arról volt szó, hogy tényleg elérkeztünk az évtizedek óta várt történelmi pillanathoz: az áfa és más adónemek emelésével a nyakunkban végre beléphetünk a Kánaán legnagyszerűbb szigetére.
Azonban mára már oda az egyesült Európa varázsa. Nem kapunk névre szóló levelet Palánkai Tibortól (úgy látszik, mostanság az EU-val kapcsolatos kérdésekben asszisztálnunk sem szükséges), és az egykori felejthetetlen uniós reklámokra emlékeztető plakátcafatok is kizárólag – mára már erősen napszítta állapotban – néhány sör- vagy kólareklám ragasztásakor tűnnek csak fel. Ma már nem fontos a nyugdíjasok, a fiatalok, a gazdák, a civilek, jobb- és baloldaliak tájékoztatása, és – a minisztereket leszámítva – a bérek és a nyugdíjak felzárkóztatása sem. Hiszen április 12-ig az adófizetők nem kevés pénzéből finanszírozott, átütő erejű médiakampányból is mindenki megtudhatta, hogy továbbra is ehet mákos gubát vagy például nyithat cukrászdát Bécsben. (Azt hiszem, ennél a központi jelentőségű momentumnál – nehogy bizonytalanságban hagyjam a nagyérdemű olvasót – nem árt egy kicsit elidőzni. Ha a hirdetések hatására a nyári melegben tényleg tudatosult volna valakiben az elhatározás, miszerint tényleg süteményes boltot akar nyitni Bécsben, akkor azt mindenképpen tudnia kell, hogy ezt akár Párizsban vagy Milánóban is megteheti, sőt, nem kell feltétlenül ragaszkodnia a hirdetésekből ismert cukrászdához sem, mert akár kávézót vagy koktélbárt is nyithat. Mellesleg ha a koktélok mellé sikerül egy kis kommunista környezetet is varázsolnia, mondjuk a Place du Tertre egyik hangulatos kis éttermébe vagy a Kärtnerstrasse valamelyik bárjába, akár a szavatartó magyar miniszterelnököt is gyakran vendégül láthatja.)
De tényleg érdemes már túllépni a népszavazáson, hiszen még azon a rideg áprilisi estén fergeteges, alkohollal is megspékelt bulival próbálták feledtetni Budapest lakosságával a referendumon történt gyalázatosan alacsony részvételt.
Azonban azt mégsem tudták törölni az emlékezetünkből, hogy még mindig létezik az európai uniós csatlakozással járó információk megismertetésére létrehozott közalapítvány. Ennek a közalapítványnak azonban nem ártana végre szemléltetnie az európai uniós belépéssel a lakosságra is hatással járó, nagy horderejű változásokat.
Akkor is el kellene látnia ezt a cseppet sem mellékes feladatát, ha esetleg még nem ocsúdott volna fel abból a sokkból, amit minden bizonnyal csak az érdektelenségbe fulladt népszavazás tett számára egyértelművé, miszerint nem tudta átéreztetni az emberek jelentős többségével azt, hogy voltaképp mit jelent számunkra az uniós tagság. Sőt, az eltapsolt milliárdok miatt még fontosabb lenne, hogy a polgárok végre tényszerű tájékoztatáshoz is jussanak.
Április óta azonban a tájékoztatás terén nem történt semmi figyelemre méltó. Még a semmitmondó „Nyomás az unióba” című RTL Klub-eposz is elmaradozik mostanában. Úgy látszik, már senkit, még a több tíz-, illetve százmilliókhoz jutó szervezeteket, cégeket és médiumokat se érdekli a lakosság EU-s ismeretekkel való ellátása.
Pedig meglehetős csőlátásra vall ez a fajta hozzáállás, aminek sajnos egész Magyarország látja majd kárát. Mivel az európai uniós csatlakozásunkkal nem csupán az általam is várva várt, helyes, holland és német csajok fognak megjelenni az egyetemeinken, hanem számos más, mindannyiunkat érintő változás is eléri az országot. Változnak például a hazai cégeket érintő állami támogatások vagy az adókedvezmények szabályai. Vagy egyes kimutatások szerint nőni fog a szolgáltatási szférában foglalkoztatottak aránya, viszont csökkenni fog az iparban és a mezőgazdaságban dolgozók száma stb. stb.
Bizony, az ilyen és hasonló horderejű változtatásokra nap mint nap fel kellene hívni a lakosság figyelmét, hogy hazánkban elkerüljük a (sajnos sok, előttünk csatlakozó államban is – főleg a hiányos tájékoztatás miatt – keletkezett) belépési sokkot. Ezt nem drága és bugyuta reklámokkal és plakátokkal, hanem a televíziók főműsoridejében sugárzott riportokkal, filmekkel lehetne leginkább elérni. Sőt, ezeknek akár az országos hírműsorokban is napi rendszerességgel helyet biztosíthatnának pár percre. A magas színvonalú, ám csak hetente éjfélkor vagy más hihetetlen időpontban vetített EU-magazinok nagyon kevés nézőhöz jutnak csak el. A cél pedig nem lehet más, mint az átfogó tájékoztatás.
Ma már nem csupán az a tét, hogy a kampánypénzek elosztásánál érvényesül-e a fejlett, demokratikus államokban bevett pluralizmus. Hanem az, hogy az állampolgárok hathatós felkészítésével mennyire sikerül megelőzni a már jövőre felszínre törő beilleszkedési problémákat. A sokunk által vágyott tényszerű informálás helyett és a milliárdos mellébeszélés után addig is érjük be az egyik budapesti, főleg fiataloknak szóló rádióban mindennap éjfél után felcsendülő figyelmeztetéssel, hátha felrázza álmukból az illetékeseket: ma 2003. augusztus 27. van. Még 248 nap az EU-csatlakozásig…
A szerző IV. éves joghallgató
origo.hu
Magyar Péter elismerte korábbi hazugságát - videó
